Jó-jó, zenei és filmes blog vagyunk, vagy próbálunk lenni, de néha feszíteni kell a korlátokat. Például itthon szénből aranyat próbálunk csinálni, kísérletezünk a teleportálással, levitációval, megpróbálunk birkavesével földrengést megelőzni, vagy írni a Budapest TV-ről. Először a Commentről értesültünk az evangéliumról, mely szerint megszűnik a csatorna.

Az ember ilyenkor vegyes érzelmekkel telik meg, mert egyrészt az a szintű igénytelenség, ami ott folyik, vérlázító, még ha ingyen csinálnák, öröm volna, de egy FixTV vagy a Tilos Rádió műsorkészítői mennyivel jobban odateszik magukat 0 Ft-ért, szóval ez nem érv. Másrészt, súlyos marasztaló tényező az, hogy a BpTV nélkül néhány alkalommal kevesebbszer röhöghettük volna könnyesre a szemünket. Azt például soha nem felejtem el, amikor szilveszterkor este 10-kor kiléptem a lakásból, és Anettka - egész éjjelre beütemezett - betelefonálós műsora akkor ment kb. 2 órája, és még senki nem telefonált be :D

Vannak univerzális megoldások a világban, ezt is tőlük tudjuk. Ilyen a WordArt-ban készült műsorlogó, a szürke háttér, a bársonydrapériával színezett spanyolfalak, a művirágok, a szmoking és a csokornyakkendő. A technikusokon is lehet fogni pár forintot, ha a kamerát jól leteszik valahová és utána már nem nyúl hozzá senki. Nem tudom elképzelni, a hozzáértők mennyire rosszul lehetnek ezt látva. Mintha egy üzbég stand-up előadáson ülnék, és kurva jól érezném magam, mert mindenki röhög, és azon gondolkodnék, hogy: "képzeld, ha még értenéd is!". Hát bizonyos dolgokat nem akarok érteni, úgyhogy jobb, hogy nem vagyok televíziós műsorkészítő, meg mondjuk kár, hogy ők se azok.

Viszont ha vannak a munkájukra nem túl igényes emberek, akkor van, aki arra nem igényes, amit néz, márpedig ezeknek az embereknek is jár a szórakozás. Úgyhogy ha eltűnik a BpTV, egy űr marad utána sok ember számára, főleg olyanokéra, akik még mindig zöld zakóban járnak esküvőre - az ő kedvükért kívánom, minél előbb pótolják valamivel, de nagyon fontos: INGYEN DOLGOZZANAK. Ezért a munkáért nem jár pénz.

Dupla öröm, hogy ha minden igaz, eddig is jellemzően a szereplők fizettek azért, hogy képernyőre kerülhessenek, amit egyenként meg is érdemelnek. És ha volt miből, akkor ezek szerint valamiben jók, vagy sikeresek. Világos, hogy NEM a televíziózásban. Amiben pedig szinte bármelyikünknél jobbak: évek alatt megtanulták tűrni a kritikát. Aki igazán tehetséges, az is találkozik élete során visszautasítással, és ugyanilyen elszántan hinnie kell magában. Ez a gyermekded megmutatni vágyás ugyanaz a jelenség, aminek kedvenceinket, Freddie Mercuryt, Stinget, a Red Hot Chilit vagy a Nirvanát köszönhetjük. Ők elhitték magukról, hogy jók, megmutatták a közönségnek, és a közönség zabálta. A BpTV elhitte magáról, hogy jó, megmutatta magát a közönségnek, és a közönség hányt. Tényleg, nüansznyi különbség, hajszálra a sikertől.

Bár epigrammájukat már májusban megírtam, nem szeretnénk a BpTV sírján (hosszan) táncolni, különösen azért, mert a bokát a puha föld nagyon kikezdi intenzív testmozgás esetén. Ellenben mindenképpen emlékezni akarunk, és újra és újra végigvisítani a lenti videót, melyen nem csak cica és kutyus barátokhoz szól Lexike. "De majd holnap."

További történelmi Lexike pillanatok és munkatársai a XXI. század műsorából - amely egyébként szintén néha olyanokat enged képernyőre, akik sikeres szerkesztők, jó újságírók lehetnek, de úgy kellene a kamera mögött sunnyogniuk, mint a Tom és Jerryben, hogy tuti mindig háttal legyen nekik. Máskülönben bármilyen jó a téma, nem sokat segít ellazulni egy nehéz nap után :)

Legjobb zenecsatorna EVÖR | Frank Drebin informátora