Vigyázat én-cikk lesz, naplóból kitépett lap, szélés titok-háromszög. Vannak dalok, melyek olyan sikeresen beássák magukat az agyunkba, hogy nem értjük miért, de bármikor meg tudjuk hallgatni. Mással is történik ez? Nálam e dalok befogadása, igénye érzelmi helyzettől, élethelyzettől, napszaktól, részegségi állapottól és egyéb paramétertől független. Deák Bill szavaival élve: "Ha megérint a blues, még nem jelenti azt, hogy szomorú vagy!". Vagy valami ilyesmi...
A legkényelmesebb e dalokról beszélni, hiszen e slágerlista nem alapszik semmilyen sikerfokmérőn, maximálisan az egyéni ízlésem szüleménye, semmilyen minősítő elv, vagy iskola nem érvényes rá. Ennek köszönhetően - és eltérően a korábbi listáktól - ez CSAK az én listám, vagy egy hét múlva lehet már az enyém sem! (Belekötni a hátsó ablaknál - sorszám tépése után - saját lista leadásával lehet.)

Persze, mindenkinek megvan a saját listája, vagy válogatása. Válogatást csinálunk futáshoz, utazáshoz, lassúzáshoz, szexhez, vagy éppen elalváshoz. Vagy éppen a B-oldalra.

A TOP5 most is szétfeszül, sokan indultak és véreztek el az utolsó lépéseknél... Ezek közül sok életérzés dal, vagy előadó kedvenc, akik végigkísérnek életem során, vagy csak fel-fel tűnnek és 1-1 dalukkal fogják meg lelkem. Az igazi "csúnya-rosszak", akik több számukkal (vagy életművel) táboroztak le nálam, na ők már pénzügyi válság felé is tudnak sodorni. Rendre megpróbálják. Olyan ez, mint a Die Hard. Bármikor újra tudom nézni.

Overdrive ízléspalettája, avagy a TOP5 bármikor meg tudom hallgatni számom a következő:

1. System of a down - Toxicity (2001)
2. Pink Floyd - Shine on you crazy diamond (1975)
3. Queen - Another one bites the dust (1980)
4. Quimby - Otthontalanság otthona (1999)
5. Phil Collins - In the air tonight (1981)

Ha nosztalgikusak akarunk lenni, gyakorlatilag az ilyen dalsorrendekből születnek a felcímkézett válogatáskazetták (Pl. Kedvencek 1989; Lassú; Gyors; 1995 nyár, stb.), a kézzel írt borítók, vagy az egyéni válogatások. A tokban lévő matricás lapok felét sosem használtuk, de azért eltettük, hátha egyszer felhasználjuk. Sosem tettük. Korábban ezeket a kazikat vittük sulibulikba, osztálykirándulásra, walkman és sok-sok pótelem társaságában. Számított a dalsorrend, mi a kezdődal, mi az utolsó dal és ha "itt" megfordítom a kazit, akkor tudás, hogy mi van a másik (B) oldalon. Mivel ezek igazi "válogatáskazetták" voltak, általában nem egynyáriak, hanem hosszútávú zenei válogatások, melyeket "legközelebb is vinni kell", illetve "ugye hozod".

Természetesen a technikai evolúciónak kalapot emelve, ilyen válogatások cd-re írása (pl. nyaralás, autóút céljából) még bocsánatos bűn... de gondolom manapság, mikor egy iPodra több gigabyte zene elfér, a fenti ritusok elmaradnak, hát még a play+rec egyszerre nyomása egy kétkazettás magnón. Igazából itt a "beteszem a zenét, kazettacsere" rítus is elmarad, hiszen már "benne" van, csak ki kell választani az konkrét dalt (empéhármat). Nincs csévélés, esetleg elem lemerüléstől félés, aggódás és ezért ceruzával tekerés... Kazetta / CD kölcsön adása helyett pedig az mp3 album torrent linkjét lehet átküldeni...

Korok aktusai...

...és a +1: Red Hot Chili Peppers - Cabron