Megszületett a B-oldal történetének első külföldi interjúja, melyet a The Australian Pink Floyd zenekarral készítettük. Korábban már beharangoztuk, hogy a banda 2011. február 4-én hazánkban is fellép, ezért, és természetesen az eredeti banda óriási rajongójaként külön köszönöm, hogy készségesen fogadták megkeresésünket. Kérdéseinkre a zenekar három tagja (Colin Wilson - basszus, ének; Steve Mac - gitár, ének; Jason Sawford - billentyű) válaszolt.

B-oldal: Az első kérdés nyilván bután hangzik (és gondolom, ezerszer megkérdezték tőletek), de akkor is feltesszük: miért pont Pink Floyd?

Colin Wilson: Hát, valahogy úgy kezdődött, hogy a banda alapító tagjai óriási Pink Floyd-rajongók voltak és egyszerűen csak szerettük a dalaikat játszani. Aztán felfedeztük, hogy nagyon sok ember szeretné élőben látni a Floyd-ot és ha erre már nincs mód, akkor egy élő Pink Floyd Show-t. Így egyre inkább mi is arra törekedtünk, hogy előadásainkban megközelítsük az ő szintjüket.

B-oldal: Melyik Pink Floyd-dal elsajátítása volt a legnehezebb? A magyar PF tribute banda szerint ez a High Hopes.

Colin Wilson: Nem gondolom, hogy nekünk sok problémánk volt a High Hopes c. dallal, számomra például sokkal komplexebb a Dogs című dal, de a Careful with that Axe Eugene hasonlóan nem könnyű. Sőt, igazából nem is az egyszerűség, vagy a nehézség a kérdés: az érzés és a dal atmoszférájának a megteremtése hasonlóan fontos és nehéz.

Tudod-e, mi a közös Steve Vai-ban és John Frusciante-ben? Ha nincs ötleted, olvass tovább!
Frank Zappa ma pontosan a 70. karácsonyának megünneplésére készülhetne, ha idejekorán nem viszi el a rák. Hogy mi módon ünnepelne, arra vonatkozóan nem mernék fogadásokat kötni: az Ember olyan mértékben tett minden konvencióra, és annyira kreatív volt, hogy bármit el tudnék képzelni róla. Persze, leginkább valami elképesztő baromságot, vagy közfelháborodást kiváltó akciót várnék tőle, ahogy ezt ötletekből kifogyhatatlan élete során megszokhatta tőle népes rajongótábora. Ha csak szimplán hülye lett volna, a figyelmet akkor is magára irányítja, de ez nem lett volna elég ahhoz, hogy legendává váljon. Ehhez zseninek kellett lennie, s megbízható forrásokból tudhatjuk, hogy valóban az volt! Miért mondom ezt? Nos, elég abba belegondolni, hogy milyen zenészekre gyakorolt életre szóló hatást, vagy beleolvasni néhány megemlékezésbe például Steve Vai vagy Joe Frusciante tollából. Bár a Chili zenéjében nyoma sincs Zappa-nak, és Frusi gitárszólóinál sem feltétlenül kiáltasz fel, hogy ez Zappa, de a szóló lemezeinél már érezhetsz némi kapcsolatot. A srác saját elmondása szerint hihetetlen nagy rajongója volt Frank-nek. Tizenöt éves korára már birtokában volt Zappa összes elérhető felvétele – valljuk be, már ez sem kis teljesítmény -, tizenhat évesen pedig Zappa minden szerzeményét el tudta játszani! Kottaolvasási készségét a SteveVai által készített Frank Zappa Guitar Book tanulmányozásával fejlesztette (Vai ebben kottázta le Zappa lekottázhatatlan darabjait, szólóit, Frusciante szerint bámulatosan). Frusciante csodálta Zappa-t, imponált neki kérlelhetetlen perfekcionizmusa, humora és mérhetetlen kreativitása. Aki ismerte, hallotta Zappa-t, azt mondja, hogy soha nem ismételte önmagát: minden este, minden egyes szólója más volt!

A Bin-Jip jött, lázott és győzött! Nem sok 2010-es lemezt sikerült úgy végighallgatnom, hogy vágyjak a második hallgatásra is. Harcsa Veronika bandájának debütáló albuma ILYEN! Aki nem hisz nekem, az jöjjön el 28-án a Trafóba, ahol a banda a lemezbemutató koncertjét tartja.

Addig is itt a Bin-Jip első klipje, mely az Enter című dalhoz készült.

Na, erre már nem nagyon lehet fintorogni...

A Megadeth és a Slayer közös európai turnéra indul 2011-ben és a körút során április 8-án érkeznek Budapestre! Legalábbis a Megadeth honlapja szerint. A fa alatt reméljük már ott lesz a konfirmált időpont is...

Akárhova megyek, vagy az All I want for Christmas is You, vagy a Last Christmas szól a hangszórókból. Mintha még a buszmegállókban is ezek a dalok szólnának, néha már őrjítő, nem tudom, ti hogy vagytok vele. Nem csak ezért, de EZÉRT IS eldöntöttem, a B-oldalon nem lesz TOP5 Karácsonyi dal, vagy TOP5 dal fadíszítéshez, sőt, Billy Mack sem kerül elő, mert már nem poén. (Anno az volt.)

A lenti videó PONT kapóra jött, nem tudok eléggé hálás lenni érte!

Na, úgy tűnik, végre megvalósul a projekt és Budapesten - nemcsak a Vörösmarty téren árult országimázs pólók szerint - lesz Hard Rock Café!

Az ütemezésről még nem tudok, ráadásul óvatosan kezelem a Porfolio.hu cikkét, hiszen egyszer már a 2010-es céldátum is megjelent, ráadásul a Hard Rock Café hivatalos oldalán... A dátumot ezután felváltotta a "postponed" felirat... Annyi biztos, hogy az amerikai étteremlánc összesen közel 1100 négyzetmétert bérel a budapesti VÁCI1-ben.

Most már csak az események felgyorsulásában bízzunk, valamint abban, hogy kifejezetten kuriózumnak számító rocktörténeti ereklyékkel legyen berendezve a budapesti Hard Rock Café. (Értsd: ne csak Pataky Attila bőrdzseki legyen.)

A prágaihoz hasonló kínálatot elfogadnék, ahol már a bejáratnál egy Flea basszusgitár fogadott ...

A túláradó szeretet és a Karácsony közeli idegesség / vásár-undor fura elegyével fűtött szívem mélyéről küldöm Sooeri & Poolek ünnepi dalát. Ez a Karácsony. 

Áruhitel helyet vegyetek fel rénszarvasos pulcsit!

Besza-behu gyerekek! Biztosan állíthatom, megtaláltam 2010 legrosszabb filmjét. A XXI. században eleve fura cápás-szörnyes filmtől várni a csodát, de amit a lenti film, konkrétan a Sharktopus előzetesében látni, arra nehéz magyarázatot találni. (Pedig az IMDb szerint is létezik a film.)

A filmhez nem akárki, hanem a ZS-kategóriás filmek koronázatlan királya, Eric Roberts adta a nevét, aki a kutató szerepét ölti magára. Kétségtelen tény: neki ez jutalomjáték. A filmben hamzsognak a klisék! Vegyünk egy génsebészeti úton létrehozott polip-cápát, melynek kifejlesztését nyilván a hadsereg is támogatta, de a szörny öntudatra ébredt és innentől vége is lett a gondtalan pancsolásnak, főhet is a kutatók feje... 

Most, hogy ez egy OLYAN film, amiben egy megaóriáspolipcápa van, tömörebbet már nem lehet kitalálni. Talán ha Alien vs. Predator helyett kijön az Alien = Predator. Egybeépítve. Alien is Predator. Einhorn is Finkle. Finkle is Einhorn. És a címe eredeti nyelven is szép: Sharktopus. Meghívták az embert, aki az infotainment szóösszerántást alkotta, hogy segítsen összevonni Cápalit, Cápetit és Cápolipot. Az immár három kopoltyús zsenit. 

A Cápolip nálam az Emberi százlábút is übereli!

Már nagyon rég tartozom (magamnak) ezzel a cikkel. A Beast nevű bandát idén nyáron, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon láttam és hallottam először. A rendezvény nagyszínpadához sétálva fogalmam nem volt, hogy mit várhatok ettől kanadai bandától, akiről a programfüzetben elolvasható pár sor sem árult el sok mindent...

Amit viszont ezután hallottam, az bőven elég volt, hogy pár sörösen teljesen mértékben magával ragadjon, majd a koncert után lerohanjam a csapat CD árus "haverját", akit a magyar fizetőeszköz majdnem lehetetlen helyzetbe hozott, hiszen alig tudott visszaadni a fellelkesülő fiatalságnak, akiket első blikkre meghódított a zenekar.

A banda két lelke, az énekesnő-szövegíró Betty Bonifassi, valamint a zeneszerző-dobos-mindenes Jean-Phi Goncalves kísérőzenészekkel karöltve egy sokféle műfajt magába olvasztó koncertet rakott le az asztalra, hiszen volt ott rock, drum and bass és egy kis downtempo is, nem kicsit dobszólóval és mosolygós zenészekkel megspékelve. Zárójel: aki látta a Belleville Randevú című animációs filmet, annak akár még ismerős is lehet az énekesnő hangja...

