„Ha valaki úgy tesz, mintha csinálna valamit, de közben azt csinálja, hogy téged néz, akkor az egy zsaru.”

Andrew Lau és Alan Mak filmje, a Szigorúan piszkos ügyek (Infernal Affairs) az a ritka kivétel a hong-kongi filmtermésben, ami kis hazánkig is eljutott. Ma már beszerezhető DVD-n, sőt a trilógia második és harmadik részét is kiadták.

A film Ázsiában igen nagy sikert aratott, a szakma egy raklapnyi díjjal jutalmazta. Aztán Scorsese megvette a forgatókönyvet és elkészítette belőle A tégla című remake-ket, amely később 4 Oscart nyert. Hogy melyik a jobb film, mindenki eldöntheti maga, számomra nem lehet kérdéses, hogy az eredeti.
A sztoriról röviden: az ellentétes oldalon beépített zsaru (Yan) illetve triád-(vagyis maffia)-tag (Lau) történetét meséli el a film. A kadét-iskolából kicsapott Yan immár tíz éve éli a bűnözők életét, időközben Sam, a triád-vezér bizalmi emberévé avanzsált. A cselekmény Sam bandájának felszámolása körül bonyolódik, de a helyzetet igencsak megkavarja, hogy a nagy karriert befutott Lau felügyelő mindig időben figyelmezteti Samet a veszélyre.

A filmben többször is szemtől-szemben állnak a téglák. Rögtön a mozi elején, a rendőrtiszt egy erősítőt vásárol a triád által ellenőrzött boltban, ahol épp Yan segíti ki a boltost, ő látja el jó tanáccsal a kuncsaftot, és persze ekkor még fogalmuk sincs a másik foglalkozásáról.
A második fontos találkozás helyszíne a rendőrőrs. A balul sikerült drogüzlet kapcsán ugyanis itt néz farkasszemet a két „beépítő”, és ekkor már mindketten tisztában vannak vele, hogy társaik között ott lapul az ellenfél. A triád-tagok büntetlenül távozhatnak, mert az akció közben még sikeresen megsemmisítették a nagy értékű kábítószert, viszont mindenkinek ekkor válik világossá, hogy egy halálig tartó játszmába kezdtek.

Persze minkét oldalon nagy energiákat mozgósítanak, hogy kiderítsék a tégla kilétét, és ez vezet Wong felügyelő halálához. Fennáll a veszély, hogy a beépített zsaru végleg a triádban ragad. Wong volt ugyanis az egyetlen, aki Yan-ról tudja, ki is valójában, egyedül ő tartja vele a kapcsolatot, ő az egyetlen, aki megköszönti születésnapján… stb.
A másik oldalon is kavarják, csak kavarják, egész addig, amíg már feleslegessé válik Lau felügyelő segítsége. Úgy néz ki, hogy ő meg végleg a rendőrök között ragad, mert Sam időközben már Lau segítsége nélkül is boldogul. Lau gyorsan túlteszi magát kezdeti zavarodottságán, és az édes bosszú, azaz Sam meggyilkolása után már nem szívesen hagyná maga mögött a tíz év alatt felépített nyomozókarriert, amit még egy másik beépített társa meggyilkolásával is bebiztosít. Lau a triádvezető szerepe helyett inkább a „tisztes” polgári életet választja, sőt erre rá is kényszerül, ugyanis megszűnt mögötte a hátország.
A gond csak az, hogy időközben Yan rájön, hogy ő a tégla és megpróbálja letartóztatni: a látszatgengszter a látszatzsarut. Ez lesz a veszte. Lau viszont további szép nyomozókarrier előtt áll. A temetésen a triádtag tiszteleg a beépített rendőr sírja előtt.
Paradox módon így történhet meg az, hogy egyszerre győzedelmeskedik rossz és jó.

