Bevallom, ha meghallom a Vaya Con Dios zenéjét, mindig elérzékenyülök. Első albumukat rongyosra hallgattam és álmomból ébresztve is el tudnám fütyülni bármelyik számukat. Éppen ezért, vagyis ebből kifolyólag rettentően megörültem, mikor meghallottam, hogy szeptember elsején a SYMA csarnokban adnak koncertet és azt persze mondanom sem kell egyből rohantam jegyet venni. Aki nem ismeri őket most joggal kérdezheti, hogy mire fel ez a nagy sietség és valóban olyan jók-e, hogy érdemes lenne élőben is meghallgatni őket.

Lássunk akkor egy rövid áttekintést a munkásságukról, a zenekar fennállásának 22 éve alatt milyen slágereik voltak. Nem bírom ki, hogy elsőnek ne az első album címadó számát mutassam be, melynek címe: Don't Cry For Louie. Dani Klein szexi búgó hagja adja az alapot, amire Patrick Mortier fújja trombitán a kíséretet és Marcel De Cauwer söpri alájuk dobon a ritmust. Egyszerűen megunhatatlan a szám, én többre is értékelem, mint pár későbbi nagyobb slágerüket.

Maradva ennél az albumnál (én szóltam hogy elfogult vagyok!), másik kedvencem a Lay Your Hands, ami szerintem a legütősebb kezdéssel nyit, amit csak tőlük hallottam. Szám közben belép a szaxofon is és a trombitával felelgetve alakítja a szám hangulatát borongós-érzelmessé. Egyszerűen szenzációs, ha arra vagy kíváncsi, mit tud a zenekar. Ezt a számot kell meghallgatnod és megérted mitől lett kétszeres platinalemez.

Második albumuk, az 1990-ben megjelenő többszörös platina és aranylemez Night Owls volt, az amelyik meghozta a világsikert számukra. Címadó számuk, a Nah Neh Nah sikere a mai napig kitart. Az alábbi klipben nagyzenekari kísérettel adják elő, és ha az eddigi számok után sem tudod, kik ők, most az első taktusok után biztosra igérem a megvilágosodást. Azokban az időkben még a csapból is ők folytak és nem véletlenül, hiszen ez a dal megfelelt azoknak, akik csak hallgatni szerették és azoknak is, akik táncolni szerettek volna rá.

Nekem egyébként sokkal jobban tetszik ezen albumról a Somethings got a hold, melynek feszesebb a ritmusa és az egymásnak felelgető ének-kórus kettőse is jobban szól. Jellemző példa ez arra, hogy érdemes minden számot meghallgatni egy albumról, mert lehet találunk rajta pár gyöngyszemet, melyet nem kapott fel annyira a hírnév, de legalább olyan jó mint amit ismerünk.

Az 1992-es Time Flies háttértörténetéről tudni kell, hogy a zenekar körül kirobbant botrányok miatt ekkor már Dani Klein egyedül vitte tovább a Vaya Con Dios nevét és ennek tudhatók be a kicsit elvontabb, szomorkásabb hangulatú számok. Értékükből nem von le semmit sem és megkockáztatom, még jobban kiemeli zenei sokszínűségét, hogy nem csak a pörgős dalokban, hanem a lassúkban is képes slágereket készíteni. Jelzi ezt, hogy villámgyorsan hatszoros platinalemez lett, és ebből Svájc egymaga hárommal vette ki a részét. Az album hangulatát leginkább a Heading for a fall fejezi ki.