Na, nem fog ki rajtunk a poll-r szentimentális mimóza lelke! A színpadon fosta össze magát az álomzenekar billentyűse cikk, de végre megjavult a szavazás modul (a Korg japán technikusai is ezen ügyködtek), szóval semmi sem ment meg benneteket, hogy (újra) elolvassátok nosferato cikkét és szavazzatok az álomzenekar billentyűsére. Stevie Wonder már most kérte a szavazatok újraszámlálását. Overdrive

Éééééés tessék, RERILÍZ!

Újabb fordulóhoz érkezett az izgalmas verseny, amelyben világ- és hazai sztárok döngetik a blog.hu kapuit, hogy beférjenek a B-oldal álomzenekarba. Van, aki előnnyel indul, mert aki már a Mennyország kapuját is döngette, az is részt vehet, hiszen nemcsak élő zenészeket szeretünk. Sőt...

A kiesők nagyon csapkodták az ajtót kifelé menet, hogy márpedig ők is vannak annyira tehetségesek, mint a győztesek. És: TÉNYLEG. De ez van, ez egy álom.

Megvan az énekes, a dobos, a gitáros. Ők már egész jól összeszoktak, sörözgetnek, lejárnak a B-oldal álom-próbaterembe (lehet, hogy lesz ilyen is!?), 1-2 számkezdemény is van, csak hát hiányzik róla egy kis szőnyeg, szívbillentyű-szólamok. Freddie Mercury, Mike Portnoy és Jimi Hendrix mellé keresünk társat. Azért is jó, hogy melléjük, mert így minél többször leírhatjuk, hogy nem Freddy, hanem Freddie, és nem Jimmy, hanem Jimi. És hogy nem Nike, hanem Mike.

Ezúttal is bővíthető a lista, nem a poll-r.hu regisztrált felhasználóinak számát akarjuk növelni, de csak az tud hozzáadni új zenészt, aki jelszóval belép, és utána felkeresi a szavazás oldalát a Poll-R-en.

A klisék alapján összeállt instant formabillentyűs:

• Ahogy a dobos, ő is ül, hogy ne kelljen táncolni. Ezzel való szembesítéskor pedálra hivatkozás!
• Vagy amelyik énekelni, gitározni nem tud, de bőrnadrágja viszont van, az áll és eddázik
• Egy zár nem zár, egy szinti nem szinti. A köznevesült tulajdonnév erre a jelnségre a zsánmiselzsároskodás. (Eredetileg a hangszíneket csak így tudták bővíteni, de még most is legitimálható egy versenyzongora, egy Rhodes, egy nagy midibillentyű, meg egy kis analóg. Akinél 5 van, az csal.)
• Érdemes figyelni az állványválasztást.
• Vagy valamilyen reklámtörvény, vagy tudathasadás következtében a Roland feliratot szinte kötelező fekete matricával teljesen letakarni a koncertfelvételeken.
• Miután nem akusztikus hangszer, a beállással elsőként végez, és miután a jó zenész nem bír csendben maradni a színpadon, lehúzzák róla a hangot. Még 10 percig ujjgyakorlatozik némán, míg rá nem jön, hogy a gitáros már beállt, róla viszont nem tudják lehúzni az erősítő hangját, és az ujjgyakorlatozást már úgyse figyeli a hangtechnikus sarokban bákárdizó csaj, úgyhogy lemegy a színpadról.
• Hasasodó ámde ülő billentyűsöknél előfordulhat a bőr- vagy farmermellény alkalmazása takarás céljából. Esetleg ha nem rock zene, akkor az igazán modoros: zakó.
• Szintén ülő billentyűsöknél az ülő testhelyzet oka lehet az, hogy hirtelen felállhat, egyik lábát a billentyűzetre teheti, és a közönségre nézve sikoltozhat, bólogathat. Hiszen ingyen van.
• Lehiggadva visszaül, és klasszikus zongorás felemelő kézmozdulatokat tesz egy-egy lenyomás között.
• Miután a hangszergyártók nem ismerték fel időben, hogy a szinti teljes felületére gombokat kell tenni, az üres konzolrészeken hamutartó, mellette pedig 8x átjavított, 12 különböző tollal írt puska, vagy számsorrend.
• Ha a billentyűs egyben zenekarvezető is, akkor a gitárral való felugrás és földetérés helyett jótanulós fejmozdulattal zárja le a szám végét, mint amikor a zöldségesnek jelzed egy nyaktekeréssel, hogy tegyen még abból a másikból is.
• Beköttet magának egy énekmikrofont, amelyet a számok közti időben ülő stand-up céljára próbál használni, majd végül mondanivalóját a "tehát", "és hát ez", vagy a "következzen a következő szám" remek zárógondolattal zárja.
• Ad a gitárosoknak egy E-t, és utána végignyomja A-D-G-H-E, hogy lássák, hogy tudna ő gitározni, csak nem akar. Ekkor a basszusgitáros közbeszól, hogy ne, mert neki amúgy is 7 húros, illetve az alsó C-re van hangolva, mert a nemtudommilyen progresszív bandában a példaképe úgy csinálja.
• A koncert közben viszont revansot vehet az a billentyűs, aki elhozta Dieter Bohlentől megörökölt nyakba akasztható (jó esetben piros) szintijét, és előrejön, ha be van dugva a cucc, ha nincs.

A jó billentyűs pedig:

• Ugyanolyan jó katona, mint a basszusgitáros, és akár szóló nélkül lehoz egy egész koncertet.
• Nem késik, ott van minden próbán, sőt, ő ért a számítógépekhez is annyira, hogy felvegyen 1-2 számot.
• Előre belövi a hangerőket, és nem nyom el másokat. Ha nem az ő dolga feldobni a számot, nem ritmizál. Használja a bal kezét.
• Ha feldolgozást játszanak, akkor ahogy a gitáros is teszi az effektpedáljaival, időt szán arra, hogy kikeverje ugyanazt a hangszínt.
• A minden esetben azonos formában elhangzó "ide tegyél valami billentyűhangot (...) de ne ezt, kicsit fánkisabbat" instruációt minden alkalommal megérti, bár minden alkalommal mást jelent, és aki kéri se fogja fel, hogy micsoda lehetőségek rejlenek a változatos leíró szóhasználatban.
• Megdugja a hangtechnikus bákárdizó barátnőjét.
• Nem csaj, vagy ha igen, nem japán, de ha mégis, akkor legalább állva játszik. Vagy dalszerző is.
• Ha a banda megköveteli, leveti gátlásait, és ismét: állva játszik.
• Jó billentyűs még a frontember, aki csak néhány számonként ül a zongora mögé, és játszik rajta, ha kell.

SZAVAZZUK MEG!

B-oldal álomzenekar - a gitáros | B-oldal álomzenekar - a dobos