Július 4. a Függetlenség napja - TOP10 Star Spangled Banner előadás

Július 4. a Függetlenség napja - TOP10 Star Spangled Banner előadás

2011.07.04. | Péter Bócsi

Július 4. valami olyasmi lehet az USA-ban, mint nekünk egy március 15 és egy augusztus 20 keveréke megbolondítva némi falunapi dínomdánommal. Az Angliától való elszakadást és az Amerikai Egyesült Államok megalapítását megtestesítő Függetlenségi Nyilatkozat aláírásának napja az egyik legfontosabb ünnep, amelyet mindenhol felvonulásokkal, grill-partikkal, tűzijátékkal és nagyszabású sporteseményekkel ünnepelnek. Ezen rendezvényeken előszeretettel kerül elő a „Star-Spangled Banner” (máshogy National Anthem), amely 1931. óta az Amerikai Egyesült Államok hivatalos himnusza, s mint ilyet, a jeles alkalommal nagyon sokan és nagyon sokféleképpen adnak elő. Velünk ellentétben, hisz nekünk csak egy ultra gáz baseballsapkás Király Linda előadásunk van, illetve egy hasonló színvonalon elkövetett Vikidál interpretációnk, a nagy víz túloldalán komoly megtiszteltetésnek számít, ha valakit felkérnek egy ilyen szereplésre. Így sokszor a legnagyobb sztárok csalnak könnyet a zászlólengető hazafiak szemébe.
Természetesen a rock/metal előadók is fel-felbukkannak ilyenkor, közülük válogattam ki az általam legjobbnak ítélt tíz előadást. Mielőtt a nem kis előadók produkcióit bemutatnám, hadd összegezzem azokat a jellegzetességeket, amelyeket szinte valamennyi előadás során megfigyelhetünk.

Milyen egy hiteles Star-Spangeld Banner előadás?


Nos, az öltözködés az előadó részéről kurvára nem téma. Egy bőrmellény ugyanúgy megteszi, mint egy kosaras vagy hoki mez. Viszont nagyon sokat dob a hangulaton, ha egy profi konferanszié hergeli a közönséget, mielőtt az előadót szólítaná. Bár a himnuszt hallgatva a nézők konok egyetértésben szorítják a szívükhöz baseball sapkájukat, a játékosok a fejvédőiket, az előadó fején bármi fent maradhat a sapkától kezdve a kalapon át egészen az indián tolldíszig. A közönségnek csendben hallgatni nem illik, ha tetszik a móka, huhogni, hangoskodni, ordítani nagyon is ér! Az előadótól nem elvárt az elgyengülés előadás közben – a szenvedély annál inkább! Ha úgy hitelesebbnek érezzük, a végén akár csulázhatunk is egy nagyot, így fejezve ki felindultságunkat. Akármilyen hosszan vagy röviden is szól a himnusz, az ügyes operatőrök biztosan bevágják a szélben büszkén lobogó USA zászlót, a Szabadság szobrot, esetleg egy Thomas Jefferson portrét. Ami biztos: a végén mindenki nagyon-nagyon boldog.

És akkor a TOP10 Star Spangled Banner előadás:

  • KISS: Egyszerű, mint Ace Frehley-t ginnel kínálni, de mégis jó. Az Alive III-on hallottam tőlük először a dalt, azt lehet mondani, hogy autentikus, és ahogy az a zenekarhoz és az ünnephez illik, rendesen durrognak a „petárdák”. Naná, hogy a közönség nagyon szereti.

  • Neal Schon: A Journey veterán gitármágusa nem szarozik, nem csinálja a fesztivált, viszont gitározik egy óriásit. Mondhatjuk, hogy kissé elkalandozik, de igazán faszintos!

  • Steve Vai: Nem éppen hagyománytisztelő, de hogy is lenne az pont ő? Egyszerre briliáns és botrányos. Nézzétek csak a tátott szájakat! Az egy percre eső sztárok száma ezen a videón a legmagasabb. Aki legalább tíz nevet be tud küldeni, kisméretű amerikai zászlót kap ajándékba hurkapálcikán.
    • Paul Gilbert: Paul barátunk valószínűleg minden programról lekésett, vagy sehova sem hívták, így zászlónak öltözve megrendezte a maga saját kis ünnepségét a próbateremben. Zokniban kapcsolja a torzítót, már ez állat.
    • Zakk Wylde: Nem hinném, hogy fel tudja sorolni a Nyilatkozat aláíróit, de igazi szakértőnek tekinthető National Anthem szakágon Koncerteken és sporteseményeken is előszeretettel adja elő a dalt. Sajátos jellemzője a legkatartikusabb pillanatokban ököllel mellkas csapkodás szívtájékon (mialatt a bal kéz kitartja a nyújtást), közben feltekintés az égre, kicsi szakállrázás. Ahogy ezt a koncerten is láthattuk nemrég.
    • Eric Johnson: Szöges ellentéte Zakk-nek, ez az ember a megtestesült kifinomultság. Nem tudom, Tommy Lee-nek és Anthony-nak mennyire tetszett a performansz, de Eric természetesen most is óriásit gitározik. Semmi megjátszás, semmi flancolás, csak a zene, de az nagyon.
    • Slash: Végig nagyon lassan játszik, így a kezdő amerikai gitáros gyerekek is sikerrel utánozhatják Slash bácsit. Élvezhette az előadást, mert tantrikusan hosszúra nyújtja az egyébként rövidke darabot. A cilinder természetesen a fején marad, de mentségére szóljon, hogy alkalomhoz illő, ízléses, ünnepi darabot választott.
    • Ted Nugent: Az őrült hazafi Slash-en is túltesz: indián fejdíszben nyomja, miért is ne? Felmerülhet a kérdés, hogy vajon a sziúk és az apacsok is együtt ünnepeltek-e Thomas Jefferson-nal és társaival a nyilatkozat aláírásakor, de ne firtassuk ezt.
    • Chad Smith: Kicsit muppet-show jellege van, de látszik, hogy aránylag szeret dobolni az ipse. A végén, ha lenne egy mikrofonja, szerintem beleüvölti, hogy Fuck Great-Britain, de enélkül is sokkal jobb, mint Flea trombitás próbálkozása.
    • Jimmy Hendrix: A legnagyobb mind közül. A Star Spangled Banner előadását tekintve legalábbis biztosan! Ő indította el a lavinát Woodstockban 1969-ben, s általában azóta is ezt tartják a legzseniálisabb előadásnak. Van benne valami. Mondhatni, hogy aránylag laza a kompozíció, sok a vendéghang, de minden pillanat káprázatos.

5 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr913027572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Krajcáros 2011.07.04. 21:32:00

tudom hogy nem rock/metal, de ez a legnagyobb...

www.youtube.com/watch?v=hyCc1DzRAgQ

uncsitesó 2011.07.04. 22:28:25

Viczes!
Három dolog: én már próbáltam a magyar himnuszt (meg templomi énekeket) ibanezen és állat (pláne két fröccs után a vendéghangok is segítenek); a Zomiland elején is van amcsi himnusz: www.youtube.com/watch?v=YOkaGJcZRLc
...

rettentó 2011.07.05. 10:00:03

Még egy: nekem megvan másolt kazettán ez az egyébként pocsék hangzású koncertlemez, és rejtély, hogy most akkor ki is játsza a 12. számot? 1981-ben? Valószínűleg téved a wikipedia szerzője és Keith lesz az vagy Ron.
en.wikipedia.org/wiki/%22Still_Life%22_(American_Concert_1981)

satch 2011.07.05. 18:41:57

Nekem ezek közül Vai.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása