Tales from Budapest - Újra nálunk járt a Biohazard

Tales from Budapest - Újra nálunk járt a Biohazard

2008.11.26. | Rálf atya

A jobb későn, mint soha jegyében:

Már negyedszerre tették tiszteletüket nálunk a brooklyni kemény mesék Tinódi Lantosai, de 1995 óta kellett várniuk az ínyenceknek, hogy azt kaphassák, amit akkor kaptak. A közös nevező Bobby Hambel, a rosszarcú gitáros, aki nemcsak az összetéveszthetetlen és sokak által kopírozott mozgásáról híres, de azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy Bobby nélkül a Biohazard félkarú, féllábú, félszemű, töketlen óriás.

Gondolom ezt azért, mert nem véletlen, hogy a Bobbyt nélkülöző éveik alatt egymás után cserélgették a gitárosokat, nem véletlen, hogy a nélküle készített lemezeknek nem igazán volt átütő sikerük és az sem véletlen, hogy a vele készített 3 lemez vitte őket a csúcsra és élőben hiába szántottak föl minden színpadot, titkon-nyíltam, de mindenki hiányolta Bobbyt az összképből. Talán még ők maguk is.

Idén 20 éves a Biohazard, nyilván jó alkalom volt, hogy turnéra induljanak és hogy a sarkon lévő olajos hordóban égő tűzre dobják a bírósági végzést, miszerint nem közelíthetik meg egymást bizonyos távolságra. Szerencsére így tettek, lekötötték a turnét és belevágtak abba, amit hozzájuk hasonló módón nem sokan tudtak, cunamiként dózerolni le az összes útjukba kerülő klubot.

Kétségeim voltak a koncert előtt. Ha valaki én elfogult vagyok velük szemben, mert fiatalságom több éve róluk szólt, volt olyan ismerősöm, aki azt hitte, hogy a Biohazard egy ruházati márka, mert szinte csak ilyen feliratú cuccaim voltak, a tetkókról már nem is beszélve. Aztán időközben kevésbé naivvá váltam, láttam én már karón varjút, hát még nyuszit fűben. Nem voltam meggyőződve, hogy nem csupán a pénz motiválja az egymásra találást és a jubileumi turnét - mert ugyebár a csapat hivatalosan fel is oszlott a "Means to an End" album után - így kicsit tartottam egy hakni érzéstől, amit már ugyanebben a klubban megtapasztaltam az Agnostic Fronttól.

Ha 100%-ban nem is tűnt el ez az érzés, de nem is érdekel, mert azt kaptuk, amit vártunk. Lehetnek akármilyen öregek, mondhatják őket bármilyen suttyóknak, a Biohazard az Biohazard marad, ezek a dalok örökérvényűek, nem kopnak, úgy horzsolnak, mint Puff Daddyt az aszfalt abban a klipben.

Amikor az intro alatt Bobby nem bírva az adneralinnal, tett sietve egy kimért kört a színpadon maga elé nézve, sejtettem, hogy az fog jönni, ami már a 90-es évek elején egybeforrt a 'hazarddal. Nem is kellett sokáig várni a tejútrendszer egyik legjobb nyitó nótájára, a "Shades of Grey"-re, mindenkinél beindult a Pavlovi hardcore reflex. Utána viszont a felgyülemlett energiát egy meghibásodott kontroll láda próbálta kordába fogni, a kitörést pedig a helyi keverős volt kénytelen elviselni. Színpadról le, majd pár perc múlva fel. Bobby meglepően nyugodtan hálálkodik, Evan anyázik, majd a show folytatódik.

Jönnek sorba a nagy klasszikusok, Bobby pörög, szólózik, a hangzás egyre javul, majd a végére eléri az elvárt szintet. "Five Blocks to the Subway", előtte sztorizás, a melós ember a kemény ember. Így igaz, ezt már Lorenzo Anello is megmondta a Bronxi mesében. Egy rajongót a színpadra húznak, kérhet számot, a nevében is köszönöm a gesztust. Ráadás, "Punishment", "Hold My Own", mi más. Vége. Már azt kezdtem hinni, hogy a "How It Is" nélkül kell lefeküdnöm, majd a szétszerelés alatt álló színpadra visszajönnek, elnyomják.

Ezután az este után végleg bebizonyosodott, hogy a Biohazard számomra végleg olyan, mint Lenin: élt, él és élni fog. Hitelesek voltak, az üzenet 20 éve nem változott, ráadásul állítólag lemezt készítenek, majd jövő nyáron visszajönnek. Viszlát srácok, Bobbynak külön üdv!

Hazafele már nyugodt lélekkel mentem, a legenda meghajlott maga előtt, a rajongók előtt, ellátta feladatát.

Sajnos a budapesti koncertről az elfogulatlanok számára is élvezhető videót nem találtaltam, így küldöm azt, amiben minden benne van, ami a Biohazardot jelenti. Akinek eddig homályos volt, hogy miről is beszélek, annak egy 95-ös, Magyar Narancsban megjelent, azóta is őrzött és sokszor átolvasott interjúból idézek: "Beethowen is hardcore volt". 

Biohazard: Shades of Grey

 

18 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr74784864

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: B-oldal » TOP5 Scorpions ballada EVÖR 2009.04.20. 07:35:20

[...]Budapesten | Újra nálunk járt a Biohazard[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Gluck 2008.11.26. 11:38:10

kevés a tetkó a csávóóón

Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2008.11.26. 12:15:15

Ezt valahogy úgy kellhez, hogy leraknak 2 méter tetkót a földre, te feltartott kézzel belefekszel, és elkezdesz gurulni a többi tetkó irányába, amíg körbe nem ér. Aztán felállsz. Mondjuk ha esetleg ikrek, akkor a szülei így már könnyebben meg tudják őket különböztetni.