A fergeteges koncertet a banda debütáló albuma sem hazudtolja meg, bár lemezen és szobahőmérsékleten kicsit sterilebben szólnak ezek a dalok, a dög a koncerten jött ki belőlük. Ennek ellenére mindenképpen ismerkedésre ajánlom az alábbi három nótát, már csak a videók képi világáért is érdemes rájuk pillantani!

Kösz az élmény, Beast! Talán még találkozunk valahol, teljesen véletlenül, mint idén nyáron...

Mielőtt zárnánk az évet, nézzük egy kicsit előre. Annál is inkább, mert nem szeretek nagy évösszegző cikkeket írni, inkább felsorolom azokat a filmeket, melyek remélhetőleg 2011-ben megérkeznek hozzánk és én nagyon várom őket:

1. Black Swan

Hú, rég vártam ennyire filmet, mint a Natalie Portman főszereplésével készült Black Swan-t. A rendezői székben eleve Darren Aronofsky ül(t) (Rekviem egy álomért, Pi, Pankrátor), így a trailert már vagy 10-szer lepörgettem. Balettelőadás még sosem volt ennyire "érdekes", mint lesz ebben a filmben.

B-oldal: Először az jelent meg az Erik Sumo Band Facebook oldalán, hogy Harcsa Veronika kiválásával feloszlotok ("zenekar a mai formájában megszűnik működni..."), majd 1 hétre rá ugyanott cáfoltátok a hírt és jeleztétek, készen álltok a folytatásra. A rajongókat meglephette Vera kiválása, hiszen a kilépés előtt épp az 5. születésnapját ünnepelte a zenekar a Gödörben. De hogy csapódott ez le bennetek, zenésztársakban? Ti sem tudtatok semmit?

Tövisházi Ambrus: Veronika kiválása ugyan váratlan volt nekünk, de távolabbról nézve, azt régóta éreztem, hogy nem lehet örökké együtt tartani egy olyan csapatot, amiben nincs olyan tag, akinek ne lenne kettő, de leginkább három másik zenekara. A Veronika kiválását követő nyilatkozatot a pánik szülte, és egy nagyon fontos dologra világított rá és magam is meglepődtem: hogy milyen fontos az Erik Sumo Band (nekem is). Őszintén szólva, nem gondoltam volna, hogy mindenki ennyire ragaszkodik a többiekhez és a folytatáshoz, és ennek nagyon örülök. Logikus lett volna, hogy feloszlatjuk magunkat és az ösztönök győztek az ész felett, ez dicséretes.

Hát, gyerekek, nem gondoltam volna, hogy az Irigy Hónaljmirigy valaha a B-oldal hasábjaira kerül...

A dolog persze nem róluk szól, hanem a Quimbyről. A lenti dalt hallva az első gondolatom az volt: ez már a vég, ha a Mirigyék a Quimby-t dolgozzák fel. A helyzet azonban sokkal szomorúbb. A dal átirata teljes mértékben üt, igazi görbe tükröt állítva az utóbbi 2 évben poénról-poénra, hangról-hangra ugyanazzal a műsorral koncertező zenekarnak. Mely persze továbbra is kuriózum valahol, de korántsem akkora, mint egyszer volt. A Kilégzés album három dala - Sehol se talállak, Most múlik pontosan, Autó egy szerpentinen - majd az Ajjajjaj igazi kommersz sláger lett, a zenekar pedig szép lassan már nem az underground jelzővel lett illethető. Mindenkié lettek. Persze, tökéletesen megértem őket, a zenekar majd' 20 éves, ideje pénzt keresni. Csak egyet ne higgyenek: hogy ők még underground zenekar...

A Quimby új albuma Kicsi ország címmel napokon belül megjelenik. Azt gondolom, ezzel az albummal sok minden eldől. Mennek tovább az Ajjajjaj által kikövezett úton és talán már csak hetek kérdése, hogy Livius feltűnik egy főzős műsorban, vagy az ékszerelmére, visszatér a varázs.

December 17-én a PeCsában lépnek fel. Nélkülem is teltház lesz, mint bárhol máshol, ahol a Quimby az utóbbi időben fellépett. (Amiért pedig még külön számolunk: 2011-ben nem lesz január 1-én Quimby Varázszene a Gödörben...)

Trónfosztás! Nem gondoltam, hogy a hajbanda-témában ennyi van, de kiderült, a fészekhajúak levakarhatatlanok. Anno, már összeszedtük a TOP5 hajbandát, de az alábbi zenekar mindent visz.

Mindenki tegye a szívére a kezét: hallottatok valaha a Sigue Sigue Sputnik zenekarról? Szerencsére, eddig én sem. Főleg, hogy ez egy post-punk, new wave banda próbál(t) lenni. Nem tudom, milyen színű pirulákat szedhettek, amitől ennyire anyaszomorítóak lettek, de hát ez már történelem. Igazán buzikúrhatnának a Steel Pantherrel.