Mindig is zavart, hogy Bobby McFerrin-től szinte csak a Don't worry, be happy-t kaptuk az arcunkba, így én egy kicsit a mélyére ástam ennek a "történetnek".
Óriási ez a fickó, melyeket az alábbi videók is demonstrálnak. Szenzációs, én nem is tudok mit mondani, nagyon sok ilyen emberre lenne szükség. Ha nézem őt, fülig ér a szám és minden baj elszáll. Igazi mulattató, zenepedagógus, karmester, porondmester, ízig-vérig zenész, látatlanban mondom, hogy kurva nagy arc lehet. Eleve kiderült számomra, hogy a 90-es években tényleg karmesterkedett, vezényelte számos város szimfonikus és filharmonikus zenekarait. A capella stílusa, beatbox technikája lenyűgöz és még mindig fülig ér a szám. A nagyokosok szerint képes multifonikus éneklésre is, vagyis egy időben két hangot is meg tud szólaltatni.
De hagyjuk is a szakmát és engedjük, hogy ez az őszinte pali szórakoztasson minket. Szánjatok az alábbi videókra pár percet, garantált öröm a vége, ahogy a közönséget bevonva improvizál és alkot a színpadon.
Elmennék egy olyan házibuliba, ahol a konyhában ő a társaság közepe.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.12.11. 23:31:50
frankzappa.blog.hu/2011/02/07/kicsavar_73
Sajnos viszont nemigen van ilyesmiről igzán jó minőségű felvétel - egy kis része egy tévéfelvételen, 1973-ban:
frankzappa.blog.hu/2011/09/06/gtk_australian_interview_1973