Nekem a Biohazard még érintés szintjén is kimaradt. Érintés szinten a Rage és a The Exploited járta meg a polcomat 1-1 kazetta erejéig. Pedig a csatolt videó tanúsága szerint nagyon jó, amit művelnek. Mindent izomból csinálnak, kemény ugrálás megy, az ő koncertjeiken lehetnek a legolcsóbbak az ülőhelyek, 2-3 kiló garantált fogyás mindenkinek.

- Jól nézel ki, sportolsz valamit?
- Zenélek.

Oszkárság · http://oszkarsag.blog.hu 2008.11.26. 12:20:23

???
Ezt valahogy úgy kellez = ezt valahogy úgy kell elképzelni.
:)

der treue cfi 2008.11.26. 14:21:17

abszolúte zsír buli volt, nem gondoltam volna hogy ennyire jó lesz. és bobbyt újra látni, hát visszatért a lélek a csapatba :)

mag1cian 2008.11.26. 14:23:30

Én a Bio-t a state album kapcsán ismertem meg még süldő koromban. Nagyon sajnáltam amikor Bobby elment. Az utánna levő albumokból csak a Mata Leao-t ismertem, szerettem. Soha a büdös életbe nem gondoltam volna, hogy egyszer láthatom Bobbyval az eredeti felállást. Nagyon tisztelem, olyan alázatot mutatott a közönség iránt, úgy kért elnézést többször is mintha az ő hibájuk lenne amit a klubosok elaszbak. Az erősítőjén ott figyelt: FDNY-MIA 911 tisztelete jeléül. Én arra vagyok büszke, hogy láthattam élőben játszani. Remélem tényleg lesz új album, meg vele európai turné!

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2008.11.26. 14:51:43

Nem vagyok bihazardista, de Atyánk koncertleírása és a zene lejátszása rendesen felpaprikázott, annak ellenére, hogy valami fránya vírus levert a lábamról.
Bárki is vagy Bobby, őrült vagy és én szeretem az őrülteket!

lostparadise 2008.11.26. 14:53:31

Evan meg 2 pornó között jár koncertezni ? Vagy fordítva ? :)

biohazard 2008.11.26. 15:07:20

Hívjatok nyugodtan máskor is!

moTmeN 2008.11.26. 15:09:20

na, fasza. megint lemaradtam egy kurva jo koncertrol....

white_widow 2008.11.26. 16:34:02

’93-’94 környékén, amikor még aktívan koptattam a gimi-padot kaptam apámtól valami brossúrát egy zenei futárküldő szolgálatról. Tán valami holló volt a logójuk. Amolyan hunyadis, tudjátok.
Az elv egyszerű volt, kinézed, ami kell, telefonálsz, vagy levelet írsz (netes rendelés akkortájt?.. - na ne csacsiskodjunk…) megjelölve a kívánt CD-k kódjával és 2-3 hét múlva elküldik neked azokat utánvéttel.

Tisztán él bennem az akkori jószágkosár:
Therapy – Nurse
Sex Pistols - Who Killed Bambi
Machine Head – Burn My Eyes (számomra a „A Nation on Fire” track a mai napig az egyik legdinamikusabb megőrülés…)
Red Hot Chili Peppers – Mother’s Milk
Rage Against The Machine – RATM
Pantera – Vulgar Display of Power (Vinnie Paul – óriásit játszik…)

3 hét múlva meg is jött minden. Sőt.
Meglepődtem, mert a cég nem kis marketingérzékkel, két nem várt dologgal is kedveskedett.
Kaptam egy „Ich Zahl Nicht Mehr” középsőujjmutatós matricát, illetve – gondolom a zenei portfoliómból kiindulva - a Biohazard-tól az „Urban Discipline”-t.
Előbbi az akkori íróasztalomra, utóbbi először aranybetűvel a szívembe, két évvel később tintával, a lábamra került.

white_widow 2008.11.26. 16:39:42

IO-nak és Nosferatonak jelzem, mert gondolom Rálf atya ezt nagyon jól tudja, hogy a Bihazardnak is van konkrét kötődése az oldalhoz:

Tales From The B-Side

Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2008.11.26. 17:05:05

Köszönjük White_Widow úr az emlékeket!

white_widow 2008.11.26. 17:40:04

Elmúlt 5, van youtube-om végre...
Két komoly találat, konstans mosolygás:
Judgement Night - Onyx ft. Biohazard
Body Count - Evil Dick

"Evil dick likes small, wet places.
Evil dick don't care about faces..."

ááá!

enba 2008.11.30. 21:37:54

levélírós kazettarendelés... mennyire ismerős :)) musicdome kft és társai :)

ip · http://indianexposure.blogspot.com 2008.12.02. 12:54:15

Nekem is a Biohazard volt az egyik meghatározó zenei élmény gimiben. Valahonnan kaptam egy piros McDonald's-os frízbit, amiről lekapartam a fekete logót (ne kérdezzétek, hogy miért nem sárga volt). Majd szépen kiszerkesztettem rá egy Biohazard jelet, amit ezüstfilccel rajzoltam meg utána.
A mai napig megvan, kissé megkopott, de állat, ahogy repülés közben pörög rajta a jel :)

adamskij · http://adamskij.bandcamp.com 2008.12.05. 13:23:58

ennek nyomán akkora nosztalgia tört rám, hogy előszedtem az Urban Disciplinet és a State of the World Addresst. utóbbi még így 14 év után is borzalmas nagy lemez, hibátlan nótákkal.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása