Miután a tavalyi szuperkoncert belénk táplálta, hogy ez jó, nagy bizakodással várjuk a holnapi napot, annak ellenére, hogy más a rendezvény jellege. Budapesten 14 helyszínen, és ezen kívül még 10 városban zajlik majd a műsor, így akár többen is részt vehetnek a magyar zene ünnepén, mint korábban.

Ugyan a koncertek holnap lesznek, már ma is történik valami: délután a Deák téri metró-aluljáróban a Gödör holnapi fellépői közül néhány zenész improvizatív utcazenészként szórakoztatja a a BKV tisztelt ügyfeleit és a rohadt Blitzmaneket! Mondhatjuk, underground az undergroundban. Még egyszer tehát, ez ma, szombaton:

• 15:00-15:30 Fókatelep Minimal
• 15:30-16:00 Kisszínes
• 16:00-16:40 Nemadom fel
• 16:40-17:10 Két vasárnapi gyerek
• 17:10-17:40 Darvas Kristóf
• 17:40-18:10 Franko Zero

Aztán holnap ránk szakad egy újabb magyar Live Aid, ha úgy tetszik, LIVE ÉRD, bár Érden pont nem lesz semmi. Ezúttal nem a Szigeten, ahol a tavalyihoz hasonló koncertsorozatot Zene a Rasszizmus Ellen címmel rendezték meg a nulladik napon, amiről itt a B-oldalon Overdrive és nosferato is megírta saját visszhangját. Mivel a magyardalnapja.hu oldalon színpadok szerint vannak összeszedve, én most városok és helyszínek szerint sorolnám fel a választékot:

• Békéscsaba (Jókai Színház): Magyar színház és musical színpad
• Budapest (A-19 Disco Club Heaven): Lemezlovasok az éjszakában
• Budapest (Budai Parkszínpad előtti parkoló): Utcabál
• Budapest (Feneketlen-tó): Gyerekdal színpad
• Budapest (Gödör klub): Underground dalok színpada
• Budapest (Hungexpo): Pop-rock színpad
• Budapest (Klubrádió udvara): Klubrádió színpad
• Budapest (MÜPA sétány): Vokális jazz színpad
• Budapest (Óbuda - Fő tér): Örömzene színpad
• Budapest (Soho London Pub): Lemezlovasok az éjszakában
• Budapest (Vígszínház): Vígdal színpad
• Budapest (WestEnd tetőterasz): Kodolányi Open Stage jazz színpad
• Budapest (Zeneakadémia Kisterme): Komolyzene
• Budapest (Zöld Pardon): Szerzők Rock színpad
• Budapest, Óbuda (Zichy Kastély - Kobuci kert): Blues színpad
• Dunaújváros (Városháza tér): Tér-Zene Színpad
• Eger (Eszterházy tér): Magyar kórusművek színpad
• Győr (Dunakapu tér): Magyar népdal színpad
• Kecskemét (Szabadidő Központ): Világzenei színpad
• Komárom (Monostori Erőd): Rock színpad
• Miskolc-Egyetemváros: Szerzők Rock Színpad
• Tata (Pikantó Park): Lemezlovasok az éjszakában
• Várpalota (Thury vár): PAFE Rock színpad
• Zalaegerszeg (Hevesi Sándor Színház): Magyar színház és musical színpad
• Zalaegerszeg: Griff Bábszínház

Phil Collins repülővel fog átrohanni Várpalotáról Egerbe, és dacol az időeltolódással!

Elhangzik a Magyar Dal Napja weboldalán olvasásra érdemes környezetben egy mondat, miszerint a csökkenő lemezeladások és 1000 forintos koncertbelépők idején bizony riszpekt, ha egy óvodás még zenész akar lenni. Én továbbra is állítom, hogy mindenki vasutas akar lenni gyerekkorában nem zenész... meg azt is állítom, hogy azok, akik nagy zenészek lettek, legtöbbször szartak bele mindenbe, egyszerűen zenélni akartak, mindent félredobtak. Persze olyan álmokkal, hogy majd limuzin, meg Wembley, de könyörgöm, az is ezt álmodja, aki hangszert se vesz a kezébe, meg az is, aki sajnos igen.

A Kaukázus tagjai sincsenek még 30 évesek. A Yonderboi első feldolgozása 18 éves korában került fel válogatáslemezre, és 19 évesen kijött első szerzői albuma - csak úgy, mint néhány évvel korábban a francia St. Germainnek. 19... Más kor: Máté Péter 20 éves volt, mikor az Illéssel felvette első dalait. Az EDDA alakulásakor Pataky Attila alig lépte át a 23-at, sőt, a Griff zenekar indulásakor még annyi se volt. Ők vajon tervezgették, hogy zenészek lesznek, mert úgy lesz nekik a legjobb? Curt Cobain tényleg 24 éves volt, mikor kijött a Smells Like Teen Spirit, Buddy Holly pedig 23 évesen zuhant le repülőjével. Nem azzal voltak elfoglalva, hogy folyamatosan fejlődő karrier útján szépen lassan lépegessenek előre 40 éves korukig. Teljesen linkóci módon azzal foglalkoztak, ami nekik a legtöbb örömet okozta, és ezt 50 másikkal együtt úgy tették, hogy végül a közönségnek is örömet okozott. 49 ugyanilyen okból csak nem ugyanennyi szívvel zenélő formáció pedig ment a levesbe. Perpetum mobile.

Azt úgy hívják, munka. Ezt pedig úgy, hogy művészet. Előbbiek működtetik a világot, utóbbiak elviselhetőbbé teszik. Előbbinek hasonló teljesítmény esetén hasonló a jutalma. Utóbbinak a jutalma maga a művészet, és járhat vele siker, de nem tartozéka.

Egy jó producer, menedzser, kiadó tud pénzt csinálni a művészből, de magának a művésznek nem az a dolga, hogy azon gondolkozzon, hogy ez hogy fog sikerülni, mert ha igazán nagy arc, akkor egyáltalán nem ért az üzlethez. Vagy berobban, és jól jár, vagy nem, és akkor bizony ebből nem lehet megélni, és ez 15 éve, az internet előtt sem volt másként. Érdemes megnézni Gáspár Laci első basszusgitárját, amit maga faragott ki és sunyiban méregette le a hangszerboltban az arányokat. Hiába rinyál Lars Ulrich, hogy gyémántjakuzzi helyett csak aranyjakuzzit tud venni...

Néhány pozitív dolog, ami az én életem alatt megváltozott a magyar zenében:

• Örülök, hogy bármikor színvonalas zenékhez juthatok élőben 500 és 3000 Ft között, sőt, akár ingyen. Átballagok a Petőfi-hídon, és az A38-on minden nap törétnik valami értelmes. Pláne most, hogy a 15 évesek hétköznap hazatakarodnak, mert másnap suli van.
• Az MR2 fellendítette a klubzenekarok koncert-látogatottságát. Olyan szintű zenekarok, akik az összesen 3-4 rádióadón egész jól mentek, a kilencvenes évek végén 100 embereknek adtak koncertet, most pedig egyre több a fesztivál, Irie Maffia a Balaton Sound nagyszínpadon, Quimby a VOLT nagyszínpadon.
• Egyre több a rádiócsatorna, így tematizálva az is eljut a közönségéhez, aki nagyon rétegzenét csinál. A Tiloson a glitch housetól a hörgős metálig mindennek megvan a maga ideje. Csütörtökön délben olyan reggae zenék mennek, hogy összeszarom magam. És nem "ééééééljenaaamaaagyar szabadssááááág, éééééljenahaaaaza", amivel persze egyetértek, de a faszom hallgassa minden délben 70 éven keresztül.
• Egyre fiatalabbak hallgatnak rádiót. Mindenki! A Café-Tilos-MR2 vonal szépen felhozta az undergroundot. A Roxy-Rádió1 tíz éve hoz egy mainstream elektronikus vonalat, a RiseFM egy másikat. A rockhallgatóknak ott a PontFM, a középkorúaknak a Rádió Q. Egyre több a jazz, a Rádió C-n, a Klubrádióban, és természetesen a Jazzyn, utóbbiak a magyar dalért idén már harmadszor indítják útjára a Jazzy Dalversenyt. Az Abszolút FM sok vihart túlélt, sok nevet viselt, de még mindig sugározza a Szelektív Hallás funkyzenéit. És 10 éves múlt a Danubius, a legnagyobb adók sem hallgattak el. Kurva jó lett a rádió, végre nekünk - mindenkinek - szól! Még 40 év és teljesen nekem fog szólni :)))
• Az online eladásoknak köszönhetően azok is megmutathatják magukat, akik nem lépnek fel. És nem kell a számítógépen összerakott zenét feltétlenül playbackes szánni való diszkóhaknikkal megtámogatni. A DJ-k viszik a bakelitet, a producer meg ülhet otthon, vagy névtelenül lemehet táncolni a saját zenéjére. Nem kell mögéjük egy giga lemezcég, egyenesen a zenehallgatók emelhetik ki a nekik tetsző zenét a BeatPorton, és ettől még kicsit messze vagyunk, de az iTunes is csendben megváltoztatta a világot. A netlabelek ingyen viszik a zenét a közönséghez, cserébe viszont tényleg van, aki meghallgatja az ismeretleneket. Felgyorsult az élvonal lecserélődése, és felgyorsult a felemelkedés útja. Újra olyan, mint az 50-es években, amikor egy kisváros egy szem rádiós DJ-je megváltoztathatta a zenei elképzelésünket, és sokkal reálisabb, amiről számos 90-es évekbeli film szólt: amikor mixtape-eket másolgattak, és névtelen rapperek ugyanazokra az alapokra rábeszélve próbáltak kiugrani a gettóból.
• Az elektronikus zenéinket jól viszik külföldi labelek. Japán szeret minket, és ha már a svédek a huszadik világsláger-gyár zenekart termelik ki, az elmúlt 10 évben elhittük, hogy magyar zenekar termelhet külföldre, és termel is. Nem mindenkinek kell a bilibe lógatnia a kezét, de többen mennek, mint régen mentek.
