A B-oldal történelmében már több eurodance cikk volt és úgy tűnik sose mondhatjuk ki, hogy megvolt az utolsó. Vendégszerzők ismét elővette a témát - mottója: "Amit 18 év után 300-szor meghallgatva se unsz meg, az rossz zene nem lehet és örök életedre elkísér." - pedig a dancefloort már többször visszaszuszakoltuk a kétkazettás magnóba, amiből kivettük az elemet... Na, most ismét visszatettük és a B-oldal Diszkópatkányok zakóba öltözött. Overdrive

Eurodance (ED) avagy Dancefloor (DF). Imádott és gyűlölt stílus, mely 1993-1996 között élte fénykorát, és üstökösként lángolva rajzolta át a mainstream/pop/dance/disco zene történelmét. Ezer fokon égett és égette rajnogóit is, aminek eredményeként gyorsan ki is hült, pontosabban utat nyitott más stílusoknak, és több ágra szakadva, továbbfejlődve élt tovább. Ezt objektívan bizonyítják a sokmilliós nézettségű videóklippek és a hozzájuk kapcsolódó gyakran többezres hozzászólások, ahol a világ minden nyelvén istenítik vagy hordják le a sárga földig. A csúcs 1994 tavasza és nyara volt, ekkor nem tudott az ember úgy rádiót hallgatni (az akkori Juventusban szinte csak ez szólt), vagy zenecsatornát nézni, hogy ne botlott volna bele egy 125-145 Bpm körül pulzáló, alapvetően női vokálból, férfi (általában afro-európai) „rap” betétből, és (jobb esetben) fülbemászó, gyakran a pattintott kőbalta bonyolultságát idéző szintetizátor dallamból álló ED számba, slágerbe.
 
A szerző tinédzserkora a fenti időszakra esett, ezért bevallottan és reménytelenül, szubjektívan és objektívan (elismerve rajongása tárgyának egyszerűségét, és hogy sok „selejtes” tucattermék is készült) bele van zúgva a műfajba.

Overdrive - a nyári táborok hangulatát is megidéző - TOP20-as dolgozata után, következzen az én TOP10 Dancefloor/Eurodance számom EVÖR, nagyjából időbeli sorrendben.

1. Snap – Rhythm Is A Dancer

Az egyik legelső, a LEGJOBB, az egyik legtöbbet feldolgozott, az egyik legnagyobb sikert arató, örök szerelem. Azon kevés DF számok egyike, amit a stílust gyűlölők is gyakran kedvenc, vagy legalábbis hallgatható számként emlegetnek. És mindenki ismeri.
Miből is keverték össze (ha hinni lehet a Wikipédiának, már 1991-ben) ezt a pusztítóan sikeres (6 hétig volt UK Nr. 1, Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Írországban szintén listavezető, legalább 1.500.000! eladott példány) mixet?
Amerikából importált pergő nyelvű rapper, avagy Turbo B (született Durron Maurice Butler, heavy metál dobos és tűzszerész). Az élet különös vicce, hogy Turbo B utálta a számot, ki is lépett a Snapből, hogy később ő maga is a DF vizeire evezzen a Centoryval. A Snapet sokan (jogosan) Niki vagy Jackie Harrissal azonosítják, de a Rhythm Is A Dancert Thea Austin énekelte fel, a klipben is ő látható. Ők ketten, és a csapat mögött álló két angolnak álcázott német producer Benito Benites (Michael Münzing) és John "Virgo" Garrett III (Luca Anzilotti) a 7 millió példányban eladott World Power album sikere után emelték a tétet, és a The Madman’s Return nagyágyújának szánva túlléptve a rap orientált stíluson émegalkották ezt a korai mesterművet. Érezhetjük túlzásnak ezt a titulust, de a szám sikere és utóélete önmagáért beszél. (Gitárcentrikus/akusztikus olvasók ezzel a verzióval próbálkozzanak.)

2. Captain Hollywood Project – More and More

Tony Dawson Harrison, vagyis Captain Hollywood nem zöldfülűként robbant be 1992-ben a dancefloor világába. Breakdances (ez látszik a klipben, saját The Crew Lock nevű táncstílusban előadva) , Twenty4Sevenes (ez a „kiforrt” stíluson, jól megválasztott szerzőtársakon) és C.C. Catch-es (mindkettő) múltját kombinálva dobta össze eme jól ismert klasszikus dancefloor slágert (Németországban 8 hétig első, csak itt 300.000 eladott példány). A fülbemászó vokál (Nina Gerhard) és dallam mellett érdemes (sok más ED rapperrel ellentétben) Tony dörmögő hangját is figyelni, mert az első Love Is Not Sex albumának szövegei magasan igényesebbek a konkurenciánál, olykor már filozófikus magasságokba emelkedve. Például az Impossible című szám más hangszereléssel simán elmenne lassú, szerelmes zenének is.

3. Dj Bobo – Somebody Dance With Me

Peter René Cipiriano Baumann talán az egyik legmegosztóbb személyisége Svájc zeneexportjának és a eurodance érának. 1997 utáni tevékenysége minősíthetetlenül kataszrófális borzalom, de előtte 5 évig megkerülhetetlen volt, nem érdemtelenül. René 1985 óta készült lemezlovasként és táncosként a világsikerre. Állítólag első két lemezét 500 példányban sikerült eladnia, amire azért ráhúzott még 14 milliót később.:) 1992 novemberében adta ki első és talán legjobb kislemezét. Ehhez nem szégyellte magától a Királytól (nem Jimmy-től, Jacko-tól) kölcsönvenni a refrén dallamát (lásd Rockwell – Somebody’s Watching Me). Emel Aykanat vokálja, a korai Bobora oly jellemző pörgő dob, feszes groove és a zongorára hajazó főtéma együttese rázta meg Európát, és többedmagával megágyazott saját és mások még nagyobb sikerének.

4. Culture Beat - Mr. Vain

Noha a Culture Beat 1989 óta tevékenykedett, nevük 1993 nyarán égett bele minden zenehallgató fülébe Európában és a világon. A Mr. Vain a nyár megaslágere, és az év egyik legsikeresebb kislemeze lett. 12 orzágban listavezető (Németországban 9 hétig), így érthető a négy és fél millió (!) eladott példány. A jamaicai származású angol Tania Evans és az amerikai (de Captain Hollywoodhoz hasonlóan katonai szolgálata után Európában ragadó) Jay Supreme duója, megtámogatva az egyik legsikeresebb és legbefolyásosabb producer és szövegíróval Jürgen Katzmann-nal a eurodance elkövetkezendő német dominanciájának előhirnőke lett. (Még a Pet Shop Boys se tudta őket megkerülni, íme a bizonyíték...)

5. Masterboy – I Got To Give It Up

Ritka, mint fehér rapper sikeres eurodance csapatban, tartja a közismert mondás. Ilyen holló a Masterboy, mely 2 német, Thomas Schleh és Enrico Zabler csapata, kiegészülve a gyönyörű és karizmatikus Trixi (Beatrix, mily meglepő..:) Delgadoval. 1994 első felére a „piac” már „telített”, de a srácokat se kell félteni, már 1990 óta űzték az ipart. Harmadik, Different Dreams albumukra alkották meg legjobb számukat. Hollywoodi magasságba emelkedő trükköt bevetve a szám nem a szerelemről szól hanem.. kapaszkodjunk meg erősen.. a szakításról..:) Persze valójában a dallam és Trixi vokálja viszi a hátán a nótát. A hangzás már teljesen tipikus eurodance (bár sokan Hi-NRG bandaként utalnak a Masterboyra, ami ugyanaz kockásban), a jellegzetes „kopogós” basszusütemmel, tipikus főtéma-refrén-(főtéma)-rap-refrén (főtéma)-rap-refrén főtéma tagolással.

6. Magic Affair – Omen III

Mike Stabb producer 1989-ben már megjárta a német slágerlisták élét a Mysterous Arttal (emiatt 3 a III), majd 1994-ben A.K.-S.W.I.F.T.-tel és Franca Morganoval újra berobban számos európai (köztük természetesen germánia) toplistájának élére az Omen III-mal. Megkülönböztető jegyként, (mert ekkor már ez is kellett.:) a misztériumot, ezoterikát, és az alacsony énekesnőt választja. Valljuk be, amit az albumon (Omen, the story continues, 4 kislemez büszke apukája) Wagner szférák zenéje vezet fel, az rossz nem lehet..:) Pörgős ritmus és dallam, a rap betét alatt is húzós téma, ütős vokál, mi kell még? Aki erre nem rázta 94 tavaszán, az már eddig is sok időt pazarolt drága szabadidejéből e cikk olvasására..:)

7. Cappella – U&Me

Természetesen a hatalmas sikert arató műfaj üzleti tortájához az italodisco feltalálói, az olaszok is hozzá akartak férni. Ezt a veterán producerre Gianfranco Fisichellára Bortolottire (és a név mögött állókra, pl. Mauro Picotto), bízták, aki nem cicózott. 1993-ban felbérelt egy londoni rappert, Rodney Bishopot és a valószínűtlenül raszta hajú ipswichi Kelly Overett énekesnőt, és a siker nem maradt el. 1993 őszén csak Meatloaf nyálmetálja akadályozta meg a I Got 2 Let The Music (persze Alphaville-t nyúlva nem nehéz..:)-t a UK Single Chart meghódításában. A később kiadott U Got 2 Know album (mely az egyik legjobb DF lemez) 5 maxit is adott a világnak, melyekből nem a U&Me lett a legsikeresebb és legismertebb, de szerény személyem szerint a legjobb. Persze ez is kétesélyes: vagy beránt az egyszerű de hatékony főtéma, vagy a hideg ráz ki tőle..:)

8. Intermission – Six Days

A jó dancefloor producer (Jürgen Katzmann, ki más) több vasat tart a tűzben, ehhez osztódással szaporítja a bandákat, bennük látszólag random módon váltogatva a tagokat, énekesnőket. Erre kiváló példa az Intermission, melyben szűk 1 év alatt 3 vokalista is megfordult. Listánk 8. helyezettjét a szép hangú, és ezért több csapatnak is segédkező amerikai ex-gospel vokalista (többek között Lionel Richi, Steve Wonder, Barry White és Cameo háttérénekese) Lori Hölzel énekelte fel, kivételesen férfi rap betét nélkül. A néhány számmal feljebb pörgetett BMP számláló, és a szinte az egész szám alatt zúzó főtéma már egy enyhén „továbbfejlesztett” eurodance stílus prototipusa.

9. Comic – I Surrender To Your Love

A surranópályán befutó ismeretlen (no videóklip, alig pár tízezres, YouTube nézőszám) gyöngyszem, mely mögött valódi német szuperprodukció áll. A rapbetétet Turbo B szolgáltatja, a vokalista mikrofonista pedig az egyik legszebb hangú eurodance énekesnő, Melanie Janene Thornton, aki később La Bouche-sal ért fel a csúcsra. A zenét többek között az a Giora Schein szerezte, aki listánk 2. és 8. helyezettjénél is közreműködött, bedolgozva például Captain Hollywoodnak, az Intermissionnek vagy a Loftnak.
Ez a szám a stílus eszenciája, alfája és omegája, jingje és jangja. Minden ott van ahol kell, ott és úgy szól ahogy azt készítői legszebb álmaikban kigondolták. A számos jól-rosszabbul sikerült próbálkozás után tökéletesre csiszolt mestermű iskolapéldája. Talán pont ezért tünt 1994 dance zuhatagában és (ha tényleg szuperprodukciónak szánták, ahogy azt a közreműködők listája, és a maxi boritóján felrobbanó földgolyó sejteti) bukott nagyobbat mint a Waterworld..:)

10. Soho Party – Gyere Táncolj!

6 év szaxofon és 12 év zongora. Gondoltuk volta, hogy a Soho Party két alapítója, Náksi Attila és Dömötör Sándor pont ennyit és ezeken a hangszereken tanult Kovács Magda zeneiskolájában? Betty Love-val kiegészülve lehet épp ezért lett a csapat a 90.-s években kis hazánk legsikeresebb és talán legjobb dance bandája. Pizza nevű első albumuk zenei anyaga az erős nemzetközi mezőnyben is megállta volna a helyét. Mint oly sok alkalommal, náluk is az első kislemez lett a legjobb. Kell-e jobb bizonyíték a sikerre, mint hogy a videóklippet a Nóta TV-ből vették fel?..:D