Aki ismer engem, az tudja, hogy hirtelen és nagyon mélyen rá tudok kattanni dolgokra. Az utóbbi időben kevés új album érdekelt igazán, talán csak pár elektronikusabb dolog tudta felkavarni nálam az állóvizet. Ez a Nadeah viszont a 2010-es A38-as Nouvelle Vague-koncert óta a szívem csücske. Őrület, mit művelt akkor a színpadon, de erről már meséltem.

Pár hónapja megtudtam, hogy Nadeah kilépett a Nouvelle Vague-ból és saját albummal fog jelentkezni. A hivatalos megjelenési időpont szeptember 19 volt, azóta vadásztam a Venus gets even című albumot.

A lemezt október közepén sikerült is megszerezni és azóta meghallgattam már vagy nyolcszor. Azt kell mondjam, kurvajó albumot hozott össze ez a néha kurvás, néha érzelmes, néha (=mindig) színpadias csaj. A lemez pont olyan lett, amilyennek vártam, amilyen maga Nadeah. Nem akar ő nagyszínpadi előadó lenni, így kifejezetten hangsúlyozva vannak az utcazenei elemek. Néha egyszerű pop, néha pedig "csak" francia sanzon, amit hallunk a lemez sokszínű dalaiban. Az albumról kislemezre kimásolt "Odile" című dalt tulajdonképpen szarrá is játszhatná a rádió, annyira slágeres, de ugyancsak fénypontjai az albumnak az An Asylum on New Years Eve, a Scary Carol című pörgősebb dalok, vagy a Song I just wrote és a Tell me című balladák.

Miután először végighallgattam a lemezt, elégedetten csettintettem, majd gondoltam magamban, "na, megnézem, hol is koncertezik ez a lány mostanában, de jó lenne, ha ide is jönne". Irány a honlap, óriási betűkkel kiírva: next show = Budapest, A38. Naptár: november 5. Ellenőrzés az A38-on oldalán, tényleg akkor és tényleg oda. Kifejezetten összetörtem, hiszen tudtam, hogy akkor - és most elkezdem sajnáltatni magam - Kínában fogok tartózkodni, egészen pontosan valahol Guilin-Yangshuo magasságában. Azaz ma, a cikk megjelenésekor ha minden igaz, tényleg ott vagyok és holnap nem leszek az A38-on.

Annyit mondok: tűnés holnap az A38-ra! Helyettem is. Nadeah-nak meg mondjátok meg, nem ő az egyetlen szerelmem.