Létezik egy műfaj, vagy skatulya, vagy mi, amit jobb híján post rocknak neveztek el. Nincsenek neki éles határai, mint ahogy manapság egyre kevesebb mindennek, de azért elég könnyen felismerni, ha valaki post rockra adja a fejét. Az olyan bandák, mint pl. a Mono, Godspeed You! Black Emperor, 65 Days of Static vagy az Explosions in the Sky elég jól körvonalazzák, mi is az a post rock. De a manapság méltán egyre népszerűbb Sigur Ros-t is ide sorolnám, annak ellenére, hogy nem vegytisztán azok, különösen a legutóbbi lemezük.

Engem nagyon magával ragadott ez a vonal és a fent említett bandák, igyekszem is minél jobban beleásni magam. Ha már B-oldal, legyen egy TOP 5, amiért szeretem a post rock-ot:

Nem tudtam, hogy ki Guthrie Govan. Eddig. Aki olvasónaplót akar róla írni, annak ajánlom a Wikipedia cikkét, de ez most nem előadás lesz, hanem szeminárium. Főleg a gitárosok és a gitárzenét kedvelők figyeljenek, mert az alábbi videó igazi esettanulmány.

2005-ben a brit Guitar Techniques magazin megkérdezte az olvasóit, hogy szerintük melyik gitárosok a legjobbak a különböző virgázási technikákban. A végeredmény alapján Guthrie barátunk készített egy "dalt", melyen a nyertes gitárhírók stílusában nyüstöli, vagy simogatja a húrokat. Igazi gitárkaraoke!

Hát nem a TV2 táskás műsora vezeti ilyen szempontból a listát, ám ha nyerek, esküszöm, újragondolom. De azért milyen jó hülye téma ez, nem? A TOP1 Húsvéti Film kommentjei közben pattant ki az ötlet. Fontos táskák? Ahogy a Forrest Gumpból kiderül, hogy van rák rizzsel, rák krumplival, rák babbal, rák ecettel, rák hagymával, táska is van legalább ennyi. Összecserélt táska, meglepő tartalmú táska, táska, amiben sose tudjuk meg mi van. Olyan táska, amiért mindent megtesz a főhős, hogy megszerezze, és olyan, amitől az istennek nem tud megszabadulni, már csak azért sem, mert a kezéhez van bilincselve. Néha a táska nem is táska. Lehet aktatáska, női táska, hátizsák, bőrönd, zacskó, uzsonnás doboz, kosárka, doboz, dupla falú táska, táska a táskában, vagy olyan tüchtig módon kipárnázott hosszúkás, amiből irdatlan mordályt lehet összecsavarozni háztetőn, vagy elhagyott tankönyvraktárban.

A YouTube-on hihetetlen szobagitárosokat lehet találni, ha az ember egy picit unatkozik. Korábban már bemutattam Jules Nunest, az amerikai tinibukszát, aki ukuleléjével és gyermeki bájával nyűgözte le az Internetet. Nos, is van egy másik csodabogár, aki 32 dalt sűrít 8 percbe. Van itt minden, mint a búcsúban, egy egész estés tábortűzi koncertet is tudna adni. Persze eközben valakinek helyette kellene a nyársat forgatni, mert úgy tűnik elég nehezen rakná le a gitárját.

Nem lelőve a poénokat, a srác előadásában feltűnik a Dream Theater, a Muse, a Deep Purple, a RHCP, de az érkezik kóstoló - többek között - Tenacious D-ből, Gorillazból és még az el nem felejthető Rick Astleyből is.

A munka ünnepét a szerkesztőség 2/3-a azzal ünnepelte, hogy a napközbeni fakultatív program után elmentünk a Dürerbe jól megnézni az Óriást, meg a 10 éves Fish! lemezbemutató koncertjét.

Már a májusi programajánló összeállításakor éreztük, hogy ha jót akarunk magunknak meg a sörgyáraknak, nem hagyjuk ki a bulit. A címben elsütött olcsó poén amilyen rossz, annyira jók voltak a bandák. Az előzenekaroknak adott lehetőséget és sokszor hálátlan feladatot a Peacetones és a Metrosection kapták, akik derekasan helyt állva megoldották a feladatot, hozták a kötelezőt, kicsit többet is, először láttam őket, ígéretesek.

Anyák napja. Általános iskolai emlékeim törnek fel, mikor már napokkal az ünnepség előtt díszítettük az iskolát, a termet, a táblára pedig a legjobb tanuló "gyöngybetűkkel" felírta: "Szeretettel köszöntjük a megjelent anyukákat, nagymamákat!"

Akik szépen, lassan jöttek, mindegyik kezében papír zsebkendő, elmorzsolt könnyek, büszkén nézve a gyermekekre, akik életükben talán először öltöztek ki. Ilyenkor még a legrenitensebb lurkók is tisztelettudó gyermekké váltak, nem rosszalkodtak, csak álltak megszeppenve, érezték, ez egy másik nap. Az anyák napja. Egy általános iskolai anyák napi ünnepség különösen emlékeimbe fúródott, mely előtt mindenkinek fogalmazást kellett írnia anyukájáról, amit az ünnepségen olvastunk fel. Az én anyukám azóta is őrzi azt a fogalmazást (ugye?), melyben csak egy "hibát" róttam fel neki: azt hogy cigizik. Abbahagyta. (Apám lehet csak amiatt cigizik még, mert nálunk nincs hivatalos apák napja? Hm.) Remélem azóta is olyan meghitt ünnepek zajlanak az iskolákban, mint amikor mi voltunk gyerekek. A kifejezés máris fura, hiszen hányszor hallom, hogy "nekem te mindig gyerek maradsz", miközben borostás arccal köszönök el az ajtóban, aggódást hátra hagyva. 

Minden anyukának boldog anyák napját és egészséget kívánunk! Ja, és rendesebb kölköket! :) (Ugyanezt az apukáknak is!)

Gombócokkal a torkomban be is fejezem, szóljon helyettem a zene, hiszen számtalan híres és kevésbé híres dal született, melyben az anyák iránti érzéseké a főszerep.

TOP5 dal anyák napjára EVÖR:

1. Koncz Zsuzsa - Mama kérlek
2. Spice Girls - Mama
3. 2 Pac - Dear Mama
4. Genesis - Mama
5. John Lennon - Mother

Ellenben ne felejtsük el többek között az alábbiakat sem:
Metallica - Mama said | Ozzy Osbourne- Mama, I'm coming home | Queen - Mother love | Pink Floyd - Mother

Aki pedig még nem látta az Édesek és mostohák című filmet... sürgősen pótolja!

Éljen május elseje! A munka ünnepére - nem túldolgozva magamat - úgy érzem illene felsorolni pár dalt, melyek, ha nem is annyira legendásak, mint a Beatrice örökérvényűje, vagy a "húzd meg jobban, menjen a munka", azért hirtelen eszembe jutottak. 16 tonna feketeszén helyett...

Ha esetleg valaki a kiülős-sörözös, "szemlélődős" lazulások mellett még valami zenei élményre is éhes, a B-oldal szerkesztősége és online eseménynaptárja a következőket ajánlja. Rajzás!

Május 1. Fish!, Óriás - Dürer nagyterem; Ennél jobban nem is indulhatna a hónap, kifogjuk az aranyhalat.

Május 2. PASO, Irie Maffia - A38 tetőterasz; Ha megfeküdte a gyomrod a sör-virsli, vagy másnapos vagy a Fish! buli után, vagy csak mert szereted, tuti jól fog esni a lazulás a Dunán ringatózva.

Május 10. Black-Out, ZP; Az új lemez és az "új" énekes nagyon erős. Aki nem hiszi, járjon utána.

Május 15. Kowalsky meg a Vega, Pecsa; Húsevőknek is erősen ajánlott, garantált a kellemes péntek este

Május 17. Dürer nagyterem: az AWS, a Blind Myself, az Insane, a Shell Beach, a Solution, a Soundshine, a Superbutt és a Wrong Side of the Wall Deftones feldolgozásokat fog játszani, a buli jótékony célra szerveződött, a november óta kómában fekvő Chi Cheng basszgitáros felépülését segítendő műtétre megy a zsé.

Szerintem Harcsa Veronika. Imádnivaló, bájos, tündéri jelenség. Nem mellesleg hihetetlenül énekel. Veronika három angol nyelven kiadott album, valamint növekvő hazai és külföldi ismertség és elismertség után Nicola Contéval (olasz gitáros a nu-jazz mozgalom meghatározó alakja) lép fel Budapesten. A jazzünnepnek a Take Five ad otthont, ráadásul három egymást követő napon, május 1-2-3-án.

A két művész a tavalyi Balaton Sound Fesztiválon keresztezte egymást, ahol egymás után léptek fel. Állítólag Nicolát annyira elbűvölte a fiatal magyar énekesnő, hogy majdnem lekéste menetrendszerinti járatát, majd a színpadtól elrángatva még névjegykártyájának Verához való eljuttatásáért rimánkodott az egyik szervezőnél.

Hét dala: Annie Lennox (feat. Alicia Keys) - Everybody hurts

Album: The Annie Lennox Collection (2009)

Miért pont ez? Teljesen véletlenül szaladtam bele az információba, hogy Annie Lennox új albummal, sőt válogatásalbummal jelentkezik. Pontosabban jelentkezett, márciusban. A dalok a skót díva 4 szólóalbumáról vannak összegereblyézve. A dalsorrendet vizsgálva megakadt a szemem a bónusz lemezen található egyik ismerős című számon, melyet Alicia Keysszel közösen ad elő. Everybody hurts, a R.E.M. ballada élő előadása, 2008-ból.

„Ha valaki úgy tesz, mintha csinálna valamit, de közben azt csinálja, hogy téged néz, akkor az egy zsaru.”

Andrew Lau és Alan Mak filmje, a Szigorúan piszkos ügyek (Infernal Affairs) az a ritka kivétel a hong-kongi filmtermésben, ami kis hazánkig is eljutott. Ma már beszerezhető DVD-n, sőt a trilógia második és harmadik részét is kiadták.

A film Ázsiában igen nagy sikert aratott, a szakma egy raklapnyi díjjal jutalmazta. Aztán Scorsese megvette a forgatókönyvet és elkészítette belőle A tégla című remake-ket, amely később 4 Oscart nyert. Hogy melyik a jobb film, mindenki eldöntheti maga, számomra nem lehet kérdéses, hogy az eredeti.
A sztoriról röviden: az ellentétes oldalon beépített zsaru (Yan) illetve triád-(vagyis maffia)-tag (Lau) történetét meséli el a film. A kadét-iskolából kicsapott Yan immár tíz éve éli a bűnözők életét, időközben Sam, a triád-vezér bizalmi emberévé avanzsált. A cselekmény Sam bandájának felszámolása körül bonyolódik, de a helyzetet igencsak megkavarja, hogy a nagy karriert befutott Lau felügyelő mindig időben figyelmezteti Samet a veszélyre.

A filmben többször is szemtől-szemben állnak a téglák. Rögtön a mozi elején, a rendőrtiszt egy erősítőt vásárol a triád által ellenőrzött boltban, ahol épp Yan segíti ki a boltost, ő látja el jó tanáccsal a kuncsaftot, és persze ekkor még fogalmuk sincs a másik foglalkozásáról.
A második fontos találkozás helyszíne a rendőrőrs.

A sötét nadrág alól kivillanó fehér zokni az öltözködés iratlan szabályai szerint minimum véleményes. Talán csak a fehér zokni + szandál kombó az erősebb. Van azonban 3 kedvenc, akinek bármit elnézünk. Még azt is, ha fehér zoknijuk vakítja szemünket.

A TOP3 fehér zoknis kedvenc EVÖR:

1. Bruce Lee

Gyermekkorom nagy kedvence, a tragikus hirtelenséggel elhunyt Bruce Lee. Legenda. Fogalom. Intézmény. A szájvérzés konstatálás utáni harci sikolytól a rúgáskor kivillanó fehér zokniig. Egy perc Bruce Lee filmrészlet megnézés után már karatézni és nundzsakuzni akarok. Most is. Hájáááá!

Ma 23 éve, hogy a csernobili atomerőműben katasztrófa történt. A B-oldal szerkesztősége inkább a vidámabb témákat szereti, de a modern kor egyik legnagyobb katasztrófáját, az arról való megemlékezést mi sem tudjuk kikerülni.

Úgy gondolom, hogy a bővebb fizikai tanulmányokkal nem rendelkező átlagember csak akkor, 1986-ban értette meg, milyen pusztító tud lenni az atomenergia, amikor ha békés célra is használják, de kicsúszik az irányítás az emberi kézből. Mindenki testközelből, direkt vagy indirekt, de megtapasztalhatta, hogy milyen hatása van a kordából kiszabadult radioaktív sugárzásnak. Mivel a B-oldal nem egy fizikai blog, inkább a katasztrófa zenére tett hatását néznénk meg.

A nemzetközi szintérről csupán négy előadót találtam, akik Tschernobyl névvel írtak dalt, számomra teljesen ismeretlen nevek: Roberto Conforto, Wolf Maahn, Die Pagger Buam, Conrad Schnitzel. Van közte pop, world music, eletronika. De van nekünk egy Fortress nevű zenekarunk, őket is megihlette a katasztrófa.

Úgy éreztem, a legautentikusabb, ha ők maguk mesélik el a dal történetét, feltettem nekik pár témába vágó és pár általános, béoldalas kérdést.

A Fortress zenekarból Mónus Szabolcs válaszolt a kérdéseimre.

B-oldal: Mutassátok be a zenekart. Mire számíthat az aki megnéz vagy hallgat benneteket?
Szabolcs: 8 éve ténykedő Rock-Metal zenét játszó csapat vagyunk, megpróbálunk sajátos ízt adni a daloknak.  Magyar nyelvű szövegekkel operálunk, a zenénkben fontosak a dallamok és a gitárjáték.