Idén áprilisban mikor először megláttam az egyszeri felállásnak tűnő Mike Portnoy, Billy Sheehan, Tony MacAlpine és Derek Sherinian négyest, egyből felkiáltottam, miszerint ilyen koncertet akarok. Álmom tegnap valóra válhatott, hiszen a csapat turnéra indult és abból nem hagyták ki a budapesti prog fanatikusokat sem.
A banda lekéste a tervezett repülőjét, de ez nem zavarta őket abban, hogy a fél 8-ra tolódott soundcheck után szinte egyből, még 9 előtt színpadra álljanak. Mondjuk a Pecsa előtt egy pillanatra szupercellába kerültem, mikor egy fiatal srác megkérdezte tőlem, hogy "Ti is az Oláh Ibolya koncertre jöttetek?". Nos, mi kb. ezren nem arra és bár ez erős harmadház volt, azért az pofátlan, hogy csak 2 sörcsappal gondolták ellátni a fekete zenekaros pólóba öltözött népet...
Egy ilyen koncert után nehéz értékelést írni, hiszen az alkalmi formáció minden tagja tökéletes teljesítményt nyújtott, ha kellett szólóztak, ha kellett háttérbe vonultak, hogy a másik szólózhasson a 2 órás instrumentális buli alatt. Barátommal sokszor össze is kacsintottunk ("elmennek ezek a picsába..."), majd elképzeltük, ahogy a 4 zenész a tökéletes produkció ellenére a koncert után elégedetlenül ül majd a hotelben és azt elemzik majd, hol rontottak az este során. Hiszen ezek fanatikus őrültek, akik minden pillanatban tökéletesre törekszenek. A közel két órán műsor alatt elhangzott pár nem annyira ismert Dream Theater-nóta, illetve játszottak Tony MacAlpine és Derek Sherinian szólómunkásságából is. (Akit érdekel, az tekintse meg a Hardrock oldalán a setlist-t, nagyjából Budapesten is ez volt a műsor.)
A zenészek végig mosolyogtak, kifejezetten önfeledten viselkedtek és még Portnoy is jelesre vizsgázott nálam, hiszen pont ő tolta előre a többieket, biztató mosolyokkal, kimutatásokkal jelezte, hogy ő is megtisztelve érzi magát, hogy zenésztársaival egy színpadon lehet.
Összességében nálam ez idei év egyik legjobb koncertje volt, így egyszerre boldog és csalódott is voltam, hogy a kb. 2 órás műsor 2 óra után véget is ért. A zenészek levonultak, a pakolni vágyó biztonságiak pedig siettek haza az asszonyukhoz, így minket is hamar kitessékeltek a koncertteremből...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.