Véget ért a rockzene leghosszabb szappanoperája, azaz megjelent a Guns n' Roses új albuma, a Chinese Democracy. A Spaghetti Incident óta egyesek 15 évet vártak, átéltek a rózsák háborúját, zenekaron belüli oda-vissza pereskedéseket és a legenda lassú elporladását. Most hogy az új album tényleg (!) megjelent, lehet savazni a végeredményt, vastagon foghat a cerka, melynek kereszttűzében már csak Axl Rose áll. Én az elmúlt 15 év alatt - a demók sorozatos kiszivárgása ellenére - nem éreztem kifejezetten gánszos elvonási tünetet, melyet az is bizonyít, hogy adtam neki még majd' 1 hónapot és csak most hallgattam meg az új albumot. Ugyanakkor egyáltalán nem téptem jegyet a fikázó sorba, sőt... Előrebocsátom, nem nyűgözött le a végeredmény, de nem is hiszem, hogy annyira rossz albummal lenne dolgunk, mint ahogy azt a kritikákban lehet olvasni. Volt dal, ami már elsőre kifejezetten tetszett (This I love; Shackler's revenge), aki pedig Axl nyávogó hangját kedveli...

A Kínai Demokrácia hányatott sorsú történetét megpróbáltam kétféle szemüvegen - kicsit skizofrén iróniával - megközelíteni, így egyik énem tapadós biciklisgatyában és fejpántban ekszölösen vinnyog, míg a másik puffog, fortyog, hőbörög, hátra tett kézzel tüntetve nem léggitározik, és minduntalan keresi a cigiző Slasht a zongora tetején...

Csak, hogy hű legyek Axl barátunkhoz, ezt a posztot már kábé 1 hete írom, talán egyszer elkészül. Szóval feltettem egy lejárt lemezt...

Fény - a fonotthajú gánszos:

• megjelent
• végre kikerültek a balhés tagok, csak a művészi elhivatottságú Axl Rose maradt meg az eredeti csapatból, pajzsra kell emelni a vezért, köszönjük, hogy nem hagyta abba
• újra lesznek koncertek, lehet izgulni, jegyüzérkedni
• az album hangzása alapján feltétel nélkül ki kell jelenteni, hogy itt az új Guns, epikus gitárszólók, izgalmas rockzene, nem hasonlít a régire, ez kérem művészet!
• vannak az albumon November Rain típusú számok is (pl. a kópia: Street of dreams), szóval egy generáció kimaradása után újra lehet lassúzni Guns n' Rosesra - és legalább nem November Rain II-nek, vagy Unforgiven IV-nek hívják a dalokat - ugyanakkor beköszönnek a keményebb dalok is (Shackler's revenge; Scraped), miközben Axl még zabot is hegyez (Catcher in the rye)
• Az album arra tökéletes, hogy az Axl-féle vinnyogó-nyávogó stílust elsajátítsuk, vagy tovább tökéletesítsük saját nappalinkban is - szüleink, szomszédaink legnagyobb örömére

Árnyék - a cilinderes gánszos:

• megjelent
• hogy képzeli Axl Rose, hogy Guns n' Roses néven folytatja a zenélést, miközben az emblematikus figurákat (Slash, Duff) kiutálta és kicsi Gollamként magához vette a zenekar nevét
• Axl bácsi szisztematikusan elérte, hogy még rajongói se kedveljék, gondoljunk csak arra, hogy ő éjfélkor szeret koncertet kezdeni, avagy még Milánóban van, mikor már - történetesen a budapesti - színpadon kellene állnia. Anyád.
• na, de ki gitározik a zongora tetején?!
• Az igazi ős-gunszosok számára - főleg akik megálltak az Appetite-nál - sehol egy Paradise City-sokk, helyette a November Rain - Don't cry andalgás-vonal dominál, abból is a rosszabb fajta, nem elég "mocskos" ez az album
• A dalok többsége unalmas, jellegtelen, legtöbbször csak a gitárszóló tartja egyben őket, ezért háttérben elmegy, de inkább nyávogós, lehalkítod, vagy beteszed az Illusions-t (vagy egy teljesen más zenekar albumát)

Magánvélemény: egy album attól még nem lesz jobb, mert sok-sok éven át készül, vagy a rajongók a várakozás közben a legtöbb körmöt rágják le EVÖR. Szerintem ez az album pontosan ilyen lett volna pár évvel ezelőtt is... Hogy ennek az egész rétestésztának mi értelme volt, ki járt jól vele, ki bukott rajta, ki szart bele / rá, ki szakad meg most a röhögéstől, sajnos nem tudjuk meg... Arra is kíváncsi vagyok, hogy lesz-e olyan, gimi elején járó társaság, aki ezt az albumot viszi el osztálykirándulásra, mint ahogy mi anno az Illusionsszel tettük... Sejtésem szerint nem.

Ugyanakkor ugye milyen jó, hogy megjelent? Valakinek egy postai sorbanállás, valakinek maga a beteljesült álom... Nekem olyan, mint egy torkomban megakadt tortilla tekercs. Nem tudom, hogy lenyeljem, vagy az asztalra köpjem...
 
Guns n' Roses - This I love