Egy ideje már érlelem magamban a témát, és gyűjtöm hozzá az anyagot, nos, örömmel jelentem, hogy elérkezett az idő, hogy számba vegyük, kik azok a rock muzsikusok, akik felrúgják az axiómát, miszerint valamirevaló rocker nem táncol.

Egyébként nem tudom, honnan ered a tánctól való idegenkedés a keményebb zenék kedvelőinél, de tény, hogy mindig is jelen volt. Hiszen mi sem táncoltunk kamaszként, na, jó, maximuma a Still Loving You-ra ment a lassú, de ennél tovább kevesen merészkedtünk. Igaz, kivételek mindig is adódtak, a Sanyi például mindenre táncolt, komolyan mondom, még az Iron Maiden-re is úgy nyomta, mint mások a dizsiben. Persze a rock/metal világában is jelen van a mozgás, a lendület, de ez általában bevett sablonokból építkezik, azaz rohangálás, ugrálás és persze a jól bevált csigolya gyilkos, vagyis a fejrázás. Ebből a meglehetősen korlátozott mozgáskultúrából nagyon kevesen lépnek ki. Őszintén szólva: hülyén is nézne ki. Általában! Ezt némelyik versenyző produkciója elég egyértelműen alátámasztja. De azért akad olyan is, amire nem vágja rá kapásából az ember, hogy ez nagyon szar vagy nagyon buzi, sőt, akár dögösnek is gondolhatja.  Értékelje mindenki saját belátása szerint a legjobb 10 táncoló rockert!

Mick Jagger – a pálcika ember

Igazi nagyágyú a rockban és a táncban egyaránt: mindkettőben iskolát indíthatna. Sokat mesélhetne erről, mondjuk Hobo…de ezt a fajta idétlen ám annak idején kétségkívül eredeti táncformát rengetegen utánozzák azóta is. Nem elhanyagolható tény, hogy az XS-es csípő dacára a tánc kopni nem akaró szex szimbólum státuszt (és legendásan sok punit) hozott a konyhára Jagger-nek.

Angus Young – a laza rongyláb technika mestere

Angus Young-nak minden alapja megvan a táncra, hiszen az AC/DC zenéje nagyon közel áll ahhoz a rock’n’roll-hoz, amire mindenki táncolt anno. Nos, úgy tűnik, Angus nemcsak a sulit hagyta abba nagyon hamar a rock zene kedvéért, de a tánciskolából is sokat lóghatott: zabolátlan mozgáskultúrája mérhetetlen energiáról tanúskodik, de nincs az a zsűri, amely standard tánc kategóriában hagyná elindulni.

Iggy Pop – a csípőficamos gumiember

Róla már a Chili megénekelte: we can dance like Iggy Pop. És ez igaz is, Anthony némileg hasonlít időnként Iggy-re. Pontosabban kurvára olyan. Iggy amúgy, ahogy ez egy punkhoz illik, nem riad vissza némi pöcs villantástól sem. Praktikus benne még, hogy ha félmeztelenül táncol, akkor anatómia leckékhez szemléltető eszköznek is csodálatos.

Freddie Mercury – a balerina

Ahogy mindenben, Freddie a táncban is a legnagyobbak között van. Na, ja, mondhatnánk, hogy a lányoknak mindig jobban megy a tánc, de ő a férfi és női lépéseket egyaránt hibátlanul hozta. A ruha kollekció már önmagában megér egy misét, ráaduásul Freddie alátámasztja, hogy nem elég jól öltözködni, a ruhát tudni kell viselni is. Ő tudja.

Steven Tyler – a szájhős

Egyértelmű Jagger-style, de nagymértékben továbbfejlesztve. Szerintem sokkal jobb is. Arról nem is beszélve, hogy szinte még a lesőharcsát alázó szájával is táncol. Fantasztikus énekes, kurva jó mozgás. Tökéletesen passzol az Aerosmith zenéjéhez.

Axl Rose – a kergebirka

Van pár dolog, amiről bátran mondhatjuk, Axl védjegyévé vált. A többórás késések, hisztik, fejkendő, valamint a felettébb vicces favágó ing/biciklis nadrág párosításon kívül ilyen a tánc is. Mégpedig a híres „snake dance”, aminek elsajátítása a részeg rockerek egyik titkos álma. Mert mondhatjuk, hogy béna, de a szívünk mélyén nagyon is szeretnénk úgy csinálni, ahogy Rose tudja. Koreográfiájába emellett sok minden belefér, de az egyéb összetevőket csak nagy jóindulattal nevezhetjük táncnak. A veszélyességi pótlék azonban egyértelműen jár neki. 

Paul Stanley – a nőimitátor

Na, Stanley-nél nincs kecmec, amit ő művel, az nagyon tánc. Elintézhetném egy frappáns „köcsög” címkével, de nem tehetem, egész egyszerűen azért, mert imádom! Imádom mint énekest, mint előadót, mint showman-t. Összességében páratlan egyéniség. Elismerem, hogy időnként viccesen hat, amit csinál, és néha bizony nőies is, de valamit mégis csak nagyon tud, mert komoly szaktekintélynek számít a pinabubusok között. Lehet, hogy pont a „Stanley-tánc” miatt? Mindenesetre plussz pánt jár azért, hogy hétmérföldes csizmában is bátran ropja. Ahogy az egy dögös csajhoz illik.

Ritchie Kotzen – a kis bohó

Aki tisztában van Ritchie jelenkori image-ével, esetleg látta őt élőben (kigyúrva, kivarrva, rendszerint földbe gyökerezett lábbal, sokszor a közönségnek hátat fordítva szólózni) talán el sem hiszi, hogy régen mennyire más volt. Fiatalság, bohóság, mondhatnánk, hisz leginkább egy lelkes kaszás pókra emlékeztet. Fura őt így látni. Kétségtelen, hogy van érzéke a tánchoz, de a lenti dal és klip simán elmenne egy meleg felvonulás himnuszának. Én inkább hihetetlen gitártudásáért fogom tisztelni a jövőben is.

Kid Rock – a hip-hop táncos

A rendkívül színes zenei palettát felvonultató, nagypofájú rapper/rocker nem buzizik. A fentebb bemutatott vetélytársaival ellentétben mozgása férfias, ritmikus, intelligens lábmunkája egy profi boxolót idéz. Lehet, hogy a Pameláért folytatott csatában fél farokhosszal lemaradt a Tommy Lee-vel folytatott csatában, de szerintem mégis sokkal szerethetőbb figura, mint Tommy, az agyatlan.

David Lee Roth – a kung-fu mester

Nem véletlenül hagytam a végére Diamond Dave-t. Bár a felvételek tanúsága szerint fazonja, de főleg a mozgása mára erősen "elkomárlacisodott" (apám, mobil a gatyába, felvétel a rajongónak...), amit egykoron a színpadon művelt, az túlment minden határon. Óriási egoja, színpadi megjelenése, gátlástalan, akrobatikus elemektől sem mentes tánca simán elfelejttette a rajongókkal, hogy a hangja alapján nem lenne helye a legnagyobbak között. Számtalan anekdota kering róla, ezek egyike szerint fekete öves mester volt, hogy pontosan milyen szakágban, az mindegy is. Az biztos, hogy Sammy Hagar-t könnyen padlóra küldené!