Ha úgy '93-'95 környékén Tibi bácsi eltalált volna egy piros labdával, tuti nem azt kértem volna, hogy Maradona-val dekázhassak, vagy Bud Spencerrel megehessek egy tripla hamburgert meg egy habos tortát. Akkoriban az MTV rabja voltam, ott is az Unplugged volt számomra a netovább. Egy bármilyenre szerettem volna elmenni, mondjuk egy Nirvava-ra vagy egy Alice In Chains-re.

Azóta párszor volt újévi koncert, sok új lett a nap alatt, de az nem változott, hogy egy ilyen Unplugged hangulatú, indíttatású koncertre beneveznék. Ahol kevesen vannak, a zenészek sem rohangálnak össze-vissza, nincs színpad, nagyban akusztikus hangszereléssel, esetleg az eredetitől kicsit eltérő hangszerelésben adják elő a dalokat a zenészek. 

A magyar "kiadású" MTV-ben nagyon csalódtam, minden van benne, csak épp zene nem nagyon, viszont, a másik nagy reménységem, az MR2 Petőfi lecsapott erre a vonalra, ahogy azt annak idején meg is írtuk. Imáim meghallgatásra találtak, lehetőségem nyílt személyesen részt venni egy ilyen felvételen, a Stereomilk MR2 Akusztik koncertjén.  

Udvariasan felkísérték a maroknyi közönséget a 8-as stúdióba, ahol pár rendkívül kényelmetlen székkel oldották meg az ideiglenes problémát, miszerint a kb 20-30 érdeklődő meghívottnak ne állni kelljen, hanem ülhessen is. Mert ugye egy ilyen, az szigorúan ülő buli. Ahogy körbenéztem, kicsit tátva maradt a szám. Ha nem lettek volna a stúdióban a modernebb gitárok, meg egy videokamera, simán el lehetett volna velem hitetni, hogy a Magyar Rádió épületében a 3. emeleten még a hetvenes évek közepe van. Ezt a Szekeres Andrisnak kikészített magas szék kinézete és állaga is megerősítette. Fel voltam rá készülve, hogy bármikor betoppanhat a Zárai-Vámosi páros, vagy Máté Péter.  Megnyugadtam, a Stereomilk jött be, 2009-et írunk. A hangzás pazar volt, de ha egy stúdióban ül az ember, ez annyira alap, mint gyereknapon a vattacukor.

Aki a Stereomilk-et nem ismeri, járjon utána, én csak annyit mondanék, hogy a Junkies frontember Szekeres Andris jelenléte ne tévesszen meg senkit, itt nem azt kapja az ember, amit a Junkiestól. Andris itt gitározik is, nemcsak énekel. Zenészek örömzenélnek, ami élőben megtapasztalva az esetek 90%-ban csak jól sülhet el. Ők bővel a 90%-hoz tartoznak, személyes indíttatású, piszok jól összerakott és megírt dalokat adnak elő gyerekkori cimborák, rántott magával mindenkit a zene. Annyit még hozzátennék, hogy számomra külön szimpatikus és tiszteletet parancsoló volt, hogy zeneileg -hozzám hasonlóan- mindenevő legénység a Stereomilk, játszottak LGT-t, Oasis-t, Pink Floydot, a kötelező kortárs magyar feldolgozás Hobótól a Vadászat volt és két szám között a "Na mit is játszunk?" kérdésre a gitár és a basszus pár taktusig megidézte a Pantera-t is. A jó dalok mellett kiemelném Almási Endre gitárost, aki nagyon ízesen díszítette, illetve alapozta a dalokat, külön tetszett, hogy jól kihasználta a lába előtt lévő "kisvonat" adta lehetőségeket. Nem spirázta túl a dolgait, "láthatatlanul", de mégis szembe és fülbe tűnően tette dolgát.

Nem csak a fül, a szem is élvezhette a koncertet, remélem a kamerák nemcsak magán célra voltak benn, a zenekarnak vagy a rádiónak lesznek céljai a felvétellel, nemcsak egyszer lemegy a rádióban, hanem elérhető lesz az érdeklődők számára.

Minden zeneszeretőnek, aki egy nagy élményre vágyik, ajánlom, hogy válasszon egy zenekart, aki szimpatikus neki és próbáljon eljutni a felvételre.

Ezért a lehetőségért pedig Szekeres Andrisnak mondok nagy köszönetet.