Szombaton az A38-ra érkezett a Nouvelle Vague szende énekesnője, Melanie Pain, hogy bemutassa pár dalát, melyek majd a Bye Bye Manchester című, ősszel megjelenő lemezén fognak szerepelni.

Számomra meglepő módon a koncert kezdésre csak összeverődött 600 ember, így Melanie és két fegyverhordozója (billentyű-gitár, valamint dob) szinte telt ház előtt tesztelhette az új nótákat. Csendes, sanzonos estét vártam és be is jött a számításom. Sajnos. Azt kell, hogy mondjam, "sajnos", hiszen valami ezúttal hiányzott. Valahogy a dalok picit üresnek tűntek, úgy szóltak, mintha még nem lennének teljesen meghangszerelve, szóval amolyan dal-kezdeményeknek tűntek még, nem kiforrott nótáknak. Melanie hozta a francia szende-szűz formát, de valahogy most, hogy ő volt az egyetlen frontlány és nem volt mellette Nadeah, meg körülötte a Nouvelle Vague együttes, nekem ez kevésnek tűnt. Végig az volt az érzésem, hogy valami hiányzik, nem robban a dolog és ettől a közönség is olyan bágyadt hangulatúnak tűnt. A dalok jöttek egymás után, szállingóztak a percek, de a hangulat álmoskás maradt. Aztán hazamentünk, aki pedig dedikálni akart, az megtehette.

Hát, negatívnak tűnök, ennek ellenére azért elvoltam, semmi több, nem voltam letaglózva. Most ez elég volt, hiszen nem kicsapongó estét terveztem, altató szeánsznak jó volt, de máskor ez kevéske lenne.

Valahogy érzem, az április 14-i Nadeah koncert kárpótolni fog...