Marcus Füreder nagyon bátor! Mondom ezt azért, mert szerintem merész húzás volt 2004-ben jazz zenével próbálkozni az elektronikus zenei szcénán belül. Ugyanakkor okos dolog is, hiszen mára sikerült igencsak eltorzítani és egysíkúvá tenni ezt a szépreményű műfajt, és egy efféle fúzióból csak jó dolog sülhet ki. Gondoljunk csak vissza a jazz n' bass próbálkozásokra, hiszen voltak nagyon jól sikerült darabok, mint például Dkay Individual Soul című albuma. Vagy ott van a Dzihan & Kamien egész munkássága, akik jó adag elektronikát vittek bele a dologba és megalkották saját downtempo, illetve trip-hop műfajértelmezésüket, melyek bővelkednek a jazz műfajából ismert stílusjegyekben. És ha már szóba került egy osztrák banda, kanyarodjunk vissza a Parov Stelarhoz. Zenéje abszolút unikumnak számít, hiszen a downtempo, a nu jazz, a house, a breakbeat és a funk elemei keverednek benne, ami még felsorolva is sok, no de lássuk mi sül ki ebből.
Marcus Füreder aka Parov Stelar gondolt egy nagyot és 2004-ben kiadott egy semmihez sem hasonlító, nagyon új hangzású albumot saját kiadója, az Etage Noir Recordings égisze alatt. Ez volt a Parov Stelar Rough Cuts című albuma, melyen még érezni lehetett az óvatos kísérletezést, hogy mennyire működik együtt a hangszerek és potméterek világa, de az album a bizonyíték rá, hogy a kettő nagyon is jól kombinálható. Itt még érezhetően az instrumentális számok vannak túlsúlyban egy-egy hangszerrel kiegészítve, de aki hallgatott már Dzihan & Kamient az nem fogja magát idegenül érezni, és nem fog értetlenül nézni zenehallgatás közben. Viszont már ezen az albumon megüti fülünket egy szám a Kiss Kiss, mely jóformán az összes olyan elemet tartalmazza, amely a későbbiekben meghatározza a Parov Stelar hangzásvilágát.
2005-ben másodikként jelent meg a Seven And Storm című album, ami talán még visszafogottabb, mint az első, leginkább egy downtempo vagy trip hop lemezre hasonlít, de akárcsak a Rough Cuts esetében, itt is van olyan szám ami már a későbbi albumok világát idézi. A Spygame simán lehetne bármelyik "kémfilm" zenéje olyan profin hozza azoknak a moziknak a hangulatát, és ha meghallgatod, simán bele tudod élni magad. És bár beleillik a többi szám által felállított struktúrába, stílusával mégis kiemelkedik a lemezen található többi dal világából.
2007-ben jelent meg a Shine című album, ami olyan erős anyag lett, hogy Marcust az ismertség felé, minket pedig egy teljesen új zenei világba repített. Olyan nevek járultak hozzá az album sikeréhez, mint például Lilja Bloom, aki a legújabb albumon is közreműködik és kölcsönöz leírhatatlan hangulatot minden számnak, vagy Kristina Lindberg és Gabriella Hanninen. A legtöbb szám esetében könnyed breakbeat szolgáltatja az alapot, de a hangszerek használatával kitűnően oldja a breakbeatre jellemző durvaságot! Minden szám egy meglepetés, minden szám egy élmény, komolyan mondom minden szám egy teljesen más világ, és hihetetlen hangulata van az egész albumnak. Természetesen itt is találkozhatunk instrumentális darabokkal, de már azok is jóval bátrabbak, sokkal jobban vannak felépítve. A Come Closer nyitja a lemezt, könnyed hangzással, és Kristina Lindberg hangjával kitűnő felvezetése az 55 percnyi zeneélvezetnek. A Good Bye Emily már kezdi megmozgatni végtagjainkat, valahogy bátrabb az egész, és itt lehet érezni elsőként, hogy ez az album kicsit pörgősebb, kicsit pimaszabb, mint az eddigiek, és ezt egy percig sem akarja titkolni, Gabriella Hanningen pedig kitűnő választás volt, mert hangja jócskán hozzájárul a "parovszteláros" hangzáshoz. A harmadik szám a Shine, az album egyik legkiemelkedőbb darabja, az a pont ahonnan már követeljük az album többi részét, valamint érezzük, hogy Marcus teljesen feltérképezte azt a területet, amelyen belül ő alkotni szeretne, és amelyen belül egyszerűen képtelen hibázni. Totális elmebaj mikor a komor basszussal induló számot egy könnyed zongorajáték kezdi kisérni, majd Lilja Bloom hangja teszi gyengédebbé a kicsit durvább ütemekkel megáldott számot, és természetesen a füstös bárok hangulatát idéző hangszerek is megszólalnak. Ezt követi egy kitűnően felépített instrumentális darab a Tango Muerte, később pedig találkozhatunk Füreder úr hangjával is, hiszen a Lost In Amsterdam-ban, ő "énekel". Az album első számainak lendületét viszi tovább a Love (Part1), és itt fedezhető fel leginkább, hogy Parov Stelar munkássága tulajdonképpen két félből áll össze egy egésszé.
