A Peet Project nyerte 2009-ben a III. Jazzy Dalversenyt, ami ott helyben, és a Jazzy CD-ről sem tűnt fel, most azonban Pink Spirit című albumot hallgatva egyértelmű, egy jazz hegedűt a középpontba helyező smooth jazz projekt. A felvételek minőségét, a zene emészthetőségét, rádióképességét, és a felvételen szereplők hangszeres tudását illetően is pozitív véleményen vagyok.

A Peet Project hegedűjének hangja Ferencz Péter (Peet), aki négyéves korától éveken át klasszikus hegedűt tanult, komolyzenével foglalkozott, de miután jobban vonzotta az improvizáció és a dalszerzés világa, még fiatalon könnyűzenére és jazzre váltott. 15 évesen már kis házi stúdiójában írt felkérésre hip-hop, r&b, house és pop alapokat. Bár tudunk olyan neveket felsorolni, mint Stéphane Grappelli, Jean-Luc Ponty, Didier Lockwood, és utóbbihoz hasonlít legjobban a Peet Project soundja a hegedűvel, nekem mégis a 80-as évek EPIC válogatásáról, az Eperfagyiról Kati és a Kerek Perec - Hinta c. számának hegedűszólója jut eszembe, mint a pop zene és a hegedű első összekapcsolása egyéni emlékezetemben. Ezt komolyan képes voltam néhány évesen többször visszatekerni. Később 15 évesen a giccsparádé, ám saját zenéimre nagy befolyással bíró "amerikásgörög" Yanniért voltam oda, akinek koncertjén Karen Briggs és Shardad Rohani hegedűduója elég meggyőző, ami a hangszer popzenébe való integrálásának létjogosultságát illeti. Akinek bármelyik mond valamit, vagy most rákattintva tetszik neki, az fog örömöt találni a Peet Projectben is.

A formáció zenéjét jelentősen meghatározza Lőrincz Ádám billentyűs, akivel a zenék nagy részét Peet közösen jegyzi. Első szerzeményeikkel a 2008-ban rendezett II. Jazzy dalversenyen döntőbe kerültek, majd 2009-ben a lemezen található, Mits Márton közreműködésével (Quimby, PASO, Unisex) készült Be Free című számmal elhozták a III. Jazzy dalverseny fődíját.

Peet és Ádám (kép) összedolgozása sokszor emlékeztet a 80-as és 90-es évek hangzására, az élő hangszerekkel ízlésesen és arányosan kikevert, igényesen programozott MIDI szólamokra, ami valahol Quincy Jones vagy Terry Britten producerek háza táján kezdődött 81-85 között, Giorgio Moroder és később a Ten Sharp révén került Európába, és ki se merem mondani, melyik magyar világ prosztója és modorkirály előadó lemezein jelent meg tökéletes minőségben 1994-ben Magyarországon, pedig zeneileg maximálisan rendben volt a produkció. De lehet tippelni :) Mondok helyette mást: Tea zenekar, szintén 90-es évek. Hibátlan acid jazz zenekar volt, valószínűleg csupa Mezzoforte rajongóból, két albumuk egyúttal emléket állít a közben a palettáról eltűnt, alig több mint 10 évet megélt Ensoniq szintetizátorok hangjainak. A Peet Projectben ebből a hangulatból is akad egy jó adag.

Belehallgatni legegyszerűbben a peetproject.com weboldalon tudtok, megvásárolni pedig elektronikusan a Songo-n keresztül tudod, lemez formájában az Universalnak köszönhetően bármely nagyobb CD boltban vagy műszaki áruházban, valamint a Bookline-on. A zenekarról megtudhatsz többet a Beagle Beat Recordsnál, élőben pedig a Zuglói Smooth Jazz Klub estjén a Cserepesházban 2010. március 26-án.