B-oldal: Légy szíves röviden mutasd be magad a B-oldal filmrajongói számára. Hogyan szerettél bele a filmezésbe?

László Péter: Sziasztok! Nos, az első fényképet rólam születésem után úgy készítette a nagybátyám, hogy beletett a fotóstáskájába. Azt hiszem predesztinálva lettem a képalkotás irányába, bár sokáig ellenkeztem, de nem tudtam elkerülni. A Közgazdasági Politechnikumban láttam először vágóasztalt, és elképedtem, mekkora hatalom a vágás, milyen hangulatokat tudunk generálni. Aztán Herskó János és Pálos György mellett már elkezdett arról is fogalmam lenni, hogy a képek önmagukban mit jelenthetnek, ha ügyesen bánunk velük. Később felvettek a Filmművészetire, de őszintén szólva, gyakorlatban hamarabb elsajátítja az ember a filmezés alapjait.

B-oldal: A Felnőttfilm című kisfilmed a blogon is nagy sikert aratott, kérlek mesélj a filmről, hogy jött az ötlet?

László Péter: Egy négy fős forgatókönyvíró csapattal írtunk egy nagyjátékfilm forgatókönyvet, aztán nem tudtuk leforgatni, mert abban az évben nem lehetett rá pénzt szerezni (meg azóta sem), és felvetettem, hogy akkor csináljunk egy rövidet, önköltségből. Elkezdtünk beszélgetni arról, hogy mi érdekel, mi foglalkoztat mostanában minket, és a szexuális fantáziáknál maradtunk, ez volt a közös halmaz. 

B-oldal: Ha jól tudom, egy nagyjátékfilm forgatókönyvén azóta is dolgozol. Mit tudhatunk erről a projektről?

László Péter: Igen, kész van, de nincs kész sosem. Ahányszor elolvassuk, mindig találunk benne csiszolni valót, de gyakorlatilag képre pontosan ki van dolgozva, akár holnap forgatható lenne, csakhát az anyagiak... Ádámcsutka a címe és műfajilag azt mondanám hús-vér vígjáték. Ami azt jelenti valós életekből merített szituációkat úgy bogoztunk össze, hogy a nézők, a mellett, hogy jól szórakoznak, magukra ismerhetnek, kérdések merülnek fel, amiket majd jól megbeszélnek egymással. A film nem ér véget a stáblistával. Ott kezdődik. Szeretnénk hatást elérni, szeretnénk egy kicsit kimozdítani az embereket a mókuskerékből.

B-oldal: Milyen egyéb munkákkal foglalatoskodsz mostanában?

László Péter: Fotózom, illetve különböző TV műsorokat rendezek, vagy technikai rendező vagyok bennük, de ez a téma pont ezt a másfél sort érte meg...

B-oldal: Mennyi filmet nézel meg akár „munkahelyi ártalomként”? Melyek a kedvenc rendezőid, akik hatottak rád?

László Péter: Nem tudom körülbelül sem, hogy mennyi filmet láttam. A Filmszemlékre például mindig beköltözöm, igyekszem mindent megnézni, de máskor sem vagyok rest, mindenből lehet tanulni, mindenből lehet táplálkozni. Nehéz kiemelni párat mert - a maiak közül is - Kim Ki Duk-tól Tim Burton-ön át Tarantino-ig nagyon sok kedvenc van. A magyarok közül Hajdú Szabolcs, egyértelműen.

B-oldal: Mi lenne a te álommunkád? Ha álmodozol, milyen típusú filmet és mely színészeket látod a produkciódban?

László Péter: Hmm, ilyen talán nincs is, mert úgy képzelem el, hogy minden időszakomban más fog érdekelni. Persze a filmkészítés máshogy megy nyugatabbra tőlünk, főleg Amerikában, és álmodozhatok róla, hogy egyszer majd nekem is lesz olyan lehetőségem, mint a legnagyobb rendezőknek - volt szerencsém látni Spielberget munka közben - de hiú ábrándokba nem ringatom magam... Penelope Cruz-zal - óh, te jó ég, nagyon dolgoznék, azt hiszem, a fél vesémet odaadnám érte!

B-oldal: Te mint néző hogyan választod ki, melyik moziba mész, illetve egyáltalán tudod „csak” nézőként figyelni a filmeket?

László Péter: Film alapján döntök, ahol vetítik, oda megyek. Ha elvisz magával a film hangulata, története, ha hiteles a játék, akkor én is néző vagyok. De sajnos sokszor van időm a kameramozgásokat figyelni... 

B-oldal: Mi a véleményed a magyar filmiparról, azon belül a hazai filmgyártásban végbemenő újabb rendszerváltásról? Szerinted mikor lesznek a magyar filmek olyan karizmatikusak és külföldre is exportálhatóak, mint mondjuk a spanyol, vagy a skandináv filmgyártás remekei?

László Péter: Remélhetőleg Vajna valóban a forgatókönyvek alapján fogja eldönteni, hogy melyikből készülhet film. Ő nézőcentrikus, én is az vagyok. Bizakodom. A magyar filmnek még mindig jó híre van külföldön köszönhetően Kabos Gyulának és társainak. Alapvetően mi mindig vígjátékokat gyártottunk nagy többségében. Én ebbe az irányba mozdulnék el.
A mai fesztiválokon megint sikeresek a magyar filmek, de ezek már nem vígjátékok. Sokan azt mondják, a szakmának készülnek ezek a filmek, amiben sajnos van igazság. Néhány ezren, talán néhány tízezren néznek meg itthon többszörösen díjazott filmeket, amiből nem az következik, hogy nincs szükség ezekre, hiszen a minden gátat áttörő, minden mélységet felkutató művekből táplálkoznak a könnyed műfajokban alkotók is. Szükségünk van ezekre, igen. De kérünk lehetőséget mi is alkotni maradandót, olyat, ami ízléses, előremutató, gondolkoztató és elnézést kérek, de szórakoztató is egyben. Mert létezik ez a műfaj is. És ez egy nagyon igényes műfaj. Nem azt adja, amire éppen vágyik a néző, hiszen ezt a vágyát a kereskedelmi televíziók elégítik ki, hanem azt adja, amire szüksége van, de nem tud róla. Hogy felismerje, megértse, továbbgondolja, esetleg új irányokat találhasson... Hangsúlyozom, mindezt úgy, hogy közben szórakozik.

B-oldal: Hogy állsz a filmes listákhoz? Szerinted mi az az 5-10 film, amit mindenképpen látnunk kell?

László Péter: Nincs 5-10 film mindenkinek. Az ember életkorán, neveltetésén, életterén, barátain, életfelfogásán múlik, milyen film való neki, meg egyáltalán, neki mit jelent filmet nézni. Nem is az a lényeg, hogy mit, hanem csak, hogy menjünk moziba, adjuk meg a módját!

B-oldal: Mi lesz a következő film, amit mindenképpen megnézel?

László Péter: Nem tudom, ma színházba megyek...

Better Halves (Oldalbordák), 2006 from Peter Laszlo on Vimeo.