A http://funkyforum.hu hírmorzsái közül emeltem oldalunkra az alábbi Chad Smith reklámokat, melyeken az RHCP dobosa Sabian cintányérokkal riogatja a népet és zenésztársát. Üt!

A hiphop stílus kicsit el van nyomva a B-oldalon, ezért most az alábbi videón látható Vin Diesel-hasonmással próbálok mindent helyrehozni. Elképesztő beatbox, játék és muzsika, avagy hiphop történelem 4 percben.

Úgy néz ki, Beener barátunk nemcsak hiphopban van otthon, hanem Guettában is. A kis rózsagyuri az tökmindegy, ő ilyen, de itt végre az látszik, hogy David Guetta közelről milyen csúnya!

"Hogyan szorulhatott ekkora hang egy ilyen kicsi testbe?" Egy tehetségkutató zsűrije minden bizonnyal ezzel a mesterkélt fordulattal reagálná le azt, ami most következik. Színpadra szólítjuk ugyanis azokat a művésznőket, akiknek hangterjedelme fordítottan arányos testmagasságával. Mikrofonállvány kettéfűrészelve, midget háttértáncosok készenlétben, tornasorban érkeznek a picurkák.

1. Edith Piaf (142 cm) - A legendák szerint a petit sanzonénekesnő azért kezdett el énekelni, mert gyenge testalkata miatt nem szállhatott be édesapja mellé cirkuszi artistának. Művésznevét is apró mivoltának köszönhette, hiszen a piaf a párizsi szlengben verebet jelent. Testtömeg-indexének ismeretében csak remélni lehet, hogy élete legnagyobb szerelme, a középsúlyú bokszvilágbajnok, Marcel Cerdan finoman bánt a törékeny pacsirtával. TOP1 dala EVÖR: Non, je ne regrette rien
2. Judy Garland (151 cm) - Nemhogy a kis Dorothyt, de a felnőtt Judy Garlandot is simán elrepítette volna egy forgószél. A Metro Goldwin Mayer állítólag mindent megtett, hogy díva imidzset építsen neki és palástolja picurságát. Ez azonban rágós falat volt, mert magasságát a korabeli atléták hasmánt technikával is könnyedén átugrották volna. TOP1 dala EVÖR: Over The Rainbow (A sors furcsa fintora, hogy évekkel később ezt a dalt egy hegyomlás tette újra sikeressé.)
3. Kylie Minogue - Kompakt Kylie csupán 152 cm magas, de méretarányosan szemlélve - 43 éves kora dacára is - teljesen rendben van a külcsín. Csavardi Samu például tutira pont ilyen hobbitlányokról álmodozik. A popzenében elért sikerek pedig bőven kárpótolják azért, hogy formás popsiját minden alkalommal beveri, amikor lelép a járdáról. TOP1 dala EVÖR: Nem, nem a Loco-motion, hanem ez: Where The Wild Roses Grow (feat. Nick Cave)
4. Hillary Duff (155 cm) - Őszintén szólva fogalmam sincs, hogy ki a faszom az a Hillary Duff. Egyértelműen posztra igazoltuk, mivel nélküle túl nagy lett volna az ugrás a pánsípban. TOP1 dala EVÖR: N/A, de várunk tőle valami házipornót.
5. Enya (157 cm) - Eithne Patricia Ní Bhraonáint 130 milliméter választotta el attól, hogy a fater ír kocsmájában felérje a sörcsapot és pultoslányként segítse a családi üzletet. Részeg kelták alkoholgőzös lehelete helyett így egy könnyebben kezelhető nevet, néhány Grammy-díjat és egy Oscar jelölést kapott az élettől. Igazán meghálálhatná azzal, hogy legalább néha nem valami halandzsa nyelven énekel. TOP1 dala EVÖR: Orinoco Flow
6. Toni Braxton (157 cm) - Mivel Hillary Duffot tényleg nem lehet énekesnőként komolyan venni, önhatalmúlag TOP6-ra bővítettem a listát. Politikailag is így korrekt, és legalább becsempészünk egy kis R&B-t a B-oldalra, mert ez a műfaj azért ritka itt, mint színesbőrű énekesnőknél az indokolt hajlítások. Az eddig 6 Grammy-díjat bezsebelő Toni néni TOP1 dala EVÖR direkt nem egy nyavalygós ballada, hanem a He Wasn't Man Enough.

Egyébként őrületes tülekedés alakult ki a 157 centiméteres versenyzők között, ezért az alábbiakban megemlítjük azon pöttömöket is, akik talán megérdemelték volna, mégsem fértek be az élbolyba:

• Gloria Estefan (157 cm) - Bár ő is tele van Grammy-díjakkal...
• Lily Allen (157 cm) - Bár csodálattal bámultuk a virgácsait a Szigeten...
• Christina Aguilera (157 cm) - Bár hangi adottságai megfelelőek...
• Paula Abdul (157 cm) - Bár soha ne kezdett volna énekelni!

Megköszönjük Pink, Jessica Simpson, Avril Lavigne, Cyndi Lauper és Kelly Osbourne jelentkezését is, de ők 160 centiméteres magasságukkal kinőtték ezt a mezőnyt.

Sokszor gondolkodtam azon, hogy ha megkérdezném a Guitar Hero és a Rockband játékokat professzionális szinten űző geekeket, hogy miért nem próbálkoznak a virtuális valóság helyett igazi hangszerrel (főleg ha magával a játékkal már eltöltöttek 50-100 órát), akkor mit válaszolnának.

DE mit lehetne kérdezni attól a zsebhokistól, aki az iPhone-on mesteri szinten dobol? Ilyenkor azért rendesen fel tudom idegesíteni magam.

Lehet a cím nem fedi le pontosan, miről is szeretnék most beszélni. Olyan dalokról, melyek egyenesen a lelkünkre hatnak. Előljáróban annyit: nem ezektől a daloktól indulunk el az éjszakába megőrülni, sőt lehet, olyan jó kedvünk sem lesz tőlük. Egyesek egyenesen szomorkásak lesznek hallgatásuk közben, de az talán mindenkinél közös pont: e dalokat örökké megtartjuk és bármikor újra tudjuk őket hallgatni. Újra és újra.

Remélem e definícióból kiderül, nem Meat Loaf "I would do anything for love"-járól lesz szó és nem is az olyan nyálas prezentációkról, amit ha nem küldesz tovább 20 barátodnak, rossz lesz a nemi életed...

Fontos: a cél nem az érfelvágás, bármennyire is tudnak fájni ezek a dalok.

E nóták néha saját előadójukon is túlmutatnak, a hallgató pedig úgy értelmezi őket, ahogy ő akarja. Éppen ezért ez a TOP10 nagyon egyéni TOP10 és ez így is van jól. Baj lenne, ha másnak is pont ez a 10 dal lenne az a 10...

Arról már beszéltünk, hogy David Bowie ruhatára a feszülős tornadressztől az öltönyig mindenre kiterjedt, de ezzel a frontember asszeszoárral még engem is meglepett. (A teáscsésze fülét persze nem biztos, hogy így meg tudta fogni...)

A csendes őrültek újabb - ketrecen keresztül etethető - példányát ajánlom szíves figyelmetekbe, akinek egyik fő produkciója a Super Mario játék zenéjének eldobolása. A délutáni etetés előtt megtekinthető, simogatható.

totyizselének köszönöm a linket!

Kezdetben azt terveztem, hogy összeszedem a TOP5 búzatáblás klipet...

Aztán rájöttem, hogy ezzel magamra fogom szabadítani a kis növényhatározóval felszerelkezett biológus hallgatókat, illetve a magyar mezőgazdaság értelmiségét, a termőföldek gazdáit, de még az egyszeri kirándulni szeretőket is és talán még azt is, aki az életében legalább egyszer járt már vidéken, vagy csak etetett háztáji állatot.

Gondoltam, megkapom majd, hogy ez nem is búza, hanem árpa, kukorica, tönköly, hajdina, köles, rizs, rozs, zab, tritikálé, cirok, teff és még ki tudja milyen gabonaféle. Mindamellett, hogy nem félek a szakértői kommentektől (ráadásul nyilván igazuk is lenne), mégis úgy döntöttem, egy minden igényt kielégítő szántóföldi összeállítást kap a nagyérdemű és nem zárom be magam a búza fogságába. (Még a búzasanyis poénomat is kitöröltem.)

Takarítsuk be közösen a tárgykörben érintett dalokat! Irány a szántóföld!

1. Pink Floyd - Learning to fly
2. Aerosmith - Crazy
3. Des'ree - Life
4. R. Kelly - I believe I can fly
5. Rednex - Wish you were here

Helyszín: Gödör
Időpont: Április 8.

Ott leszel? Az esemény FB oldalán visszajelezhetsz.

További szavaknak itt most helye nincs. STOP.

Ha az undergroundban létezne a supergroup fogalma, a Grand Mexican Warlock-ra rá lehetne mondani. Az ex-The Idoru, ex-Blind Myself dobos Szabó Laci gondolt egyet és csinált egy zenekart, hozzáértő cimborákkal: A doboknál (merthogy Laci itt gitározik, ápolja-gondozza a sound-ot, na meg a dalokért is leginkább ő tehető felelőssé) a Seen-ből, Esclin Syndo-ból ismert Somló Dani, a basszusgitáron Mohácsi Matyi, aki szintén a The Idoru-ban zenélt Lacival, de hallható még a Shell Beach-ben is. Laci mellett gitározik Reich Tamás, aki az ismerős nevű Subscribe zenekarban is tolja, billentyűkön Hegyi Áron a Jazzékielből, a Warlock hangja pedig Undos a My Small Community-ből.

Volt szerencsém látni őket az első koncertjükön, már akkor lejött, hogy a lehető legkomolyabban gondolják az együtt zenélést. Kétség nem fért hozzá, hogy legyen bármi céljuk is a zenekarral, teljesen tisztában voltak vele, hogy az teljesülni fog. Ezt nem is lehet másképp csinálni. Nem hallottam még zenekarról, aki az első koncertjén már pólókat is árul... A buli nagyon bejött, bár akkor még nem igazán tudtam elképzelni, hogy mire a zenekar eljut addig, hogy egy lemezbe préselje a dalokat, mi lesz a feelingel és mennyire alakul a hangzás is.

Itt a lemez és mindenre megvan a válasz. Egy saját hangját megtalált és magabiztosan uraló zenekart hallani, akik mindig fenntartják a hallgató érdeklődését és nagyon jól érzik mikor mivel lehet az izgalmat fokozni. Magukat pszichedelikusnak mondják, ami meg is van, de úgy érzem a zene előnyére nincs túlreprezentálva ez a vonal, mindig tudják mikor kell abbahagyni. Folyamatosan az az érzésem van, hogy ezek a srácok ebben a zenekarban önmegvalósítanak. De nem zenei maszturbációkra kell gondolni, összeszokott, hanem jól koreografált gruppenszexre. A legjobb, ami egy zenekarral kapcsolatban járhat a fejemben, az a Grand Mexican Warlock esetén is benn motoszkál: nagyon jó a zene, de nem tudok kiemelni semmit, hogy mitől jó. Egyenszilárdan együtt van minden alkotóelem, amitől életre kelnek a dalok. Minden hangszer teret kap, egyformán hozzátesz a végeredményhez, egyedül a billentyűt érzem kevésnek, jóval többet elbírnék belőle.

A lemez, amint mondtam, nagyon magas lécet ugrik meg, sokadik hallgatásra is teljesen leköti a hallgatót. Az énekhang annyira a zenéhez fekszik, hogy ilyet ritkán hallani. Ennek van egy olyan vetülete is, hogy az a kicsit nyomott, füstös-ködös hangulat, mely egyébként tökéletes egy másnapos délutánhoz vagy egy sűrű nap levezetéséhez, nem feltétlenül alkalmas pl. egy csajozós bulira való felpörgetéshez. Így jó az Aeons.

Mielőtt megnéznénk a We Disappear-re készült szolid világszínvonalú klipet, kiemelném, hogy a kiadó Mamazone-nál valószínű nem kis jelentőséget tulajdonítanak annak az érzésnek, amikor az ember a kezébe vesz egy lemezt. A Napokon lemez borítója is nagyon erősre sikeredett, a Grand Mexican lemez csomagolása pedig minden képzeletet felülmúl. Egy fekete, dombornyomott dobozban(!) van a borító (szintén zseniális grafikával), majd egy kis fekete fedelet eltávolítva férünk hozzá a CD koronghoz. A minimum, hogy megemlítem a Jazzékieles Jakab Péter nevét is, ő tervezte a dobozt és a borítót.

Óriási pillanatfelvétel az Abbey Road zebrája előtt...

Az öreg hölgy lehet épp azt kéri ezektől a pánkoktól, hogy kísérjék őt át a túloldalra. Mint tudjuk, nem ez történt.

Már a "házistúdiója" is kiverte nálam a biztosítékot, és ha az nem volt elég, most itt van Pat Metheny 42 húros eszköze, amit történetesen gitározásra használ. A túlzás-skálán nálam 10/8-as.