Nagyon jó a magyar Mizar új lemeze, nyomokban olyan, mintha nekem ajánlották volna. Ezért mondom azt is, hogy nyomokban Jamiroquait tartalmaz, ugyanis a jól emészthetőség mellett nagyon sok olyan mozzanatot lehet felfedezni benne, amin kezdő popzenészeket zeneelméletre lehetne oktatni. Ezt nem sok igazán népszerű előadónak sikerült elsütnie az elmúlt 20 évben, a popzene a 80-as években szólt utoljára arról, hogy megbolondítják a szerzők, azóta elment a samplingelés, és a hangzás kevergetésének irányába. Amivel ráadásul nekem semmi bajom, de külön örülök, ha sikerül ennél jóval többet még közérthetően becsomagolni.

Ezzel el is érkeztem oda, hogy megemlítsem: mindjárt az első szám címe "Eighties". Akinek az élete belelóg egy-egy évtizedbe, vagy át is lóg rajta, azon az komoly nyomokat hagy, így vagyunk ezzel a B-oldalon, és így van vele a Mizar is. Jöttek a nevek, ahogy hallgattam, egy kis Joe Zawinul vagy Chick Corea szintetizátor, egy kis Pat Metheny gitárral éneklés, és még egy csipet Terrence Hill filmzene feeling is társult emellé! Nekem jelentős részt ölel fel a 80-as évek döntéselméleti szakaszában az, hogy kitaláljam, virslit kérek, vagy mirelit pizzát, és hogy a Különben dühbe jövünket akarom megnézni, vagy 8 epizód Mézga Gézát.

Korábban említettem már a Mizart itt a B-oldalon, egyszer pozitív ellenpéldaként hoztam őket, amikor egy elég jól feltetovált, nagyon népszerű és egyúttal botrányosan szar zenekart szapultunk, később pedig egy tehetségkutatón futottam benne egy hasonló lelkületű előadóba (Tamarazene). További - számomra - fontos említenivaló, hogy 18 díj közt a 2007-es Jazzy dalversenyt is ők nyerték, ez volt az első lemez apropója.

Nem fogok számonként végigmenni, azt garantálom, hogy érdemes meghallgatni. A Mizar Natural Design című lemeze nem tartalmaz természetes színezéket, sőt, még a borító különböző bugyraiban is futónövényekkel benőtt reptéri rideg és fémes indásztriál építészeti formákat láthatunk. Talán abban reménykedem, hogy valami természetes tartosítószer azért van a receptben, és a zenekar tagjai együtt és külön-külön más projektekben sokáig megtalálják a számításukat.

Nyomokban egyéb zenék apró hatásait is tartalmazza, nagy örömömre, megpróbálom ezekkel körülírni, amit hallok.

A Mizar bioédesség hozzávalói:

• 2dl Jamiroquai¹,
• két fej Lionel Richie²,
• egy szép kerek BMX banditák filmzene⁴,
• 10dkg Incognito⁵,
• egy teáskanálnyi Sting⁶,
• egy fuvallatnyi Ghostbusters⁶,
• egy Pat Metheny irígykedő sárgája^1,7,
• négy levél ír női hang, ízlés szerint akár Enya⁷,
• egy kerek perec Katitól és az Eperfagyiról⁷,
• a végén smooth jazzel finomítsuk, pl. Dave Sanbornnal⁸,
• sütés közben saját Queenjével locsoljuk meg⁹,
• néhány PC játékra emlékezzünk vissza, amíg dagad⁹,
• ha kisült a CD, hagyjuk állni a Caribbean Jazz Project otthonában¹⁰!

Aki a durva hangszeres bemutatóra kíváncsi, a 10-es számmal indítson! Engem második hallgatásra két szám győzött meg arról, hogy még jópárszor meghallgatom ezt a lemezt, azzal együtt, hogy nem szokásom. Ezekből egy részletet itt meghallgathattok: az egyik a Love potion⁶, a másik a Natural design⁹ (na milyen a zene, meggyőző?). Utóbbinál (a) The Incredible Machine és (a) The Lost Vikings PC játékok MIDI zenéiből is volt egy lapáttal, a 90-es évek közepe ugye egy külön korszak volt ebből, hiszen már túl voltunk a C64 hangchipjén, a SID-en, de mp3 lejátszásra még nem voltak alkalmasak a gépek, ennek megfelelően eszméletlen izgalmas játékzenéket tálaltak évekig ugyanazon a dögunalmas 128 hangszínen, ami a későbbi MIDI csengőhang korszakot is bőven megszégyeníti.

A zenekar történetéről és hátteréről a kiadó BeagleBeat Records oldalán olvashattok röviden, további számrészletekbe belehallgathattok a SONGO zeneáruházban, a teljes lemezt pedig a Musicland vagy a Bookline kínálatából könnyű beszerezni. A zenekar oldalai:

• http://www.mizarmusic.hu/
• http://www.myspace.com/mizarband