Erről azt kell tudni, hogy 1989-ben a Balatonalmádi móló melletti bádogbüfében kis szarosként segítettünk a büfés srácnak, és ezt ordíttattuk két hónapig. Bár Tone Loc - Funky Cold Medina c. száma a Billboard Hot 100-on csak harmadik helyezést ért el, az anyatejjel és fogerősítőkkel magamba szívott Sugarhill és Grandmaster Flash utáni kihagyásból ez volt életem első tudatos visszatalálása a rap világához.

Tulajdonképpen 11-13 évesen üzemeltettük a büfét, Ottó a büfés pedig fehér köpenyben lehozta a szezont egy hokedlin ülve oldalt, ha be kellett hozni hátulról egy rekesz Traubit, akkor azt ő intézte, meg az esti műszakot amit csak néhány évvel később sikerült megtekintenem, akkor persze vevői oldalról. Azt hiszem, a kiszolgálópult 1989-ben pont nyakig ért, de így is éreztem a nekem szóló tiszteletet, az arcokon a rémületet.

Közben megtanultunk vitorlázni, tisztán előttem van, hogy a parttól kb. 8 méterre ülök egyedül egy hajóban, a szél a part felől fúj, a vitorla lagymatagon lobog, én pedig úgy ordítok, mintha legalább a normandiai partraszállásban vennék részt, hogy hagyjanak ott, néha hozzanak kaját a hajóba, de hogy nem tudok kivitorlázni a partra, az 100%. Aztán egy héttel később talán az egyik legboldogabb érzést éltem át, amint vérző kézzel ugyan, de ennél magabiztosabban egyedül csúsztam a vízen a többi hajó között.

A rendszerváltás előtti utolsó nyár sajátos soundtrackje a balatonalmádi mólóbüféből szólt, Tone Loc-kal együtt hasította a heteket előttünk az Americanos (Holly Johnson aka. Frankie Goes to Hollywood), az Eternal Flame (The Bangles), a Back to life (Soul II Soul), a Like a prayer (Madonna), a Black velvet (Alannah Myles), a Love shack (B52's), és így utólag azt mondom, "fúúúú", bizony ott volt a Listen to your heart is (Roxette). Huh. Abban az évben hallgattam először igazán a szívemre, ahogy a szintén 89-es Lambadát táncoló szívem választottját néztem egy sarokból. Egyszer az is összejött, egyszer az is elmúlt.

Ez 20 éve történt.

Ami a címben említett számot illeti, én még legalább 5-6 évig azt gondoltam, hogy a Funky Cold Medina egy hűvösen viselkedő medikáról (orvostanhallgatóról) szól. Időközben önhibámon kívül megtanultam angolul, és rá kellett döbbenjek, hogy teljesen másról van szó, csak úgy, mint ahogy gyermekkorom egyik kedvenc C64 játékában sem "Maybe"-nek hívták a rosszarcú főgonoszt, csak a mondat elején ez a szó mindig nagy M-mel szerepelt... A Medina egyébként egy vodkából, baracklikőrből, Blue Curacaoból és áfonyadzsúzból készült helyre kis koktél.

A szám szövegének tartalma az olvasónaplóm alapján nagyjából az, hogy Tone Loc ezt az italt egy nála jobban csajozó kétes elem tanácsára szerelmi bájitalként próbálja bevetni, a bétateszt a kutyáján mindjárt be is válik, mert az megdugja a lábát. Aztán egy Sheena nevű jó nőn veti be, akiről kiderül, hogy inkább rossz férfi, és utolsó próbálkozásának alanya pedig már az első randin az esküvőt pedzegeti a kúrás helyett, lássuk be, hibásan.

Szakmailag ne menjünk el amellett, hogy a zenei alapot a Paul Rodgers énekhangjával védjegyezett Free együttes All right now című száma szolgáltatta, illetve a dobsávot a Rolling Stones és a Zi-zi Labor által is sikerre vitt Honky Tonk Women ritmusával dobták fel.

Mint szinte bármelyik év, 1989 zenéi is óriásiak voltak (lista a sikerekről a Wikipédián). Nagyon szép csemegék vannak, a Depeche, Alice Cooper, az Alice in Chains szárnyaltak, Tina Turner kijött a The Best című számmal (és két év múlva a Simply the best válogatással, ami a finom hangszerelés csimborasszója mind a mai napig). A fent említett mólóbüfé soundtrack pedig mindig visszaköszönt, hogy új emlékekhez kössön. Frankie Goes to Hollywoodra 2000 után is be tudtunk indulni, az Eternal flame mai napig meghatározó lassúzási élmény, a Like a prayert Vame barátom részegen sikítva karaokézta a fülembe a Közgáz Pincében, nem egyszer. Amikor a Soul II Soul fellépett Budapesten, már egykori barátnőmmel és egy kollégámmal néztem meg, mégis visszaütött a 80-as évek vége. Roxette nélkül pedig 2-3 óránál hosszabb útra nem tudok elmenni, mert különben kiszállnak a kocsiból a barátaim és gyalog mennek.

Amikor azt mondom, Kamaszkorom legszebb nyara, az 1989 és 1997 között  Balatonalmádiban vagy Alsóörsön töltött napok fejben komponálódnak össze egy tökéletes nyárrá. Az is megvan, hogy Ottó büféjében rúgtam be 5 évvel később életemben másodszor, két deci vodkát kértem ki kóláspohárban, és úgy aludtam el egy gesztenyefa tövében a parti sétányon 2 óra múlva, mint Ludas Matyi munkaidőben.

Tone Loc - Funky Cold Medina: