Lovasi Bandi a hegyről

Lovasi Bandi a hegyről

2009.06.20. | Péter Bócsi

„Levesek készülnek porból, így lettem én is ’67 nyarán” énekli Lovasi egy régi-régi dalban, és nem is hazudott: Bandi ma ünnepli a 42. születésnapját, amihez szívből gratulálok Neki!

A jeles nap remek alkalom, hogy elindítsam a – terveim szerint hosszú-hosszú – „Péter Bócsi ikonjai” sorozatot, amely, ahogy az egy jó sorozattól elvárható, simán függővé tehet. Ha Titeket nem is, legalább engem. Célom, hogy valamilyen alkalom kapcsán vagy csak saját örömömre, képzeletben oltárt állítsak azoknak az előadóknak, zenészeknek, akik dalaikkal, játékukkal vagy szövegeikkel nagy hatással voltak rám.

Időrendben nem Lovasi lenne az első, hisz a kicsi Péter Bócsi már alsóban is AC/DC-re rázta (Bon Scott ugyebár…), de ez most nem számít. Semmiképp nem szeretnék rangsort felállítani saját kedvenceimre vonatkozóan, de ő a legfontosabbak között van, ennyi bizonyos.

Amikor először hallottam a kölcsönkapott Naphoz Holddal c. kazettát, Kispálék zenéje teljesen váratlanul ért. Mire észbe kaptam volna, szinte mindent kisöpörtek a magnómból. Akkoriban persze sok változáson ment keresztül az ország, és persze én is. ’89-90 tájékán járunk, egymást érték a tüntetések, politikai megmozdulások, fesztivállal búcsúztunk a szovjet katonáktól (Viszlát, Ivan Fesztivál!), én pedig világmegváltó koromat éltem és épp érettségi előtt álltam, ami, ezt sokaknál láttam azóta, a legalkalmasabb életkor a Kispál felfedezésére. Pesten ekkor kezdett ismertté válni az elsőre rendkívül furcsának ható trió (Pécset már megdolgozták eddigre, azt hiszem), ami bizonyos „alternatív” körökben igen hamar felzárkózott a PUF mellé, majd szépen mindenkit állva hagyott.

Emlékszem, mennyire nem értettem a titkot  - ma sem értem igazán -, hogy a metalhoz szokott fülemnek mi volt olyan hihetetlenül izgalmas mondjuk a Kényszer, érdek, a Következő buszon, Tejjel kifli, Húsrágó c. dalokban. Adott volt ugye az eléggé minimál zenei tudás, jó szar hangzással megspékelve, illetve Lovasi akkor még a mostanihoz képest vékonyka, erőtlen hangja. Az biztos, hogy valami olyat csináltak, amit szerintem senkihez nem lehetett hasonlítani. Kispi szögletesen behemót gitározása, érdekes dallamai, teljesen újak volt számomra. Amit játszott azt se riffelésnek, se akkordozásnak nem nevezném: dallamokat játszott, de olyanokat, és úgy, amiket és ahogy mástól sosem hallottam. Az igazi mágiát azonban mégsem ez, hanem Lovasi szövegei jelentették (illetve a kettejük közös munkája, azt hiszem). Ma sem tudom, hogy születtek, születnek a dalszövegei, mennyi tudatosság, tényleges mondanivaló van bennük, de az biztos, hogy a leghülyébb sorok is pillanatokon belül rögzültek a fejemben. Azóta sem tudok tizedannyi szöveget sem senkitől, mint tőlük, de ezzel nem csak én vagyok így, hisz a koncerteken egy emberként fújja a közönség a mágikus sorokat, amit megtapasztalni lélekrezegtető érzés lehet a bandának.  Ráadásul ezek a páratlan szövegek nagyon sokat tudnak jelenteni nekem, még akkor is, ha esetleg Lovasi csak játszik vagy épp szopat, és kicsit sem akart üzenni velük semmit… Mindenesetre a valaha létezett legjobb magyar dalszöveg író díjat nálam magabiztosan elnyerte!

S hogy mi mindenért lehet még őt szeretni? Tetszés szerint aláhúzandó a következőkből:
Egyrészt óriási showman (ha épp nincs szar kedve, vagy nem megy el ízléstelen taplóskodásba, mert azért ehhez is ért, valljuk be), kiváló a humorérzéke , de tud komoly is lenni (halld, hogy énekli József Attilát), intelligens zenész, az „intellektüel alternatív zenész” szerethető megvalósulása, örömteli próbálkozásai vannak a népzene irányában, sokat köszönhet neki a Csík, de ez valószínűleg fordítva is igaz, énekelt egy jót Lackfi János megzenésített verseihez, tolt egy nagyot a Csinibaba szekerén a remek feldolgozásokkal, szimpatikus a legendás cimbizése a szintén nem normális Rátgéber Lászlóval (Fishing on Orfű), nem utolsó sorban pedig komoly horgász hírében áll.
 

A kezdetekhez képest persze sok minden megváltozott, azt hiszem, maga Lovasi is: volt sok és sokféle Kispál lemez (amelyek közül egyre sem tudnám azt mondani, hogy nem szeretem), aztán szarakodások, drámázás, hiszti a bandában, tisztára úgy, mint egy házasságban. Hogy ma pontosan minek tekinti Lovasi a Kispált, azt nem tudom. Pillanatnyilag úgy áll a dolog, hogy látszólag sokkal nagyobb örömét leli mindenféle egyéb elfoglaltságban, de leginkább a Kiscsillagban.

Hát, ez utóbbi az egyetlen próbálkozása, amelyet nem sikerült még annyira a szívembe zárni (hiányzik Kispál, na!), de egyéb zenei kilengései, kalandozásai rendre csak erősítik a véleményemet, miszerint Lovasi egy hihetetlenül sokszínű, vicces tróger, aki mostanra úgy tudott nagyon profi előadóvá válni, hogy közben őrzi azt a báját, humorát, amiért annyira lehetett szeretni már 1989 tájékán is.

A nagyon gazdag termésből kiválasztani a 10 kedvenc Kispál dalomat akkora szenvedés, mintha egyesével tépkednék le a szőrszálakat a tökömről, de azért valami összeállt. Tisztelettel jelentem, Péter Bócsi TOP10 KISPÁL dala, egyáltalán nem fontossági sorrendben, jelen állás szerint a következő:

Aki kellően merész, és vállalja a tömeget, és a Loviért sikonyáló tizenéves gimnazista lány hadat, az meglesheti őket 06.29-én a ZP-ben. Nem sokszor villantanak a nyáron, mindenképp meggondolandó!

Húsrágó, Hídverő: régen is jó volt, ma legalább olyan jó!

Kurt Cobain születésnapjaTupac: 38 

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr1001177649

Trackbackek, pingbackek:

Pingback: B-oldal » Suzanne Vega - "Gödörben" 2009.06.24. 08:11:42

[...]Úgy is ezt akarjátok, és én meg is értem. Luka: Lovasi Bandi a hegyről |[...]

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bogi24 · http://fridabogi.blog.hu/ 2009.06.20. 10:56:15

Az első Kispál koncertemen kb 14 éves voltam, azóta is szeretem őket, ma is emlékszem mikor felhúzott egy kotont a fejére és az orrán keresztül felfújta, egészen addig míg az el nem durrant. Akkor ez eléggé furcsa élmény volt!:)

Takika 2009.06.20. 13:12:33

Nem tudom mostansag vannak-e meg kis klubkoncertjeik, de regen (ugy 10-12 eve) meg azokat toltak, es jo volt latni, hogy mindannyian a klubhoz tartozo kocsmaban iszogatnak, es beszelgetnek mindenkivel, aki csak oda mert menni hozzajuk :)

gébence · http://soraim.blog.hu 2009.06.21. 11:48:24

mi ez a zaj? TOP10 KISPÁL lista (abc-sorrend):
-Az utolsó aktus a Földön
-Barlangba dobolok
-De szeretnék
-Fűben alvó
-Húsrágó hídverő
-Jönni fog egy lovas
-Lefekszem a hóba
-Sika, kasza, léc
-Szőkített nő
-Zsákmányállat

uncsitesó 2009.08.17. 23:09:57

Akkoriban én is az érettségire készültem és nyálmetált hallgattam. Nagyon rüheltem, amikor az öcsém mijattt ilyeneket kellett hallgatnom, de most.... most érett fejjel (vááá) egypár szám nagyon elkapott (meg persze a nosztalgia).
Hogy, hogy tud ilyen sorokon átnyúló mondatos szövegekett írni? Szerintem egy kerékkel több van neki, és (hmmm) hangulatba hozza magát, mielőtt leül a papír elé.
Azt bírom még, hogy sokféle hangon/stílusban bír énekelni a lelkem.
- Gemenc
- Szívrablás!!!!
- Csillag vagy fecske
- Van-e nálatok alkohol (vagy mia címe)

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása