Egy elég érdekes könyvet olvastam. Soha nem rajongtam a Black Metal-ért, csak annyit ismerek a műfajból, amennyi a Zúzda-Megawatt-Headbanger's Ball szentháromságból szembejött. Na jó, ha röhögni akarok, néha megnézem ezt az Immortal videót. Az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy a Burzum szót eddig csak fekete pólókon láttam, ennyit tudtam erről az egyszemélyes zenekarról. Nyugi, a könyvről fogok írni, nem a zenéről.

Több szempontból is különleges a könyv. Egyrészt ne menjünk el a tény mellet, hogy zenei életrajzi könyveket többnyire széles rajongótáborral rendelkező zenekarokról, zenészekről szoktak kiadni. A Silenos kiadó ismét nem a közgazdaságtani végéről fogta meg a dolgot és egy -elnézést a magyar Black közösségtől- de marginális szubkultúra élharcosáról jelentetett meg könyvet. Ez becsülendő.

Másrészt abban is különleges a könyv, hogy nemcsak az írója van benne nyakig a Black Metal-ban, de a magyarra fordító úr is. Az író ott volt a kezdetek kezdetén, a saját szemével és testközelből nézte végig a műfaj és mozgalom születését és nagykorúvá válását. A fordító pedig kb. ugyanezt tette a Kárpát-medencéből. Sőt, sok esetben kiegészítéssel él, a könyv tartalmához hozzáteszi a magyar vonatkozású információkat, olyan adalékokat, ami a norvég szerző számára kevésbé lehet ismert, vagy csak egyszerűen nem elérhető, pl.  egy Csihar Attila interjú a magyar Metal Hammerből. De a mitológiai magyarázatot is szívesen kibővítette, csak hogy minden a helyére kerüljön az északi mitológiától messze felnőtt magyaroknak. 

Amire egy ilyen könyv hivatott, azt bőven teljesíti, sőt messze tovább is megy. Teljesíti, mert tuti, hogy a true Burzum rajongóknak, Black fanatikusoknak is sok új információt tartogat. Teljesíti, mert a hozzám hasonló érdeklődőknek is egy átfogó képet ad arról, hogy mi is az a Black Metal, kik ezek zenészek és mégis miket műveltek a koncertek alatt és két koncert között. Teljesíti, mert átfogó képet ad a színtér hátteréről, a sátánizmusnak nevezett "vallás" alapjairól. Történetünk főhőse, Varg, rengeteg interjújából idéz, amik a zenéjének az indíttatásáról szólnak, így az is kiderül, hogy ő magát egyáltalán nem tartja sátánistának, sőt a templomgyújtogatásokhoz sem volt közvetlenül köze, de több poént nem lövök le. Eleve elég erős mondavilággal rendelkeznek az északi népek, ő pedig gyerekkorában vagy túl kevés mesét hallott, vagy túl sokat, de az tény hogy a felnőttkori nézeteit és tetteit erre a mondavilágra alapozza.

A könyv értéke megkérdőjelezhetetlen egy rajongó számára, az elfogultsága lévén viszont annál kevésbé tekinthető kiindulási alapnak egy hozzám hasonló olvasó részére. Most, hogy a könyvespolcon nyugszik, míg így is méterekről süt le róla az a felsőbbrendű megvetéssel átitatott gyűlölet, amit a mi Varg-unk által meggyilkolt Euronymous kap, míg így a gyilkosság után 19 évvel. A gond ott kezdődik, hogy nem csak Varg savazza Euronymous-t, de a könyv írója is. A meggyilkolt gitáros szemszögéből kíváncsi vagyok hogy hangzana a sztori.

Egy a lényeg, hogy mielőtt szentelvízért rohannánk és egyházi erősítést kérnénk, érdemes megismerni ezeknek az embereknek a lelki világát és a szubkultúra hátterét, megtudni kik vannak a corpse paint mögött. Erre pedig jelenleg nem tudok jobbat ajánlani ennél a könyvnél.