Hogy ne csak a rosszat említsük vele kapcsolatban, a For the love of God speciel az egyik legszebb instrumentális-gitárszólós nóta evör

Élőben nem volt ez olyan rossz :)

@TomAce: ahogy mondod :)

kb. két percet bírtam belőle. a legjobb, ahogy kurva nagy átéléssel vágja a "mekkora művészet ez" arcot.
a For the love of God valóban hatalmas, ezzel együtt meg nekem az egyetlen Vai nóta, amit végig bírok hallgatni

@totyizselé: erről beszélek. kisfaszúság.

Ezek a shredderek a minél spécibb gitárok iránti látványos buzulás mellett a lejátszott felismerhető hangjegy/másodperc műfajban látják a zene egyetlen értelmét, ami tapasztalataim szerint a vájtfülűség érzetét magukénak gondoló játéktechnika fetisisztákon kívül - egy-egy, őrülteknek kijáró rácsodálkozást leszámítva - az emberiség zeneértő hányadának többségét teljesen hidegen hagyja, helyesen.
Ahogy mondani szokták, Hendrix egyetlen gitárhangjában több érzés volt mint ezeknek bármelyik egész lemezében.

Jóféle Satriani feldolgozás.

Ha nem nézitek a mester nárcisztikus figuráját (és van egy kis fületek a harmóniákhoz is), akkor szerintem elég jó kis improvizáció született belőle, főleg az utolsó harmadára. Persze aki csak bele akar kötni (pl. a tekerésbe), az ne hallgasson instrumentális zenét.

Egy kicsit lehet, hogy késve reagálok, de sajna így alakult. Ha helytelen zeneelméleti dolgokat írnék, előre is elnézést kérek, de dobolok, azt sem nagyon tanultam soha, inkább csak "csinálom"...
Hogy a szóban forgó hangszer mennyire felesleges, vagy sem, szerintem az dönti el, hogy mit, és hogyan játszanak rajta. Ha jól látom, akkor a videóban látható hangszer egy tizenkéthúros, egy hagyományos hat húros, és egy hathúros (fretless), vagyis bund nélküli gitár egyben. Nem hiszem, hogy szimplán pózerkedésből készítette, és mindegyik nyakon, csak a "Felkelő nap házát" lenne képes eljátszani".
..."Ezek a shredderek a minél spécibb gitárok iránti látványos buzulás mellett a lejátszott felismerhető hangjegy/másodperc műfajban látják a zene egyetlen értelmét, ami tapasztalataim szerint a vájtfülűség érzetét magukénak gondoló játéktechnika fetisisztákon kívül - egy-egy, őrülteknek kijáró rácsodálkozást leszámítva - az emberiség zeneértő hányadának többségét teljesen hidegen hagyja, helyesen..." Köszönjük szépen az MR2- nek, hogy ilyen fantasztikus "zeneértő" társadalmat sikerült kinevelni, helytelenül.
..."Hendrix egyetlen gitárhangjában több érzés volt mint ezeknek bármelyik egész lemezében"... Ugye ezt azért te sem gondolod komolyan? Elnézést kérek, nincs veled semmi bajom, és Hendrix munkásságát sem vitatom... De ez számomra körülbelül az a kategória, mint amikor be akarják bizonyítani, hogy a Ladák mennyivel jobb autók voltak, mint ezek a mostani szarok. Én meg azt mondom, hogy ezek a "sredderek" cuccozás helyett, inkább gyakoroltak, és egyetlen kompozíciójukba több zeneiség, zsenialítás és ötlet szorult mint például Hendrix, vagy Jimmy Page összes művébe. Tisztában vagyok vele, hogy a zene nem sport..., de ez a fajta fikázás számomra inkább egyfajta irigység, mint "zeneértés". A "sredder-ség" inkább csak egyfajta eszköz, ha jó kezekben van, mint öncélú maszturbáció.
Elég szomorú, hogy a médiának, az idióta zeneoktatásnak (pl. miért nem "oktatják" az értékes könnyűzenét az iskolákban, és ahelyett, hogy szolmizálni tanítanák a gyerekeket inkább "zenét hallgatni" tanítanák meg őket... Aki aztán komolyabban gondolja a zenélést, úgy is meg fogja tanulni, ha szükségét érzi).
Én csak azt tudom javasolni, hogy ki kell állni a színpadra, oszt meg kell mutatni... mert nehogy már kiderüljön, hogy végül is Curt Cobain (érdemeinek elismerése mellett... hazavágott egy csomó nagyszerű zenekart... igen a Europot is) volt a világ legjobb gitárosa, mert egyetlen akkordjában (amit még lefogni sem tudott rendesen, mert ő MŰVÉSZ volt...) több érzés volt, mint Steve Vai összes lemezében...

Amikor Hendrix lejátszotta az "egyetlen hangot amiben több érzés volt mint sztiviváj teljes életművében" akkor pont az ugyanilyen földhözragad multbarévedő pöcsfejek, mint a posztoló és támogatóik siránkoztak, hogy ezek a mai (akkori) zajgyárosok nem tudnak mást mint zajosan visittatni a torzitott gitárjukat meg csörömpölni minden zeneiség nélkül bezzeg a FrankSinatra akinek egyetlen hangjában több zeneiség van mint Hendrix egész életművében...

@akkor most mi van?: de szerencsére jöttek az ilyen eszetlen nagy császár értő arcok, mint te és mindent rendbetettek, köszönjük, akkor és most

Sajna van ilyen, van aki ért hozzá és van aki blogot ir.

@akkor most mi van?: akadééééémikus olvasó. imádom.

Tudom, szégyen ha valaki olyan témakörben mer megszólalni amihez ért, hajrá tudatlan fikázás, éljen a net szabadsága.

(azért érdekes, hogy a kommentem érdemi részére - Hendrixet pont ugyanugy leszólták a saját korában a "szakértők" mint ahogy ez a poszt lebüfizte korunk egyik vezető gitárosát, láthatóan a személyeskedés jobban megy mint az érvelés)

@akkor most mi van?: probléma ott kezdődik, hogy az hogy te magadról állítod hogy értesz a témához, én pedig nem tartom magam szakértőnek, de te mégis kineveztél annak...

ne te mondd már ki magadról hogy jól kúrsz... mondják inkább a hátad mögött...

Nem is tudom, ki mondta, hogy zenéről beszélni kb. annyira érdemes, mint egy focimeccset lerajzolni.
Kibaszottul szubjektív műfaj, nem olyan, mint a matek, hogy x jobban ért hozzá, mint y, és ezt a z koordinátarendszerben bizonyítani is tudja.
Szerintem alapvetően a jó zene belülről, érzésből jön. Mihez persze hozzáadhatsz magasfokú technikai és zeneelméleti tudást, de ha az alap nincs meg, baszhatod az egészet. Szerintem.