Legfőképpen rádiós, televíziós reklámokhoz köthető a zenei arculat használata: ezzel a reklámot a rádióban háttérben hallgató, vagy a reklám alatt a szobából szélvész sebességével kislisszoló tévénéző megfogható. Ha az érzékelés és az észlelés között reked a hallgató részéről a dallam, akkor tudat alatt sikerülhet kommunikálni vele. Néhány reklámban már az első másodpercben tudjuk, melyik márkáról lesz szó, mert állandó zenével dolgoznak. Néhány esetében pedig - felismerve, hogy a jó zene segít azonosulni a termékkel - már sikeres zenét használnak, minden szpotban mást, ellenben a reklám végén elhangzik egy 2-3 másodperces szignál, amiről akkor is felfogjuk, hogy melyik céghez tartozott a reklám, ha oda sem figyeltünk.

Utóbbiból szerintem például nagyon sikeres a T-csoport kis prüntyögése, ami összetéveszthetetlen, és ki nem hagynák. Az is előfordulhat, hogy saját számot íratnak a reklámhoz (lásd Jamie Winchester és Hrutka Róbert telitalálat alkotását a Pannon reklámhoz, amin talán azóta is lavírozik a duó, vagy a Nescafé nagysikerű Open up című dalát). Ezt aztán a telefonos call centerekben is a nem rövid várakozási idő alatt is ezerszer végighallgathatunk (for English speaking menu, please press 9...). A zenéhez köthető talán az is, amikor a speaker hangja is az arculathoz tartozik, lásd a T-csoport esetében Galamb, vagy a TV2 állandó hangja, Bognár Tamás.

Kaptam már néhány reklámzenei felkérést, főleg elektronikus vonalon, de kétlem, hogy megvonla a receptem, hogy akár fentiek (és pláne lentiek) ismeretében is ennyire maradandót alkossak. Ez persze senkit ne tartson vissza, engem sem tart.

A legnagyobb powerkedés azonban, ha ismert, vagy ismerhető zenei műhöz, zeneszerzőhöz kötődik a szignál, amiről legtöbb esetben fogalmunk sincsen, hiszen kevesen guríthattunk volna sikeresen Czigány György KI NYER MA - Játék és muzsika tíz percben című műsorban, ahol két lábon járó lexikonok hűséges Kossuth Rádió hallgatóként gyakorlatilag oldalszámig bezárólag mindent elmondtak egy-egy rövid komolyzenei részletről, beleértve a szerző ételallergiáit.

A létező klasszikus zenei mű felhasználása ingyen varázslat, hiszen egyszer már bejött, 75 év elteltével viszont a szerző örököseit nem illeti meg jogdíj. Nem úgy az arra épülő új mű szerzőjét, hacsak le nem mondott a hozzá kapcsolódó vagyoni jogairól a hirdető javára. Máskülönben elég szép summát kaphat érte, hiszen az erre költő cégek hirdetései a legnézettebb műsorsávokban kerülnek elénk, ami nem különbözik attól, mintha a rádióban lejátszották volna a számát, vagy fellépett volna egy koncert erejéig a Sziget nagyszínpadon egy másfélórás műsorral.

Összekukáztam néhány jó példát olyan szignálokra, zenei arculati elemekre, amiket mindenki ismer, de talán mégsem ismer eléggé.

TOP5 nem eredeti szignál:

5. Gatorade
Az egyik ok, amiért leélném az életemet egy csellós nővel, Johann Sebastian Bach (1685-1750). Csellószvitjeit 1717 és 1723 között vette fel a csillaghegyi Tom-tom Stúdióban. Gatorade-et csak kiemelt ünnepeken, valamint curling és amerikai foci edzései után fogyasztott.

4. MÁV
Nemzeti vasúttársaságunk 1972-ben írt ki pályázatot a szignálra. Hamstertől tudjuk, hogy a zene Székely Tamásnak tulajdonítható. A MÁV akkori rádió- és elektronikai részlegének vezetőjének, ez az egyetlen zeneműve, amely 1974 óta, azaz 35 éve folyamatosan hallható. Ráadásul alattomosan eljut mindenhová, hiszen minél messzebb laksz a nagyvárosoktól, annál jobban ismered. Kérdés marad számomra, hogy miért tudtuk úgy évekig, hogy a szerző Petrovits Emil.

3. Bajnokok Ligája (1:25-től)
George Frideric Händel (1685-1759) szintén betalált a hálóba Koronázási zsoltárával. II. György angol király 1727-es, és a futballcsapatok évenkénti megkoronázásához írt szerzeménye a tévében évek óta hallható egyik legfelemelőbb dallam. A szöveg nagyon találó: halleluja, ámen, halleluja, ámen.

2. Stella Artois (0:50-nél)
Na ez saját felfedezés :) Annyira szép eredetiben, hogy elsírod magad. Giuseppe Fortunino Francesco Verdi 1813-1901 között írt reklámzenéket, de csak ez az egy jött be neki :) A La forza del destinot (a Végzet hatalmát) 1862-ben mutatták be először Szentpéterváron.

1. Nokia (0:15-nél)
Francisco de Asís Tárrega y Eixea (de la Colonilla y Azavedo, drága kuzinom), 1852-1909 közt élt spanyol zeneszerző és gitáros Gran Vals (nyilván: nagy keringő) című műve alapján. Volt olyan reklámszpotja a cégnek, amelyben a mű hosszabb részletét felhasználták. Vállalkozom arra az alaptalan találgatásra, hogy ebből a számból még a Beatles, Jacko és Elvis slágereinél is többet adtak el.

Fentiek mellett a Baley's Offenbachba tenyerelt bele, az Onedin család Hacsaturjánnal vállvetve szelte a habokat (ez milyen modoros mondatrész), a Lexus egyáltalán nem tévedett Prokofjevvel, az IBM-nél Für Elise, egyikük sem tévedett.

Reset gomb: újévi koncert | Diótörő