A szövevényes cselekmény gyors, rövid snittekből építkezik, úgy, hogy közben bepillantást nyerünk főhőseink magánéletébe is. Nyúlfarknyi jelenetek világítanak rá, hogy a hazugságok hálójában vergődő két fiatalember magánélete romokban hever. Egy mindössze egy-két percnyi véletlen utcai találkozás során derül ki, de csak a néző számára, hogy Yan-nak van egy hatéves kislánya, akiről nem tud. Egykori szerelme ugyanis nem árulta el neki, hogy ő az apa. Lau felügyelő boldog, kiegyensúlyozott szerelmi viszonya pedig Yan bosszúja nyomán hullik darabokra, amikor a menyasszonya rádöbben ki is a kedvese valójában.
A film egyik erőssége a tömörség. Az alkotók nagyszerű arányérzékkel találták meg azokat a rövid, velős szituációkat, amik sűrítve mondanak el néhány pillanat alatt nagyon sokat.

A Szigorúan piszkos ügyek 97 percéhez képest Scorsese 152 perces eposzt forgatott az eredeti forgatókönny alapján, de természetesen alaposan átstrukturálva, egyes cselekményszálak megváltoztatásával. A változások nem feltétlenül tettek jót a filmnek.

Az egyik fontos különbség, amikor a hidegvérű, immár 70 évet megélt, rafkós gengsztervezérként ábrázolt Frank Costello anélkül veszi be a bandájába az ex-zsarut, hogy utánajárna, vajon tényleg otthagyta-e a szerveket. „Csupán” saját bakancsával veri szét a tégla amúgy is törött kezét, közben üvöltve faggatja: - Zsaru vagy???!!!
Hát kérem szépen, ki az az agyalágyult maffiavezér, aki szemtől-szemben felteszi a fenti kérdést, majd egy nemleges válasz után szinte azonnal bizalmába fogadja az új tagot?!
Az eredetiben ez a jelenet a balul sikerült drogügylet után játszódik, bakancs nélkül. Sam gyanúja, miszerint a gipsz alatt mikrofont rejtettek el, megdől, pedig közel jár az igazsághoz. Az ablak külső felére ragasztott mikrofon továbbítja ugyanis az információt.

Lényeges különbség még, hogy az amerikai filmben sokkal nagyobb hangsúlyt kap a szerelmi szál. Míg az eredeti változatban a pszichiáternőhöz kezelés helyett aludni járó Yan beleszeret a doktornőbe, addig Scorsesenél a potenciazavarokkal küszködő álrendőr partnerével Billy Costigan, azaz a beépített zsaru is intim kapcsolatot létesít. Lau felügyelő felesége az eredetiben egy írónő, aki épp egy több személyiséggel rendelkező emberről ír regényt, mintha csak a film forgatókönyvét írná. Az amerikai verzióból a fenti okok miatt ez a szál teljesen kimarad, pedig nagyszerűen árnyalja Lau karakterét.

Fontos változtatás még, hogy Yan 10 éve él bűnözők között, míg Billy csupán egy éve. Ennek ellenére az amerikai nyugtatókon él, tehát személyisége jóval gyengébb, mint ázsiai énjének.

Scorsese feltámasztja továbbá a hong-kongi filmben csak a saját temetésén megjelenő nyomozót, aki szintén ismerte Yan-t / Billy Costigant. Sőt nagyon karakteres szerepet ad neki! De nem következetes. Miután meggyilkolják Oliver Queenant (Wong amerikai megfelelőjét), az egyetlen zsarut, aki még ismeri a szigorúan titkos beépített embert, két hét kényszerszabadságra küldik! Aha! Hát persze!

Míg a Szigorúan piszkos ügyek egy sötét atmoszférájú, pergő ritmusú, lélektani krimi, addig A tégla könnyen beilleszthető Scorsese a Nagymenők és a Casino által fémjelzett gengszterfilmje közé.

A tégla néhány nyilvánvaló dramaturgiai szarvashibától eltekintve nézhető, sőt mi több, szórakoztató. Akad benne néhány nagyszerű jelenet, a színészek is bizonyítják, nem véletlenül ismeri az egész világ a nevüket, de - szerintem - a Szigorúan piszkos ügyek nagyságrendekkel jobb film.

Szerző: Mikki The Kid

Tango és Cash | Amerikai Gangszter