Van-e több düh zenében, mint a Rage Against the Machine Killing in the name című klasszikusában? Hogy mennyi maradt belőle a jazz-zel történő házasítás után, azt az alábbi videón hallhatjátok. Könnyed borocska mellett a szivarszobában szolgálom fel nektek.

(Volt már ilyen: Metallica - Enter Sandman - smooth jazz verzió)

Ahogy a TOP5 Scorpions-ballada EVÖR cikkemben anno feltűnhetett, nem én vagyok a német rockbanda legnagyobb rajongója, de azért csak megérdemlik, hogy ne menjünk el szó nélkül amellett, hogy búcsúturnéjük keretében jövőre Budapestre is ellátogatnak. Egész pontosan 2011. június 6-án.

A hírek szerint kicsit úgy búcsúznak, mint az Omega, hiszen nem zárják ki, hogy a 2,5 évesre tervezett turné után 1-1 koncertre még csak úgy összejöjjenek. Szóval még nem vág be annyira seggben ez a bőrnadrág...

Miért ez? Két okból is. Egy: a Take That új albummal jelentkezett nemrég, amit ha még nem hallottál, hamarosan hallani fogsz, akár akarod, akár nem, ugyanis van rajta 5-6 olyan nóta, amit a rádiók és az emberek is kajálni fognak! Kettő: az életben nem gondoltam, hogy ettől a zenekartól én bármit is szeretni fogok. De megtörtént, s most kicsit olyan, mint egy coming out után lenni. Megírtam ezt az ajánlót, megkönnyebbültem, s így már nyíltan hallgathatom Robbie-t a kocsiban egy Opeth és egy Black Label között!

A lemez – számomra teljesen váratlanul – tényleg jó. És persze nagyon profin össze van rakva, modern, kellően változatos, sikeres lesz. Amúgy nem mondanám, hogy konyítok ehhez a zenéhez, Take That-et sem hallgattam soha, tulajdonképpen az is véletlen, hogy megismertem ezt az albumot. Mégis van egy olyan érzésem, hogy ez a csapat már nem teljesen az a takony-brigád, akiknek én régen gondoltam őket. Tudja a fene, lehet, hogy megöregedtek, és „vénségükre” elkezdtek jó zenéket hallgatni? Vagy csak a producerük hallgat jó zenéket? A Progress lemezcím kétségkívül indokolt. Én olyan bandákat hallok ki a zenéjükből (nem annyira az itt bemutatott dalból, hanem a többiből), mint a Maroon5, a Beatles, néha kicsit Peter Gabriel, egy régi kedvencem, az Ultravox Quartet és a – MUSE! Ez a sor már nem is olyan gáz, ugye?! Még egy észrevétel: néhány nótát szívesen odaadnék Mansonnak! Szerintem kicsit dolgozna rajtuk, és kurva dögös slágerekké tudná formálni őket.

A bemutatásra kiválasztott Pretty Things tényleg nagyon tetszik. Robbie és Gary Barlow jól énekel együtt, a dallam pedig a minimál zene ellenére nagyon fogós, ragad, mint fültisztító pálcika a zsíros fülbe. Hallgasd, szeresd.

Aki meríteni akar egy kis vizuális szubkultúrát, de nincs kedve elhagyni a lakást, az olvasson tovább.

Adott egy Estaban Oriol nevű faszi, aki régen egészen más jellgű munkából élt meg: kidobó volt hollywoodi klubokban. Egy kis kitérővel (a House of Pain turnémenedzsere volt) megérkezett ahhoz, amit most is csinál: a fotózás. Eleinte csak az utcai pillanat és életképeket, portrékat csinált, majd elkezdtek jönni a megbízások,többet között a Nike-tól, a T-Mobile-tól és a Harley Davidson-tól. Tehetségét a ruhabizniszben is elkezdte kamatoztatni, mára saját ruhás cége is van, mondjuk Amerikában ez nem szokatlan. Az azonban már ritka, hogy mindezek mellett rendezőnek is hívják klipekhez olyan előadók, mint Eminem, Cypress Hill, Blink 182, Linkin Park. Azt már említenem sem kell, hogy lemezborítókat is tervez. Ő Esteban Oriol. Ha így halad, ő lehet az amerikai SP.

Ide kell kattintani és máris elmerülhetünk Esteban munkáiban. Jó szórakozást! Kis ízelítő közös kedvencünkről:

Az alábbi videón 6 percbe sürítve láthatjuk 2010 filmjeit, melyek közül pár hazánkba természetesen még nem érkezett meg. Évzáró összegzés, tessék parancsolni.

Aki pedig mélyebbre fúrna, annak itt a 270 film listája, IMDB linkekkel ellátva.

1983-ban, amíg mi a tűzijátékot néztük, a tengeren túl James Brown épp koncertet adott. A nézőtéren bulizott egy bizonyos Michael Jackson is, ha már ott volt, J.B. felhívta. Parádézott egy nagyot, mielőtt távozott, megsúgta Brown-nak, hogy itt van ám Prince is. Őt is szólította Brown, jött is, nyakába került egy gitár, aztán figurázott egyet, majd a díszlet bontásával távozott.

Hatalmas parti hangulat, megőrülés, Prince részéről gyanús egy kis gyorsító is. Az általunk nagyra tartott Kettőnégy-en láttam először, azóta a kedvencek között van. Gondoltam, hogy a két ünnep közé pont beillik. 

A szilveszteri csapatás előtt ajánlok pár koncertet, ahova a családi beiglievés elől el lehet menekülni.

December 27: DJ Bootsie Akusztik Big Band a Trafóban

December 28: Bin-Jip lemezbemutató a Trafóban

December 29: Erik Sumo Band az A38-on, Tövisházi Ambrus ajánlásával

December 30: Turbo és Óriás a Corvintetőn

Aztán másnaposan lehet folytatni a zabálást...

Hétfőn lesz az első előadása a DJ Bootsie Akoustik Big Bandnek a Trafóban. Én ma megpróbálok jegyet venni, miután 1 sarokra van. Nagyjából fél éve próbálnak, és nem kizárt, hogy a második-harmadik előadások külföldön lesznek, úgyhogy ezt most kell megnézni.

Teljesen analóg téma, a scratch sem laptop támogatással jön, ha nem is akusztikus, lemezjátszók esetén szerintem ez számít "unplugged"-nak. Bootsie két albumának zenéi hagyományos kamarazenei hangszerekre lettek alkalmazva. Ne a swing korszak big band felállását képzeljétek el, külön trombita, pozan és szaxofon szekcióval, hanem inkább olyan kamarazenekart, mint a rizsporos parókás filmekben, ahol minden vendégség alkalmával a kövér kislány megmutatja, milyen szépen tud már németül operát énekelni.

Ez így, ahogy van, különleges lesz. Szerintem a Eurythmicsből David A. Stewart is ott fog ülni valahol a színfalak mögött csellóval, egy csónakban egy tehénnel. 

Az Index nagyjából minden lényegeset lehozott a sajtóközleményből, kivéve talán, hogy a koncert hangulatát emelő vetítést Somogyi Kristóf, azaz Kemuri intézi, akinek magával ragadó, tátott szájjal bámulható vetítéseit a Bootsie Quartet és Zagar bulijairól már ismerheti a közönség; valamint, hogy a koncert után este tíztől Bootsiék a Trafó alagsorában, a Mappa Clubban afteroznak (azaz zenéket pakol Shuriken, Bootsie és Mango alias The Good, The Bad and The Ugly). Teaser:

Can't wrap this :)

Azt már a Kiss-től tudjuk, hogy a Rock’n’Roll Istentől való dolog, szerintük a teremtés hét napja után rögtön a Rock következett. Én hajlamos vagyok ezt elhinni nekik, s ha ezt a tézist elfogadjuk, akkor abban is biztosak lehetünk, hogy a kilencedik napon Isten eldöntötte, hogy az igazi Rock’n’Roll-hoz szükségünk lesz Lemmyre is. Csak így tudom mire vélni, hogy a kis Ian Fraiser Kilmister pont december 24-én pottyant erre a világra.

1945-öt írtak ekkor, s mind Anglia, mind Lemmy családja romokban hevert, így nem volt könnyű gyerekkora. De nagy dolgok sokszor a nyomorból és a szenvedésből születnek, ahogy ezt sokszor megfigyelhetjük. A „Lemmy” becenév még iskolás korában ragadt rá a legenda szerint a „Lemmy a quid till Friday” mondat után (kábé „Adj egy fontot péntekig”), ami elég sűrűn hagyta el a száját.
Ahogy sok tinédzserrel történt akkoriban, 16 évesen Lemmy-t is rabul ejtette a Beatles, s ennek hatására gitárt ragadott. Különösen John Lennon-t istenítette, akit a „Beatles seggfejeként” emlegetett később. 

Lemmy és Dave Lombardo - Stand by Me

Kedves B-oldal olvasók, idetévedők!

Szükségetek van arra, hogy valami modoros ünnepi köszöntőt mondjunk? Ugye nem. Na, ugye nem. Mivel reggel óta már a negyedik pohár bort iszom, így ne számítsatok arra, hogy a szívemben meggyulladó kis betlehemi ének fogja átjárni ezt a posztot.

Egyszerűen csak: köszönjük, hogy olvastok és hogy néha még írtok is. Nagyon boldog ünnepeket kívánunk!

Üdv,
nosferato | Overdrive | Rálf atya

2010 lemezei Péter Bócsi szerint:

Mindig is szerettem kedvencek-listákat böngészni, főleg, ha zenéről van szó, szerintem sokat elárul az emberről. Amikor én is nekifogtam, hogy összeszedjem a 2010-es favoritjaimat, meghökkenve eszméltem rá, hogy idén nem is hallgattam túl sok új zenét, pontosabban, nem mélyültem el nagyon a friss kiadványban. Ennek az egyik oka persze az idő hiánya, de azért nemcsak erről van szó. Az óriási dömping ellenére, vagy talán épp azért, egyre szívesebben kutatok egy-egy kedvenc régebbi anyagai után. A 2010-es évben például egyértelműen Ozzy és a Sabbath uralta a lejátszómat. Azért persze összeállt a legjobb 2010-es lemezek tízes listája, amit szívesen bocsátok közszemlére. Természetesen abszolút szubjektív, hiszen hogyan is lehetne más?

10. Soulfly – Omen
Sosem voltam Sepu rajongó, magam sem tudom, miért, csak a Soulfly időkben lettem Max-fan. Túl nagy változatosságot nem mutatnak a Soulfly anyagok, néha egy kicsit több az elszállás, kicsit több a törzsi jelleg, aztán újra visszakanyarodnak a kegyetlen mészárláshoz, mint például az Omen esetében. Cavalera, a fürdetlen brazil Rumcájsz ezen az albumon nem kegyelmez, csak a lemez legvégén enged pihenőt, de addigra már mindenki meghalt. Irgalmatlan egy anyag.
Ajánlatom: Kingdom

Pár hete, amikor 1 hétig azon röhögtünk, hogy csináltunk a B-oldal alatt egy Önök kérték weboldalt, többen ki merték jelenteni, hogy az évszázad weboldala. De ilyen hetente történik, és nem kellett sokat várni, míg ugyanazon a fórumon valami teljesen más kezdett ömleni: 7sins.hu. Ezt úgy kell elképzelni, mint egy interaktív gyóntatószéket, csak blog formában: ha nem tudod, kinek mondd el, hogy mekkora suttyó voltál valakivel, akkor itt név nélkül elmondhatod mindenkinek, és kiderül, tényleg akkora bűn volt-e.

Ennél régebbi az oldal, nagyjából 3 hónapja indult, de novemberben jutott el a legtöbb emberhez. A Subba is kitolta, és az már szép dolog, ha oda nem azért kerül valaki, mert bekábítószerezve délelőtt fél11-kor guggolva táncol egy fesztiválon, és mindehhez ráadásul 67 éves. Persze ha 67 éves leszek, ezt nem fogom cikinek találni.

A 7sins.hu tartalmát teljes egészében az látogatók írják, az iheletet a 7 főbűn adja (restség, harag, torkosság, irigység, bujaság, fösvénység, irigység). Aki szűknek érzi ezek a kereteket is, annak ott van a "+1", ami mindent elbír. A blogbejegyzések és a kommentek is anonímek.

Néhány benfentes érdekesség az adminoktól:

1. A legnépszerűbb főbűn: bujaság
2. Legtöbb olvasói visszajelzést kapott témák: marihuana, anyós és megcsalás
3. A hazai helyzetet, értékrendet és szokásokat durván kritizáló hozzászólások 99%-ban külföldi IP címről érkeztek :-))