Egyrészről vannak a kevésbé pörgős, "nyugodtabb hangszerelésű" alkotások, mint a Love előtt felcsendülő Little Lion, ami a maga sajátos tempójával, és érdekes átvezetéseivel egy kitűnő "előjáték" a kicsit mozgalmasabb szám előtt. Másrészről vannak az "elektronikusabb" darabok, amik eszméletlen buli hangulatot ontanak magukból! Az album legismertebb száma a Charleston Butterfly, amely kitűnő hangulatot teremt, hiszen a hangszereket sikerült nagyon eltalálni, Gabriella Hanninen hangja pedig tökéletesen egészíti ki azokat. A lemez hátralévő részében találkozhatunk az On My Way Now (Love Part 2) című számmal, mely valóban az első rész által megkezdett bulizósabb vonalat viszi tovább, aztán a Crushed Island egyszerűen csak elvarázsol minket, majd egyszercsak azt vesszük észre, hogy az elektronikus és akusztikus hangszerek kombinálásával létrehozott hanganyag valósággal rabul ejt minket. Az ezt követő War Inside sem a mindennapi darabok közül való, ebben is van jónéhány meglepő fordulat, mígnem a bohókás Happy End után, egy kitűnő szám, a Crushed Islandhez hasonló hangzású Homesick zárja az albumot, és ad egy utolsó impulzust az agynak, hogy irány bulizni. MOST!
A 2008-as Daylight albumon már jól ismert számokkal találkozhatunk, olyan darabokkal kiegészülve, mint a Parov Stelar himnuszává vált Chambermaid Swing ami lassú tempójával és karakteres hangzásával, egy semmivel sem összetéveszthető zenét eredményezett, továbbá itt kapott helyet a Wanna Get című szám először, a Room Service és a Night in Torino valamint a Sugar című szépreményű alkotásokkal kiegészülve.
2009-ben újabb válogatás album jelent meg That Swing - Best Of névvel, melyen szintét a már jól ismert számok kaptak helyet, megfejelve mégtöbb újabb remek zenével. A könnyed Matilda, az eleinte elvetemült elektrokorcs hangzatát keltő Spider (ahol másfél perc után derül fény a szám valódi mivoltára), a mélyebb ütemekkel operáló, iszonyatosan jól kitalált The Flame of Fame, a house-ra hajazó, teljesen elborut Hotel Axos, valamint a trip-hop műfaj kedvelőinek kedveskedő Nowhere, mind-mind a 2009-es Coco-t vezetik elő, amiről most nem írnék többet, mert a karakterszám súlyos tízezrekben lenne mérhető :D. Amúgy is nemsokára jön a TOP5 Parov Stelar Live Band EVÖR!!!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
LegjobbVagyok · http://legjobbvagyok.hu 2010.02.21. 10:53:13
Ez most a nagy kedvenc számom: sargacsik.hu/pg/izap_videos/group:1001/play/4742
Zsüli · http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.02.21. 10:58:00
LegjobbVagyok · http://legjobbvagyok.hu 2010.02.21. 11:06:45
Tordapeti (törölt) 2010.02.21. 11:15:48
Mert tetszik tudni, semmi sem attól lesz az, ami, mert valaki valahol ráfogja, a többi birka meg elhiszi neki.
A zenének önálló tárgyi lényege van tehát, ami annyit tesz, hogy nem kinevezéses alapon megy a dolog. Ezt a zörejmoslékot is hívhatod tehát akárminek, ez akkor is csak egy darab szar marad, és semmiképp sem sem zene.
Tordapeti (törölt) 2010.02.21. 11:17:48
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.02.21. 11:17:52
LegjobbVagyok · http://legjobbvagyok.hu 2010.02.21. 11:24:50
Megértem a feszültségedet, hiszen valószínüleg csak azt a dallamfolyamot vagy képes elfogadni, ami könnyen emészthető számodra. Igen, ez is zene, ráadásul klasszikus műfajok és a legújabb elektronikus irányzatok nagyon intelligens, érzékeny ötvözete. Ahhoz hogy élvezni tudd ezt a zenét, olyan tulajdonságokkal kell rendelkezned, mint: humorérzék, játékosság, zenei műveltség, tolerancia, liberalizmus, szeretet...
