Hét dala: Kispál és a Borz - Szőkített nő
Miért pont ez? Hát, talán megérdemlik, nem? Bár előre bocsátom, én sosem voltam és valószínűleg nem is leszek kispálos, sem lovasis (bonanzás sem voltam :), így nem kezdek sem értekezésbe, sem gyermekkori emlékek könnyfakasztó felidézésébe. Azénkispálom csak úgy van, miközben más Kispálja örökké lesz. És ez így van rendjén.
Viszont ha 2 év múlva megint hirtelen visszatérnek, vagy csinálnak még egy búcsúkoncertet, akkor nagyon szétkapom őket. Addig is, minden a legnagyobb rendben van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Friedmann Juci 2010.08.10. 11:10:21
Horváth Oszkár · http://oszkarsag.blog.hu 2010.08.10. 11:23:26
petrot · https://www.facebook.com/tamas.petro.official 2010.08.10. 13:20:45
Péter Bócsi 2010.08.10. 15:12:53
Most meg szar, hogy ennyi volt, emiatt nem is mentem a koncertre, én nem szeretek temetésre járni, de még halotti torra sem. Nekem ez szomorú lett volna.
De! Én várom, hogy mikor állnak majd össze újra, addig meg szurkolok, hogy sok izgalmas és jó zenét hozzanak össze külön utakon járva.
SztupY · http://sztupy.hu 2010.08.11. 00:32:25
CernaGeza 2010.08.19. 18:46:20
-Miközben unásig ismert (röhej, a szőkített nő egy közhely lett mára) és könyökön-kijövős szám ez a hullámzó flangeres-chorusos polimerkazettás hangzásával, eszébe jut az embernek az összes mezítlábas kiscsaj a tabánban, a tiszacipős szövegírás a kisfüzetbe ami végül mindig szar lett, stb.
Pedig sok jobb szám van szvsz.