• A 60-as évek végét és 70-es elejét tartottam mindig a magyar élőzenélés, zenekarozás, klubzenélés fénykorának, ahogy az Ezek a fiatalokban látható. Ehhez képest a 90-es években, amikor egymást váltottuk a próbahelyeken a többi tökismeretlen zenekarral, úgy éreztem, hogy "na, talán most újra", és most is úgy érzem. Az élőzene visszaszerezte magának a zenét, az immár több mint 50 éves elektronikus zene pedig olyan sokrétű kultúrává nőtte ki magát, ami a középszerű tinglitangliból már le tud nyúlni a legaljára, hogy igazán szar legyen, és fel tud érni a legnagyobbakig, a zsenialitáson túlra. Ez is felnőtt.
• Újra vannak olyan dalok, amiket együtt lehet énekelni. Nekem szinte kiesett 10 év, persze ott volt a Tankcsapda az egyik oldalon, és ott volt a Kozsó által felhozott paletta a másikon, de nekem az egyik túl durva, a másik meg túl másik :) Most az az érzésem, hogy nagyobb a választék azokból a zenékből, amiknek érdemes megtanulni a szövegét, és lehet magyarul szeretni, és a rádió tekergetése közben azt kiabálni, hogy "vissza-vissza-vissza, az jó volt!"
• Sokkal több név megfér a köztudatban, mint a 80-as években. Szerintem négyszer annyi olyan élőzenés klub van ma Budapesten, ahová bármikor szívesen bemegyek, és örüök annak, ami szól, mint 10 évvel ezelőtt. Gyakran ingyen koncert, oda kell tennie magát annak, aki ebből megél. A legtöbben 2-4 formációban játszanak, viszont éppen az ilyen kooperációkból nagyon jó dolgok jönnek ki.
• Most is megvan, aki tudja, hol az üzlet a zenében. Bizony a zene esetében nincs egy fix réteg, egy irányszám, hogy ennyi zenész (mint pl. pék) kell egy országnak, és akkor ők kapnak X havi fizetést, és ne képezzük őket túl. Néhányan panaszkodnak, hogy van egy jó szakmájuk, és mégsem keresnek rendesen. Nekik a megoldás az átképzés, vagy agilisabbnak, vagy egyszerűen jobbnak kell lenni. A zenészek mögé legalább néha odaáll egy üzletember, aki még most is tudja, hogy hol lesz pénz belőle.
• A miénk Európa egyik legnagyobb fesztiválja.
• ...és igenis nálunk élnek a legszebb lányok :-)
• És van egy Magyar Dal Napja nevű rendezvényünk, ha a fent felsorolt sok jó dolog nem volna elég jó, akkor együtt megünnepelhessük, és leönthessük egymást sörrel, ami így kicsit olyan, mint a keresztelő, csak régebben van.

Jobban szeretem a magyar zenei életet, mint valaha. Nem tudom, hol itt a katasztrófa. Ne aggódjatok, aki nemcsak kesereg, meg eljátssza a szólamát, hanem úgy érzi, az ő zenéjének tennie kell valamit ebben az országban, azt megtalálja a pénz legalább annyira, mint bármelyikünket. Az, hogy ez a réteg nem feltétlenül az egyedi ízlésünk szerint legjobb zenészekkel egyezik meg, és nem mindenki más hal éhen, az egy világjelenség. Hacsak nem a lakodalmas pop zenét szereted, ezzel együtt kell élned.

Igazságtalannak tűnik, hogy ennek van kitéve az, aki volt elég bátor, hogy a zenét válassza. De együtt jár ez a választás még valamivel: egy hivatásos művész együtt élhet azzal a tudattal, amit az emberek 90%-a nem mondhat el magáról, és 5% is csak más szavakkal: legalább azt csinálja, amit mindig is szeretett volna - sőt, azt csinálja, amit TE mindig is szerettél volna (vasutas). Ha Csernus Imre olvassa ezt a bejegyzést, ezt egy kicsit kibonthatná 2 bekezdésnyi alázásban, hogy mennyire szánalmas kis pondró az, aki nem azt csinálja, amire mindig is vágyott. És tök igaza lesz. Úgyhogy akkor holnap ünnepeljük meg azokat, akik szórakoztatnak, miközben nekünk csak annyira futotta az életben, hogy eltartsuk magunkat.

A Magyar Dal Napja | Bréking: megvan a Magyar Dal Napja programja