Valahogy úgy kezdődött, hogy a Fender Stratocaster "születésének" 50. évfordulóján Brian és Paul összecimbiztek, ez már ott fura, hogy Brian divatsztratósként volt jelen azon ünnepélyen saját készítésű gitárjával. Még aznap este a backstageben Brian felhívta Rogert, telefont odatartva, hogy "Te Roger, itt van a hang, akit kerestünk!". (Az aznap esti beszélgetésük nem volt túl sikeres a nagy hangzavarban, de Roger mentette a számot: "Brian (Wembley)"). Odáig fajult a dolog, hogy a másnap Brian és Roger is bejelölte az iwiw-en Pault. A kijózanodás után a 3 kujon elkezdett próbálni, melynek az lett a vége, hogy 2005-ben európai és amerikai turnén találták magukat. A sok teltház és izomláz nem volt elég a fiúknak, 2008-ban csináltak egy új albumot - melyen kérem szépen ők zenélnek - majd bejelentették, hogy ismét turnéra indulnak, melynek egyik helyszíne Budapest lett.

Mi ott csatlakozunk a sztorihoz, hogy tegnap nosferatóra 30 percet várok a Stadionok metrókijáratnál, maximális transzban és egyáltalán nem hobbiból. Nem vettünk még egy jegyet a jegyüzérektől, de vettük 2 pálinkát benn, biztos, ami biztos, mert az nem volt nálunk, sem bennünk.
Ami viszont utána történt...hát az egykönnyen nem leírható és legalább annyira nehezen feldolgozható...Kérlek, engedjétek meg, hogy egyelőre csak az élmény feldolgozásával próbálkozzam...Fantasztikus volt a hangulat, micsoda gitárszólók voltak...(IO haluzik.)

Nem mondom, hogy néha nem hiányzott egy pökhendi alak, aki levágott mikrofonnal mórikálja magát, a színpad egyik végéből a másikba vonulva...Ugyanakkor 2008-ban a show így folytatódott, és mindent elmond, hogy nekem kedvem lenne ma Belgrádba a csapat után indulni...  

Hivatalos B-oldal képek - köszönhetően Gál Kristóf barátunknak:

Queen + Paul Rodgers - Live in Budapest 2008.10.28.

Queen + Paul Rodgers - The show must go on (Live in Kharkov 2008) 

nosferato hozzáfűzése a koncerthez

2008.10.29. | nosferato | Hozzászólások »

Hm. KEVÉS SLÁGER… néhány egyszerű pillanatától ez a koncert megint egy életre szóló élmény, és nem is magáról a zenéről szeretnék jót mondani, hiszen azon túl lehet tenni, hanem a Queen jelentőségéről az életünkben. Annyi ember talált párra, házasodott meg, élte át egyik legszebb nyarát a zenekar számaira, akikkel az országunkat színültig meg lehetne tölteni.

Annyi olimpikon, világ- és Európa-bajnok – akik önmagukban már a Queenhez mérhető legendák sportágaikban – hallgathatta végig hazatérve a neki szóló We are the championst, hogy az csak megsokszorozza a mélységét annak, ahogy ez a maréknyi angol behatolt az életünkbe.

Ez a Paul Rodgers gyerek is azt kell mondjam, egy ikon. Kicsit Bud Bundy a Rém rendes családból, de szépen szorult bele hangerő. Showt csinál, jó helyen van, én személy szerint egyetértek ezzel a turnézással, a Queen így is ÜT.

Nem a zene az, ami a halhatatlanok közé emeli ezt a zenekart, hanem az emberi nagyság. Az, hogy vannak pillanatok, amikor tudod, hogy a melletted álló is arra gondol, hiányzik neki egy énekhang, és tőled bármilyen irányban 400 méterre is van ember, látni már nem látod, de ő is ugyanarra gondol. Brian May még asztronómiából is doktorált, hátha a csillagok között megtalálja Freddie-t. Valami értelme lehetett, mert a koncertre elhozták a szellemét, és ez jól esett. De elhozni a hangját, és pótolni a hiányát… ott még nem tart a tudomány.

Queen + Paul Rodgers - Radio ga ga (Budapest 2008)