"... mennyire nem szeretem a Bohemian Rhapsody mindenféle komoly, vicces és viccesnek szánt feldolgozásait."

Őőőőő... b-oldal.blog.hu/2009/10/27/bohemian_rhapsody_25_enekes_hangjan
:P

Mr. Castellano meg egy szent őrült.

@cyd: 2009.10.27 :)))))

Neki SEMMIRE nincs szüksége, még utánozni se akar senkit!
Ő tényleg egyszemélyes csoda!
The Human Voice. Mégis fantasztikus!

www.youtube.com/watch?v=IUvTJuSq9pY

Zenekarral:

www.youtube.com/watch?v=vhlaxT_7b3g&feature=related

bár csak énekel, marc martel a legkeményebb freddy-klón hangban:)

DT-s srác azért durvább volt. Ehhez "csak" nagyon kell tudni énekelni és közepesen gitározni. A maradék három hangszer azért abszolválható viszonylag rövid idő alatt. DT-nél viszont mindegyik hangszerhez egy élet is kevés az átlagembernek.

@fishaa: Pont ezt akartam mondani. Dt-ből egy hangszert lekövetni komoly zenei képzettséget igényel de az összeset az már több mint pofátlanság.

Az "arc" avagy "srác" a Blue Öyster Cult gitárosa/billentyűse/vokalistája...

Egy büntető feldolgozás Kazookeylele mestertől: www.youtube.com/watch?v=mbatbaxVYVM

Király volt!

@fishaa: Kedves fishaa!
Érzem írásodban az elismerést Mr Castellano munkássága iránt is, ezért, válaszomat semmiképp se tekintsd akadékoskodó vitának, inkább árnyalásnak, a magad sorait pedig gondolatébresztőnek.
A régi Queent a Radio Gaga c. borzalomig nagyon szerettem. A DT-sose szerettem, csak elismerem a zenéjükbe pakolt melót, tehetséget és a műfalyi kereteken belüli egényi hangzásukat. Egyszerűen az általuk képviselt műfaj és a műfaj jelentette hangzás idegen a fülemnek, erről sajnos, nem tehetek. De, van néhány DT rajongó barátom, ismerősöm, így volt módomban hallgatni tőlük albumot, bár nyilván egy számukat sem tudnám beazonosítani. Ennyit háttérnek.
A francia "falusi csávót" lelkiismeretesn végighallgattam, és kis posztoltam a FB-ra, ahogy megérdemli. Ami előtt meg kell hasjolni, az előtt meg kell!
Visszatérve szavaidhoz. Az igaz, hogy a Bohemian Rhapsody témájában, összhangzásban hangszerekre bontva, pedig nyilván énekben, és gitárban a legerősebb. De azt jelezném, hogy azért az a néhány gitár-riff benne a közepesnél talán erősebb tudást igényel. A Queent természetesen a legtöbb átlagember Freddyvel azonosítja, de Brian May nélkül sem lettek volna sehol. May rettenetesen egyedi, minden közül, szinte a megszólalása pillanatában felismerhető gitárjátékos: mind technikában, mind témáiban. (Benne is van szépen a Rolling Stone minden idők 100 legjobb gitárosa közt.)Ha kell, éterien finom, ha kell finoman durva, ha kell ezek váltakozása, keveréke, vannak teljesen copyrightos megszólalásai, kis becsempészett kétszólamok, nem ragozom. Lehet, hogy nem az időegység alatt lejátszott hangok bajnoka, mint ahogy nem is az, de nem is akar az lenni, viszont teljesen sajátos megszólalását, tökéletesen "levenni" hidd el, nem egyszerű. Annál is inkább, mert leszámítva a Queen korai rockosabb számait, keveset használ metálos torzítót, leginkább tisztán, vagy csak enyhén torzítva játszik. A torzító pedig egy hatásos eszköz, ami ápol, s eltakar. (Mindig is tudtam, hogy hülye vagyok, hogy sose használtam, amíg amatőr zenéltem. És tisztán, minden apró hiba úgy kihallatszik! Whááh! Torzítóval meg szinte semmi.)
Mr Castellano pedig nem átlagember, így gondolom, ha a DT lenne a kedvence, azt is eljátszaná. Én fel tudom róla gond nélkül tételezni. Basszban, nyilván szinte minden számukban sokkal munkásabb a Queennél, de gitárban, maximum munkásabb, de nem gondolom, hogy nehezebb. Más, gyorsabb, de kevésbé jellegzetes technika.
A leszedésről - bár ez inkább mrs. white-nak szól: Nyilván, minél gyorsabb, bonyolultabb egy-egy hangszeres téma, annál nehezebb puszta füllel (én is szoktam csinálni, A DT-nél lényegesen dallamosabb, és alacsonyabb frekvenciájú esetekben), és bár a francia csóka akár lehet annyira tehetséges, hogy ezt puszta füllel megoldja, és fejben szétszedi a zenét, az is elképzelhető - a stúdióját elnézve -, hogy rendelkezik olyan szoftverrel, ami gyakorlatilag sávokra szedi a zenét a master nélkül. Ha így lenne, ez sem vonna le semmit munkája értékéből. És, ha a srác erre a fajta gitártechnikára van beállva, Neki lehet, hogy épp Brian Mayt, Mark Knopflert vagy épp Mike Oldfieldot volna nehezebb hűen visszaadni. Ők ugyanis, bár nem a hol zúzós, hol fel-le rohangálós metálos technika képviselői, a világ legegyedibb, legjellegzetesebb, szint saját műfajt teremtő gitárosai közül valók. Ha szörföztök a YouTube-on százszámra fogtok iszonyatos frekvenciával a nyakon rohangáló tehetséges fiatalokat találni, bizonyítva, hogy ezt sok munkával meg lehet tanulni. De valahogy egyik sem ragad meg, egy idő után, nagy vonalakban "egyformának" vagy nagyon hasonlónak találom őket, és a - nagy bandák által játszott - metálos szólókat is. Az általam említett, egyedi figurákat viszont sosem fogja senki hasonlónak találni. UI: Ott a U2. Egyértelműen hangzászenekar, én az Achtung Baby-ig nagyon bírom őket. Nyilván, Bonó hangja és éneke, az Bonó hangja és éneke, ami védjegy, és kivételes adottság kell a visszaadásához. The Edge témái a maguk egyszerűségében nagyon ülnek és egyediek, bárki közül felismerhetők, szintén védjegy kategória, de hangra legalábbis, könnyen leszedhetők. Azt írták róla: ilyen kevésből ilyen sokat még senki sem hozott ki. Szóval rájuk, tökéletesen igaz, hogy legalábbis, hangról hangra lejátszani bármelyik számukat, nem nagy etwas közepes zenészeknek, annyira semmi virtuóz nincs a hangszeres témáikban. De tökéletesen visszaadni a hangzásukat, szerintem nagyon profiknak is nehéz. És ez sem semmi.
Köszönöm megtisztelő figyelmedet.
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:dlrwz9pbv8UJ:www.rollingstone.com/music/lists/100-greatest-guitarists-of-all-time-19691231/brian-may-19691231+rolling+stone+brian+may&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a
webcache.googleusercontent.com/search?q=cache:R5KgimzdFocJ:www.rollingstone.com/music/lists/100-greatest-guitarists-of-all-time-19691231/the-edge-19691231+rolling+stone+the+edge&cd=1&hl=hu&ct=clnk&gl=hu&client=firefox-a

@adamis.ivan: Teljesen jogos az árnyalásod. A hozzászolásom hangsúlya a három másik hangszeren szerett volna lenni (dob, basszus, billentyű). Nem szeretném összehasonlítani a két zenekart, mert értelmetlen. Az biztos, hogy a fenti számnál ez a három hangszer nem hangsúlyos. Persze ettől még állati nagy bravúr a fenti videó.

A két gitárossal kapcsolatban: teljesen egyetértek veled abban, hogy nem csak a sebességen múlik a dolog. Nekem Slash a kedvencem (Petruccit megelőzve). Viszont az biztos, hogy a Petrucci féle gitártudás megkérdőjelezhetetlenül az arcába vég minden zenéhez értő és nem értő embernek, míg a Slass/May féle finomságok nem annyira egyértelműek mindenkinek, illetve el lehet nélkülük is játszani számokat. Amúgy, hogy ilyen szempontból most Petruccit is védjem egy kicsit: gyanítom, hogy az ő techinaki tudásával simán eljátszik bármilyen Slash szólót is, ugyanolyan fimoságokkal fűszerezve. És most mégis ellene: de valahogy mégse lesz benne az a spirit. :)
Nem kell konklúziót várnotok. Ez most csak a feltörő gondolatok gejzíre. :)

@fishaa: Kösz, fishaa! A válaszod renben van, elfogadom! :) És most jól meg is hallgatom Petruccit! :)