A mai és a tegnapi nap vicceskedő kérdése a munkahelyen: "Milyen volt a VOLT, haha?" Pff. Fú, nagyon kezdett már elegem lenni, de hidegvérrel tűrtem a munkahelyi valóságba való visszacsöppenést...

Hát, idén csak 2 nap jutott, de az is tartogatott elég látnivalót. Sajnálom, hogy így is pár dologról lemaradtam, többek között a Hősöket, a  Bin-Jip-et, vagy pl. a Dub FX-et nem láthattam. Pénteki érkezésem okán Billy Idol is kimaradt, de belőle pont elég annyi, hogy tudom, másnak tetszett.

Szóval, itt vannak az emlékeim, csak úgy, összevonva, nem túlságosan kibontva:

• Ákos: Általában messziről kerülöm a művész urat, de sajnos a koncert végére mégis odatévedtem (ténferegtem). Azt pont hallottam, hogy a Valami véget ér című dalt újragondolva előadta. Pont véget ért.
• Prodigy: Teljesen feleslegesen jöttek. Elég lett volna a CD berakása a hifi-be, rá a hangfalakra a cuccot, hadd szóljon. Ez ugribugri volt, sok "Hungarians yeeeah", "Sing with me", meg "Are you ready?" ordibálással. Meglettem volna nélkülük. Szerintem ők is e hakni nélkül.
• Soulfly: Féltem, hogy nem olyan lesz, mint amire számítok. Ellenben nagyon penge volt és elég jól is szólt. Max Cavalera pedig Max Cavalera. A gitáros srác (Marc Rizzo) a régi image helyett már hátizsákban volt és nem is futballmezben nyomta. Nagyon energikus buli volt, semmi hakni érzettel.
• Kispál és a Borz: Messziről, fűben ülve hallgattam, így nem biztos, hogy én vagyok a legautentikusabb személy, hogy bármit is mondjak a Kispál egyik utolsó bulijáról. Bomló agyam viszont kifejezetten emlékszik, az egyik dalban megjelent a Final Countdown taktusa, KÖSZI!
• Massive Attack: Halk volt. Fáradt volt. Állítólag rövid is volt. (4 szám után már nem ott voltam.) Kislányoskodtak már a kezdésnél, hiszen késtek is. Nem fesztiválra való(k)...
• Turbo: Az MR2 színpad meglepően jól szólt, de estig elkerültem, hiszen a Fish!-t és az Óriást is elégszer láttam már, így a Turbo kezdésre érkeztem csak oda. Az egyik legjobb koncert volt, nagyon erős megszólalással. A gitár és a dob világszínvonalon szólt, de azt is régóta érzem, hogy a gyenge pont ebben a bandában, az énekes.
• Rewind (Palotai, Cadik): Hujuj, ez nagyon odabaszott szombat éjjel (vasárnap hajnalban), még másnap is a fülemben volt a basszus.
• Barabás Lőrinc Eklektric: Láttam már párszor őket, így mostanában pont ezért hanyagoltam a koncertjeiket. Most viszont újra odatévedtem és nagyon nem bántam meg. Szolid világszínvonal, ezt is régóta mondom.
• Kruder & Dorfmeister: Ha valamit ki kell emelnem, és csak egyet mondhatok, akkor egyértelmű, őket mondanám. Ez volt a 2010-es VOLT legnagyobb fénypontja számomra. A LED falak, az egész atmoszféra, áááá.
• Akkezdet phiai: Vallom, hogy a rap és a hip-hop "csak" akkor jó, ha ismered a szöveget, különben egy koncerten minimális esélyed van arra, hogy "elkapd" a zenekart. Na, most nagyon meglepődtem, hogy mennyien tudják már a srácok szövegeit... (Én még nem.)
• Bernáthy & Son: T-Mobile sátor, óriási flash. Bernáthy úr, kérem szépen 60-as éveiben járhat (Apostol énekes fizimiska, hosszú szakáll, rezzenástelen arc, szafarizó ruha), de fiával együtt egy olyan elektro bulit rittyentettek össze, hogy péntek este 20.00-kor (mondom) sehova máshova nem volt kedvem menni.

Hát, ez VOLT... Még!