Sírtam a héten a Fukarban, a Hooligans pendrive láttán. Majdnem elestem a röhögéstől, mondom ha már diszkréten fikáztuk őket a múlt héten, kéne nekem egy ilyen karira, de sajnos elfogyott, és csak zanzibárosos és tokiónothankseses volt mán csak. Elmorzsoltam egy könnycseppet, mert tök jól felül lehetett volna írni valami rendes zenével, vagy céges dolgokkal, és villogni, hogy csomagolás-ügyileg milyen trendi vagyok. Hopp, impulzus-poszt következik, vigyázat!

Na szóval akkor úgy néz ki, kijött a Zanzibar, a Hooligans és a No Thanks is ezzel a remekművel. Mivel a csomagolás egyforma, hunyorogva fogom ezentúl azokat a bulváralapvetéseket magamévá tenni, amelyben a felsoroltak közül egynél több van felsorolva (fiktív példa: "Hooligans tetoválású zsiráfot szült a No Thanks énekese, a csöppség és az apuka jól vannak", vagy: "Zanzibár nem kér a futballhuliganizmusból - Zanzibar says no thanks to footballhooliganism").

Akkor ebből most rendszer lesz? Én már akkor pipa voltam, amikor a Sony kijött a Minidisc-kel, aztán a PSP cartridge-dzsal (ragozásilag optimális példákat állítok, hátha sikerül elbaszni). Hol a vége ennek? Ez tiszta merchandising, akkor már inkább akciófigurák. Mi jön még? Egy plüss Csipa?! A szerzői kiadáson nyilván rajta van az adathordozó CD-nél jóval magasabb árrése is, már látom ennek a tendenciának a végét, az az lesz, hogy kijönnek egy Hooligans kocsival bazmeg, ami ugyanolyan kocsi amúgy, csak benne van hagyva egy Hooligans cédé!

Teljesen más forrásból került szóba a Bëlga új albumnak hitt anyaga, amelyről, mikor hozzám került, kiderült, hogy szintén pendrive, és igazából nem új számokat tartalmaz, hanem live albumról van szó. Ez is a címe, hogy Élő2008. Az élő kiadvány lehet, hogy botrányterméknek készült, mindjárt az első tracken tulajdonképpen végighallgathatjuk a beállást. Elborult :) További hátránya, hogy az amúgy is playback alapra fellépő banda élőben tökéletesen ugyanazt a zenét tolja, szöveg- és ének ügyben viszont kicsit már ugye be vannak gondolom "baszcsizva". Ettől néha olyan az orgánumuk, mint nekem azon a 20 perces diktafon felvételen, amit egyik vasárnap "reggel" találtam magamról, amint szombat éjjel ismerkedek a Cha-cha-chában egy bizonyos Henivel. Annyit mondok, ha nem én volnék én, barátkoznék magammal.

Pozitívumot is el lehet mondani erről a Bëlga termékről, például rohadt jól néz ki, és jó célt szolgál, hogy segít a köztudatban tartani a srácokat, akik (amúgy hozzám hasonló) ordenáré trágárságuk ellenére igazi impresszionisták, és bizonyos számaikban olyan érzelmi töltetű sorokkal képesek felfesteni egy-egy hangulatot, hogy pontosan látom magam előtt a történetet. Nyilván nem az Egy-két-há-ra gondolok, hanem a Gépkocsi, Boros, Erős kép, és hasonlókra, amik jelentősen hozzájárultak a barátaimmal eltöltött utazásokhoz, nyári hétvégézésekhez, és azon dolgok listájához, amit közösen szeretünk.

A számomra a pillanatot legjobban megfogó részt csatolom, de meg kell említenem, hogy létezik a Gyaloglás vége című számnak spanyol verziója is, ami számomra a Cypress Hill "Los grandes exitos en Espanol" spanyol nyelvű albumának hangulatát idézi. Én sikongattam tőle örömömben, nagyon riszpekt. Amúgy meg ezzel kívánok kellemes szombat estét, az igazán releváns rész 3:07-nél veszi kezdetét: