Ember legyen a talpán, aki a Rodriguez-Lopez testvérek zenei munkáinak és projektjeinek teljes ívét felsorolja, jó magam sem tudnám, viszont egy biztos: Marcel Rodriguez-Lopez és Marfred Rodriguez-Lopez bandája, a Zechs Marquise hétfőn este az A38 színpadán lép fel. Eredetileg a buli valamiért úgy volt meghirdetve, hogy csak 30 jegyet adnak el rá (már akkor megvolt az enyém), de aztán kibővült "normál" A38-as koncertre.

A banda zenéje stílusban - nem túl meglepő módon - nem áll távol a Mars Voltától: zajos, gerjedős, improvizatív rock-metálról van szó, pszichedelikus dallamfolyamokkal. Nem véletlen, hogy Omar, a leghíresebb tesó gyakran viszi a zenekart Mars Volta-turnékra is.

A zenekar előtt a Secret Chiefs 3 lép fel, mely hasonlóan érdekes fejlődéstörténettel bír. Kezdődött azzal, hogy Mike Pattonnak volt egy gimnáziumi zenekara (Mr. Bungle), melynek gitárosa, Trey Spruance, a csapat megszűnése után teljes egészében régóta pátyolgatott side projectjébe, a Secret Chiefs 3-be vetette magát. Az együttes aztán elkezdte külön életét, pár éve egyszer már fellépett az A38 hajón is, bulijuk most is eklektikusnak, kiszámíthatatlannak és változatosnak ígérkezik.Összefoglalva: hétfő este két zseniális, egyedülálló prog-jazz-rock-metál produkció várja az érdeklődőket az A38-ra. Hangos lesz!

2000. júniusában "An Evening with John Petrucci and Jordan Rudess" címmel a Dream Theater két zenésze megjelentetett egy live albumot, melyet New York-ban vettek fel, egy megismételhetetlen koncerten. Ha nem tudnám, hogy ez a Dream Theater két zenésze, nem biztos, hogy megmondanám, hogy ők azok, hiszen stílusilag megjelenik itt minden a jazz-től, a latin zenén át fúziós rock-ig. Hihetetlenül szép és hangulatos zene, néha bedurvulásokkal, aldimeoláskodással, Chick Corea hatásokkal. Nagyon jó, hogy ezek a hangok megszülettek, bár hallhatnánk őket újra élőben (mondjuk egy MÜPA jellegű környezetben)...

Az amerikai elnökválasztás megihletett minket is - és bár kellett A hetedik sor utolsó lökése - ezért úgy gondoltam, hogy megpróbálom összeszedni a filmtörténet legjobb elnökeit, azaz azokat a színészeket, akik képzelt, vagy valós amerikai elnökként tűntek fel a vásznon.

1. Bill Pullman - A függetlenség napja

2. Anthony Hopkins - Nixon

3. Morgan Freeman - Deep Impact

4. Harrison Ford - Az elnök különgépe

5. Jack Nicholson - Támad a Mars

6. Peter Sellers - Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni

7. Kevin Kline - Dave

8. Frank Langella - Frost / Nixon

9. Michael Douglas - Szerelem a Fehér Házban

10. Lloyd Bridges - Nagy durranás 2.

11. Josh Brolin - W.

12. Jeff Bridges - A manipulátor

13. Greg Kinnear - A Kennedy család

14. Martin Sheen - Az elnök emberei

15. Leslie Nielsen - Horrorra akadva 4.

16. Gene Hackman - Államérdek

17. Tim Robbins - KicsiKÉM - Sir Austin Powers 2.

18. Danny Glover - 2012

19. Gary Sinise - Truman

20. Daniel-Day Lewis - Lincoln

+ 1: Az elnökök - Holtpont

B-oldal: Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Gyulai István: Az anton vezuv zenekar úgy indult, hogy egy hosszabb és rosszabb korszakomban pár évre lent ragadtam egy pincében, ahova azért mentem le, hogy zenéljek. A világ volt a kifelé, a zene volt a befelé - egy menekülő, de magától értetődő önkifejezés volt ez nekem, egy elvonulás. Ebben az időszakban írtam sok-sok dalt, ezek adják az anton vezuv zenekari dalok alapját. Szerencsére aztán egymásra találtunk a zenekarral. Több apró szál egymásra következése után végül a basszusgitárosunk, Tibi, aki hallotta a dalokat, rácsapott az asztalra, felkeresett, és azt mondta, hogy zenéljünk. Ő hozta a többieket is, ő nyomta az elején a projektet, ami be is jött. Egyzongorás szomorú énekelgetésből indult a dolog, és sikerült meglépni azt, ami ilyen esetekben sokszor nem sikerül: olyan közös zenekari munkát összehozni, ami a dalokat felemeli, ami hozzáad a dalokhoz, kiteljesíti őket. Ez azért van, mert mindenki megfelelően érzékeny, mindenkinek fáj valami, plusz mindenki ért a zenéléshez (kivéve engem). Amúgy pedig olyan zenét raktunk össze, ami szerintünk így vagy úgy, de hiánycikk. És ez nem üzleti szándék volt, egyszerűen csak ilyen az ízlésünk.

B-oldal: Mi a helyzet albumfronton?

Gyulai István: Lesz. Még nem kezdtük el a munkálatokat, ez a rossz hír. Viszont meg akarjuk csinálni, ez a jó hír. Még az anyagot építjük-formáljuk, de a lemezre szánt dalok 60 százaléka biztosan kész van már. Lassú de bizonytalan az élet. Ha rendes szelet fújunk a vitorlánkba, akkor még idén kijöhet az első nagylemezünk. Ha meg nem, akkor meg is érdemeljük.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

Gyulai István: Egyrészt vannak erős, közös metszetek nálunk, másrészt viszont mindenki a saját lelkében és zsebében hozza a saját kedvencét, és inkább egyéni inspirációról beszéljünk. Nem kötözködésből, de az igazság közelítése miatt nem mondanék TOP5-öt. Inkább azt mondanám, hogy nagy lefedettséggel közös kedvenc a Radiohead vagy a Beatles, és tőlünk mindenki hallotta már a Coldplay korai, fényezéstől mentesebb albumait, de őket ki nem szereti, szóval finoman árnyaljunk még: Ádinál sokat szól a Sigur Rós, Tibi épp Nick Drake-től nyugszik meg, Csé egy Killers albumról akart nemrég meggyőzni, nekem pedig megáll a világ Mark Kozelek-től vagy a Current 93-től, vagy elindul a kisautó a fejemben a Knife-tól.

B-oldal: A közeljövőben hol láthat titeket a közönség?

Gyulai István: November 9 - GMK!

Bár az utóbbi időben kicsit hanyagoltam a skandináv filmeket (pl. számos új megjelenést nem tekintettem meg), még mindig van a tarsolyomban ajánlat. A "megnézendő" listámon pedig kb. 30 norvég-svéd-dán film, szóval a cél a sorozatot elvinni a 20. részig. Addig is itt a 9.

Észak / Nord

Kínában kutyát esznek / I Kina spiser de hunde

Könyörtelenek / Odskan

Folytassuk a novembert egy könnyed poszttal, melyben a zenei élet legérdekesebb, legfurább, leghetykébb, vagy legvastagabb bajuszait tekintjük át. Ahogy készítettem a listát, csak repkedtek a nevek, rájöttem, lenne legalább 50 bajusz is a zenetörténelemből, ráadásul biztos vagyok benne, hogy ezekben a percekben is épp nő egy valahol. Most ezzel a hússzal akasztjuk össze a mi bajszocskánkat, egyik sem gulyásleveses.

TOP20 zenészbajusz EVÖR:

1. Frank Zappa

2. Lemmy

3. Lionel Ritchie

4. Derek Smalls

5. Nick Cave

6. Giorgio Moroder

7. Anthony Kiedis

8. Chuck Berry

9. Freddie Mercury

10. Little Richard

11. David Crosby

12. John Oates

13. Jimi Hendrix

14. Weird Al Yankovic

15. Prince

16. Santana

17. Stevie Wonder

18. James Hetfield

19. Gogol Bordello

20. Nick Mason

Lehet, ezzel a poszttal sokan vitatkozni fognak, hiszen egy önmagában kényes témakör filmes megvalósításait próbálja sorrendbe állítani. Előre szólok, nem kívánok definíciós vitába keveredni senkivel, de mivel mégis címet kellett adni a posztnak, a TOP5 skinhead film EVÖR fejlécet kapta.

Nyilvánvaló, hogy az alábbi filmek tartalmilag eltérnek, szereplőik nem mind ugyanazon elveket vallják, így a listában szerepet kaptak náci, neo-náci és skinhead-punk-lázadó témakörök is.

A filmeket természetesen élvezeti értékük szerint próbáltam sorrendbe állítani, így az első hely természetesen nem véletlenül a This is England című fantasztikus alkotásé. Két kevésbé ismert darabot (16 years of alcohol, Made in Britain) kirostáltam az ötből, de ha szerintetek van még 3 értékelhető alkotás a témában, akkor természetesen a listát tízesre dagasztom.

TOP5 skinhead film EVÖR:

1. Ez Anglia / This is England

2. Amerikai história X / American History X

3. A hitetlen / The Believer

4. Romper Stomper

5. Bőr / Skin

November 2-án este egy mini-fesztivál line-up várja a koncertlátogatókat a Dürer Kertben, hiszen a Turbo-n és a Special Providence-n túl fellép a Healo és a String Theory is.

A 4 bandából a Special Providence-t emelném ki számotokra, melynek tagja négy nem akármilyen zenei géniusz, akik progresszív rockzenét játszanak. Tanúsíthatom, előadásuk nemzetközi színvonalú, bár sajnos kishazánkban nem kapják meg azt a tiszteletet, ami járna nekik. Soul Alert című kiváló 2012-es albumukat a blog hasábjain már méltattam, de zenéjükből sosem elég, álljon itt hergelés gyanánt 2 videójuk.

Az alábbi spanyol kisfilm drámája és megfelelő stílusú "humoros" kikacsintása miatt már régóta vázlatként áll a blogon, így a mai napra azt gondolom megfelelő hangvételt üt meg.

Mindenkinek békés emlékezést és jó pihenést kívánok a négy napra!

JUGANDO CON LA MUERTE/ PLAYING WITH THE DEATH by Paul Urkijo Alijo from Paul Urkijo on Vimeo.

Animációs sci-fi nagyfilmek után kutatva leltem az alábbi kisfilmre, melyet egy bizonyos Jesus Orellana egyedül készített uszkve egy év alatt. A kisfilm a jövőben játszódik, az emberiség eltűnt, a környezet pusztul. A Kernel project az emberiség utolsó próbálkozása a földi élet felélesztésére, de a Rosa nevű robot hamarosan észleli nem ő az egyetlen feléledt egyed. A kisfilm számtalan díjat bezsebelt és állítólag elkezdődtek a nagyfilm előkészületei.

ROSA from Jesús Orellana on Vimeo.

B-oldal: Mutatkozzatok be a B-oldal olvasóinak!

Szesztay Dávid: 2004-ben alakult a DAV zenekar, de azóta sok-sok változáson és tagcserén esett át. Sokáig játszottunk trióban, sokfél muzsikát. Mivel 14 éves korom óta párhuzamosan írom a dalokat, kompozíciókat gitárral és zongorával egyaránt, ezért a kezdeti időszakban cserélgettem a 2 hangszert, végül 2008-ra megszületett a döntés, miszerint a DAV-ban a gitárzenés vonalon haladunk tovább. S ha már rock-trió, akkor bolondítsuk meg fúvósokkal, így 2010-ig szextettként léteztük, egy 3 tagú fúvós szekcióval kiegészülve. Mára, egy rövidebb triós időszakot követően megint új fejezet kezdetéhez érkeztünk, mikor is a zenekar Mizsei Zoltán billentyűssel és Karen Arutyunyan gitárossal vált öt tagúvá. Zenénk is egységesebbé, érettebbé vált az évek során, de továbbra is a folyamatos megújulás, a sablonok kerülése, a frissesség megőrzése a cél. Szerzeményeink egyre inkább közelítenek a klasszikusabb dal szerkezetekhez, de a fanyar, néhol kicsit groteszk, vagy épp lírai "davos" világ továbbra is jellemzi őket.

5 izgalmas személyiség alkotja a Dav csapatát, akik több elismert formációban is játszanak a DAV mellett.

• Németh Csaba (dob) : Egy Kiss Erzsi Zene, Kampec Dolores, Specko Jedno
• Szerető Dániel (basszusgitár) : Specko Jedno, Hébe Hóba Banda, Brezo Quartett
• Szesztay Dávid : Specko Jedno (gitár), Santa Diver (basszusgitár), Budbudas (billentyűs hangszerek)
• Mizsei Zoltán (billentyűs-vokál) : Specko Jedno, Ágoston Béla számos formációja, Hód Adrienn társulat, Voces Aequales énekegyüttes
• Karen Arutyunyan (gitár) : Deti Picasso, Watican Punk Ballet, Másfél

B-oldal: Mi a helyzet albumfronton?

Szesztay Dávid: Az előzőekben vázolt korszakaink 3 albumon keresztül követhetőek nyomon. Az első, "Sötét Kis Csend" (2007) című lemezünkön még váltogatják egymást a jazzes és rockos szerzemények. A második, angol nyelvű lemezünk, a "Point of View", 2010-ben jelent meg az Hunnia Records-EMI kiadványaként. Ezt az albumot szextettként vettük fel. Legfrissebb albumunk a "Nyílik" ez év februárjában jelent meg a DDK Recordsnál. Trióban vettük fel, viszont az alap trió megszólalást billentyűs hangszerekkel díszítettük fel. Télre tervezzük egy kislemez megjelenését.

B-oldal: Mi a TOP5 előadó / zenekar, mely hatással volt rátok?

Szesztay Dávid:Sokféle zenei stílus képviselői voltak és vannak nagy hatással ránk, legyen az jazz, experimentális, szabad zene, vagy pop-rock. Ha neveket kell mondani: Bach, Miles Davis, Sting, Radiohead, Tracy Champan.

B-oldal: A közeljövőben hol láthat titeket a közönség?

Szesztay Dávid: Legközelebbi koncertünk a Mappa Klubban lesz november 1-én.

Újra játékot hirdetünk a B-oldal-on! A blog.hu jóvoltából 5 darab páros jegyet szeretnénk adni az első 5 jó választ adó játékosnak, méghozzá "A maflás" című film vetítésére.

A jegy egy november 6-i időpontra szól, egy budapesti moziba. (Minden részletet a nyertesek felé természetesen kommunikálni fogunk.)

KÉRDÉS: A maflás főszereplője, Kevin James melyik Emmy-díjas sorozatban szerzett hírnevet magának?

A válaszokat az overdrive@b-oldal.hu címre küldjétek. Ne mafláskodj, játssz! (Bocs, nem tudtam kihagyni.) Az első 5 nyer! Válaszok beérkezésének határideje: október 31.

Október 25-én a Művészetek Palotájában duplakoncertet adott a Keep Floyding zenekar, én pedig azon szerencsések között voltak, akik időben észleltek, szóval nekem jutott jegy, ráadásul az "esti" előadásra. Ha egy mondatot kellene írnom, csak azt írnám, hogy a koncert varázslatos volt, a zenészek hihetetlen profizmussal adták elő a Pink Floyd dalait és talán pont emiatt érdemlik meg, hogy részletesebben is méltassam teljesítményüket.

A MüPa Fesztiválszínház különösen jó hangzása emelte az est minőségét, így a Pink Floyd fanatikus zenészek lubickolhattak a kb. 2,5 órás műsor alatt. Minden a helyén volt, kezdve a lézerektől, a kör alakú vetítővászonig, természetesen a zenekar végtelenségig profi előadása mellett. Ha a setlist-re gondolok, nehéz lenne fanyalogni, örültem, hogy pár kevésbé híres dal is szerepet kapott. Nyilvánvaló, hogy a Pink Floyd életműből nehéz 2,5 órás műsort összerakni, a Keep Floyding pedig törekedett arra, hogy a zenekar összes korszaka megidézésre kerüljön.

A banda a Shine On-nal kezdett, megkaptuk a High Hopes és az Echoes című dalokat, pár dal erejéig megidéztük a Syd Barrett korszakot, dübörgött a Welcome to the Machine, a Sorrow, vagy éppen a Dogs of War, kiváló volt a Time, vagy éppen az On the Turning Away előadása, a hölgyek pedig fantasztikusak voltak a a The Great Gig in the Sky-ban. Csak úgy cikáznak az emlékeim, jutnak eszembe a pillanatok, most is fülemben van a Comfortably Numb véget nem érő szólója.

A zenekar (és nyilván a technikai személyzet) annyira profi teljesítményt nyújtott, hogy szívem szerint azonnal belföldi és világ körüli turnéra citálnám őket, hiszen olyan minőséget képviselnek, melyet hirdetni és hordozni kell. Korábban láttam az Arénában fellépő The Australian Pink Floyd zenekart is (B-oldal interjú velük ITT), így azt gondolom, van összehasonlítási alapom és nem félek kijelenteni, miszerint a "mi" zenekarunk van olyan színvonalas, mint a világ legjobb Pink Floyd tribute zenekarának kikiáltott banda. Bár megfogadtam, hogy nem emelek ki senkit, de nem tudok elmenni Goldschmidt Gábor teljesítménye mellett, hiszen amellett hogy hozta David Gilmour hangját, elképesztő volt, ahogy a gitártémákat is hangról-hangra elsajátította...

Rick Wright halálával már biztos, hogy a Pink Floyd sosem tud egyesülni, így nekünk rajongóknak különösen fontos, hogy ilyen csodás estéket kapjunk, ahol - még ha illúzió is az egész - újra élőben élhetjük át kedvenc zenekarunk zenéjét. Köszönjük, Keep Floyding!

Aki lemaradt a csodáról, november 1-én pótolhat, hiszen a csapat a Pecsa Music Hall-ban lép fel.

A zenekar és a stáb tagjai:

Goldschmidt Gábor - gitár, ének, Tóth Attila - billentyűk, ének, Tóth András - gitár, Balázs Bálint - basszusgitár, ének, Dobos Viktor - dob, Haáz Imre - szaxofon, Garda Zsuzsa, Gayer Andrea, Simon Edina - ének, Prohászka Ferenc - hangosítás, Németh Zoltán - látványtechnika