Gyerekek. Suhanunk a Balaton Soundon. Tegnap több embert vesztettem el, mint amennyit találtam, azaz több narancslét tudtam meginni, mint maga kifacsarni. Míg a szombati napra várható gimnazista áradat valószínűleg David Guetta fellépését lepi el, én magam részéről Paul Kalkbrenner mutatványára vagyok kíváncsi, amivel semmivel nem vagyok kifinomultabb, hiszen getta a nagyszínpadon lesz, Pali pedig a lakossági sátorban.

De én ezt várom. A fickó a Berlin Calling című filmben amit hoz, az valami zseniális. Egyszerűen beenged az életébe, amitől azért is éreztem jól magam, mert ugyanúgy Ableton Live-ban kever zenéket, ugyanúgy viszi mindenhová a hangcuccait, mint én, de ezt még masszív drogfüggőséggel is meg tudta fejelni, ami nem pozitív, de valami alja módon emberi. Ahogy a lemezszerződés elbukásának pengéjén táncol, és csak bevesz még ezt-azt, hogy úgy mássza meg a járdát hazafelé, mintha létra lenne, megmutatja a sötét arcát is ennek a fene jó zenevilágnak.

A film nem romantizál, Pault nővel csalja meg a barátnője, a kiadó pont le se szarja, nem valami hodályba megy afterpartizni, hanem a lokál Renegédbe, és a drogelvonón is csak a zenén jár az esze. Régen nem fordult elő, hogy aktuális elektronikus zenész inspiráljon, akik azért lássuk be, bár sokan megélnek 30 éveket aktívan, többségben gyorsan jönnek, gyorsan mennek. Pedig tavaly a fickó filmje után valahogy átrendeződött a zenélés fontossága bennem, és át lehet érezni a filmből azt is, miért jó, ha valaki nem szenteli az életét a könnyűzenének, és azt is, hogy miért nem jó mégse. Nagyon jól elkapja azokat a hangulatokat, amikor egy zeneszerző (nevezzük a konzervatívabb zenék kedvelői kedvéért inkább csak producernek) egyedül tud lenni a zejénével, amihez senkinek semmi köze, és nem tudhatnád meg ilyen filmek nélkül, ha amúgy nem éled át. Beethovenről az egyik cikkben mellékeltünk egyébként egy ilyen videót, persze Gary Oldman tolmácsolásában.

Az, hogy a fickó mögött van egy részben fiktív történet, és ezt arccal vállalta, eljátszotta, és bemutatta az esetlenségét, olyan intimmé teszi a fellépést, mintha házibulit csinálna, pedig biztosan lesz vagy 3000 ember.

Korábban járt már nálunk Paul, a Merlinben 2009-ben, gondolom sokan rendre lemaradtak róla. A most 33 éves Dj és producer egy kis Barabás Lőrinc egyébként, mert ahogy Lőrinc is a Rewindon tolta a trombitát, Paul is trombitával live actezett a kilencvenes évek közepén Paul db+ néven.

Már nincs jegy, maximum a jegyüzéreknél húszezerért (wtf?), de azért mondom: Heineken Balaton Sound, Burn Aréna, 0:30, Paul Kalkbrenner. Remélem, tréningfelsőben tolja vagy focimezben, megint belé fogok szeretni.