Zsüli · http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.02.21. 11:25:33
Zsüli · http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.02.21. 11:28:25
csak próbáltál szépen megfogamazni egy kis fröcsögést. ez nem érvelés, hanem egy szimpla "nekem nem tetszik". :)
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.21. 11:46:03
Most nyilván úgy érzed, megírtad a legtökéletesebb kommentet EVÖR, amely lehozza az eltévelyedett embereket Parov Stelarrol, mint amikor a szülők a South Parkban csürhéstül mennek a Phil Collins koncertre, hogy a Ridalinnal benyugtatózott gyerekeket hazarángassák. De nem. Viszont amit te gondolsz Parov Stelarról, én azt gondolom Kurtág Györgyről, Terry Bozzioról, sőt, igazi népkedvencekkel is vagyok így. Teljesen megértelek. Akkor jövő héten ugyanebben az időben találkozunk.
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.21. 11:49:35
Tordapeti (törölt) 2010.02.21. 11:52:12
"....ez is zene, ráadásul klasszikus műfajok és a legújabb elektronikus irányzatok nagyon intelligens, érzékeny ötvözete. Ahhoz hogy élvezni tudd ezt a zenét, olyan tulajdonságokkal kell rendelkezned, mint: humorérzék, játékosság, zenei műveltség, tolerancia, liberalizmus, szeretet.."
Tisztelettel megköszönve, erről beszéltem. Mindenhez lehet tehát ideológiát gyártani, mint példád mutatja, mivel gondolkodásunk, szemléletünk fikciós működése agyműködésünk fizikai lényege.
Csakhogy ettől még bárminek megmarad az ő saját, eltüntethetetlenül önálló tárgyi lényege, ami abszolút független attól, ki minek gondolja.
A zene sem attól zene tehát, hogy ki minek gondolja. Saját lényege van, amely definiálható. Ez a moslék pedig ebbe a definicióba sajnos nem illeszthető.
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.02.21. 11:52:32
LegjobbVagyok · http://legjobbvagyok.hu 2010.02.21. 12:09:33
Tordapeti (törölt) 2010.02.21. 12:12:58
Bartókról mondták annak idején, amit Eötvös Péter is hangoztat magáról előszeretettel: Majd ötven év múlva... Majd... Majd akkor mindenki... Hát persze.
Tisztelettel emlékeztetnék az egyszerű tényre: Bartók halála óta jóval több, mint ötven év telt már el. Érzékszerveim fogyatékos volta okozhatja, de az utcákon, Bartók nevét eksztázisban hörgő, hömpölygő néptömegnek valahogy nyomát sem látom.
Tordapeti (törölt) 2010.02.21. 12:16:30
Attól tartok, ennél tömörebben és világosabban erről a témáról nem lehet beszélni. Ki tudja, talán épp ez a baj.
Interstellar Overdrive · http://b-oldal.blog.hu/ 2010.02.21. 12:19:41
batorfya 2010.02.21. 12:26:56
Zsüli · http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.02.21. 12:29:45
adamm123 2010.02.21. 12:32:09
www.youtube.com/watch?v=UfJ-NU0j78A
:P
lolcode · http://isten.aldja.szalaiannamari.at 2010.02.21. 12:33:12
zokogok
ahaha legjobb bazmeg, korulbelul 365.000 ugyanilyen NAGYON BATOR zenekar van, pont 2003 volt az az ev amikor tomkelegevel jelentek meg a hasonszoru koncepciotlanul unalmas szart jatszo egyuttesek, ennek a foshalomnak a tetejen ketsegkivul a legfantaziatlanabb parov csillar van
ha mar jazz es elektronika akkor talan forss bar nyilvan nem mond neked semmit a nev
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.21. 12:35:23
Én egyedül azt nem értem, hogy a meg nem értett művészek, mint Bartók, Parov Stelar és te, miért nem tartotok jobban össze. Ez valahol az ő hibájuk is, én belátom.
adamm123 2010.02.21. 12:36:58
???
ZsuKov 2010.02.21. 12:51:43
jézusom baszki, ez tényleg marha merész húzás volt tőle. kicsit művelődj még, aztán nem fogsz leírni iylen f*szságokat, hogy a jazz fúzionálása az elektronikus zenével 2003-04 táján merészség.
batorfya 2010.02.21. 13:03:17
St. Germain - Boulevard / F-Comm 1995, The Ballistic Brothers - Rude System / Island Records 1996, Innerzone Orchestra - Programmed / Talkin’ Loud 1996, Nuyorican Soul - Nuyorican Soul / Giant Step 1997, Kevin Yost - One Starry Night / IRec 1998, Joe Claussell - Language / Ibadan 1998, Llorca - Newcomer / F-Com 2001, Jazzanova - In Between / JCR 2002
+Az összes Phil Asher féle Jazz in the House válogatás, Mark Farina Mushroom Jazz sorozata, a MAW fél munkássága, Rainer Trüby, OM Records, King Street, Nite Grooves, Nuphonic, Ibadan, és még vagy száz.
szóval szerintem nem olyan bátor
quitz · http://bodicsek.blog.hu 2010.02.21. 13:22:06
@Batorfya: sőt továbbmegyek
Mutáns tehén figyelmébe ajánlom az 1991-ben indult The Rebirth of Cool című válogatás sorozatot
www.discogs.com/viewimages?release=1812030
2010.02.21. 13:22:56
Thresher 2010.02.21. 13:33:39
Légyszilégyszi.
Szibarita 2010.02.21. 13:37:57
A lounge Amokfutokja.
LegjobbVagyok · http://legjobbvagyok.hu 2010.02.21. 13:48:28
BÁNYAI 2010.02.21. 14:02:06
Nékem ez jön be:
www.youtube.com/watch?v=JRtHYiWmsoA&feature=related
Pg09 2010.02.21. 14:11:00
rostos 2010.02.21. 14:27:00
Hát akkor meg?
Thresher 2010.02.21. 16:33:38
Empirikus élményeim alapján azt vettem észre, hogy aki hányingert kap pölö az electronikus zenétől, meg kijelenti hogy az nem zene, az szemrebbenés nélkül képes élvezettel hallgatni egy gyomorhangos ork-metált, vagy kurvás/fukszos gangszta-rappet...Mert az zene.
Értem én a kettősmércét, csak nem szeretem.
rostos 2010.02.21. 18:02:32
2. Ha az 'empirikus élményeim' helyett csak egyszerűen azt írnád, hogy 'tapasztalataim', akkor nem túnnél orbitális faszfejnek és kevesebbet is kellene gépelned
3. Ugye nem az a fajta vagy aki még mindig a matula Bekapod a pikapod cikkéhez veri a seggét és teljes mellszélességgel védi az elektronikus zenét?
4. Ha már jazz és elektronika, akkor Herbie Hancock
Thresher 2010.02.21. 18:39:58
1. Még midig várom az első kérdésemre a választ.
2. A modorossági poén c. kurzusból egyes. Mellesleg imádok gépelni, főleg neked.
3. A pölö azt jelenti hogy például. Ezért képzeld el, bármilyen zenei stílus odarakható. De örülök hogy sikerült megérteni a lényeget. Amúgy a "mert nekem se jön be a zenéje" részt tudod értelmezni? Mert akkor szövegértésből is kapa. (Értsd: az is egyes)
4. Ki a rák mondta hogy nem?
Köszönöm ezt a centire kimért lebaszást, de sajnos ez faszán mellé ment.
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.21. 19:31:40
Zsüli · http://musiquedujour.blogspot.com/ 2010.02.21. 19:59:32
Artsuhtaraz · http://latomasok-arnyjateka.blog.hu/ 2010.02.21. 23:37:36
Sokáig fontolgattam, hogy mit is lehetne erre a mi-a-tuti-zene vitára válaszként megszülni, aztán eszembe jutott egy általam látogatott angol zenei blog, ahol ezt nálam sokkal jobban körülírta ún. Tim. Tessék:
"Taste is subjective. What you like your neighbor may not. Angrychairs has never really dedicated itself to just one genre or scene, In fact some people enjoy the quirky off beat random shit that does make an appearance every now and then. If you don't like something, why bother focusing on it? Bashing it, hating it, Its a waste of YOUR time, not ours. What's posted is posted, liked by some, hated by some. I do not need to hear your bitching about genres, just move the fuck along to what you like. If you don't like anything here, then go find a different blog. Understand?"
Felhasznált irodalom:
angrierchairs.blogspot.com/2010/01/attention.html
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.22. 07:48:52
Ernoke 2010.02.22. 12:00:38
MutánsTehén 2010.02.23. 20:27:22
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.02.23. 21:01:54
vazsmegyeigerdezsház · http://studiosmaragd.hu/ 2011.10.10. 12:44:16