Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: Overdrive
Munka mellett különböző szöveges és audiovizuális tartalmakat állítunk elő, lehet blog, mikroblog, facebook, zene, film. Ezekre találsz néhány linket a B-oldal random Önök kérték generátor oldalunkon. És ha már arra jársz, kattints a "MÉG KÉREK!" gombra, és pörgess magadnak egy ízléses kívánságot! »
2009-ben B-oldal.tv néven kezdünk klipeket készíteni, majd új tapasztalatok, új szakmai kapcsolatok, új eszközök jöttek, végül mindez külön céggé formálódott. Ma FunkyMedia Kft. néven a csapat imázsfilmeket, 2-3 perces online videókat gyárt. Van szép irodánk is, meg minden. Éljen! Ha filmes csapat kell, írj e-mailt! »
A blog.hu Premium Selection a CEMP Sales House által legjobbnak tartott 60 bloggal indult. Olyan felületekkel, amelyek évek óta megbízható, minőségi tartalmat szállítanak. Ezek közé tartozik a B-oldal is, ha érdekli a CEMP ajánlata, írjon a sales@cemp.hu címre! »
Nyakunkon a Karácsony és miután megvettünk minden ajándékot, hazacipeltük a legszebb karácsonyfát és teletöltöttük a hűtőt sörrel (csak vésztartaléknak a nehezebb napokra...) ideje egy jó kis koncerten kikapcsolódnunk. Erre nyújt módot a nemsokára hozzánk érkező Harlem Gospel Singers, akik vidám karácsonyi dalokkal igyekeznek felderíteni a kedvünket.
Roger Waters alapító tagja volt a világ egyik legnagyobb hatású együttesének, a Pink Floyd-nak, így nem csoda, ha róla hallunk, más zenekar neve fel sem merül bennünk. Azonban a kép sokkal árnyaltabb ennél.
Waters első önálló albumát a Music From „The Body”-t 1970-ben jelentette meg, jóval a Pink Floyd befutása előtt. Ez az album az emberi testről szóló dokumentumfilm zenéjét tartalmazza és különlegessége, hogy az utolsó számnál (Give Birth To a Smile) a zenekar többi tagja, Wright, Gilmour és Mason is közreműködött. Ezután hosszú szólószünet következett, mely idő alatt egyre nagyobb szerepet vállalt a zenekar történetében. Talán ez vezetett a szakításhoz is, hiszen ahogy saját magáról mondta, egy idő után úgy érezte, már szinte mindent ő csinált. A többiek ezzel szemben eléggé vitathatónak ítélték ezen álláspontját, mely legalább ennyire jogos vélekedés. Nem mi mondjuk ki az ítéletet...
Figyelembe kell azonban azt is venni, hogy legjelentősebb dalaik és albumaik az ő közreműködésével születtek, így utólag mondhat bárki bármit, nélküle a zenekar nem jutott volna el a csúcsra. Csupán felsorolásképpen álljon itt pár album címe, ami az ő géniuszát (is) dicséri: The Dark Side of The Moon, Wish You Were Here, Animals és persze a felejthetetlen The Wall.
1984-ben különvált útja a zenekartól, bár már maga az eset sem volt mindennapi. Roger Waters a Final Cut után bejelentette, hogy a zenekar megszűnik és azt ezzel a lendülettel feloszlottnak nyilvánította. Az együttes többi tagja azonban erről másként vélekedett (a névhasználati pereskedést nem is említve), sőt, újabb lemezekben és turnéban gondolkodtak. Waters a szólókarrierjét még abban az évben elindította a The Pros and Cons of Hitch Hiking című (egyébként kiváló) albummal, mely egy átlagos középkorú férfi álmairól szól, mégpedig hajnali fél 5 és 5 óra 11 perc között. Meglehetősen kényes témák szerepelnek az albumon, például a házasságtörés és a kapuzárási pánik, de a legpikánsabb, hogy a szerző mindezt saját magáról mintázta. Külön érdekesség, hogy a demófelvételeket már 1978-ban elkészítette egy másik album számaival együtt, majd ezeket megmutatta a Pink Floyd tagjainak, hogy kikérje véleményüket, melyik albumot készítsék el véglegesen. Mindannyian a másikra szavaztak (a történelemkönyvek The Wall néven ismerik...), így ezt a munkát félretette és csak miután szólókarrierbe kezdett, azután vette elő. Megjelenése után az albumot egy európai és észak-amerika-i turnén mutatta be, melynek minden állomásán telt ház volt. Kísérőzenészként nem kisebb nagyságokat hívott meg, mint Eric Clapton, vagy a híres jazz szaxofonos: David Sanborn. A nagy érdeklődésre való tekintettel egy évvel később Waters újra bejárta a világot...
1986-ban egy atomháborút felvázoló animációs film zenéjének írta meg When the Wind Blows címmel, ahol az albumon olyan zenészeket hallhatunk rajta kívül, mint David Bowie, a Genesis, vagy a Squeeze. Következő lemeze 1987-ben jelent meg Radio K.A.O.S. címmel, amely egy 23 éves mozgáskorlátozott fiúról szól, aki hallja a rádió hullámokat a fejében. A színpadi sikerek ellenére a lemez eladásait tekintve nem szerepelt jól és ez elég rosszul érintette őt, főleg hogy a nélküle működő Pink Floyd (visszakapva nevüket) ugyanekkor megjelente A Momentary Lapse of Reason című lemezt, mely azonnal kasszasiker lett. Pár év alkotói magány után amikor 1989-ben ledöntötték a berlini falat, elhatározta, hogy megrendezi a világ legnagyobb koncertjét, melynek a The Wall Live in Berlin címet adta. Százezrek látták élőben és több millióan a tévék előtt, így nem meglepő hogy a zenei szakértők ezt tartják minden idők egyik legnagyobb élő előadásának.
Három évet kellett várni újabb szólólemezére, a Amused to Death-ra, amely a korrupcióról, a televízió érzéketlenné tevő hatásáról szól. Az erről kimásolt és kislemezen megjelent What God Wants, Part 1 Amerikában hatalmas siker lett és meghódította a slágerlistákat is. 2004-ben mégis más irányba indult, Ça Ira néven három felvonásos operát írt a francia forradalomról, melyet Málta fővárosában mutattak be. A mű írása elég sok időt vett igénybe, a kezdeti verzió már 1988-ban elkészült és ezt megmutatta François Mitterrand francia köztársasági elnöknek is, aki alkalomhoz illőnek találta és javasolta, hogy a Párizsi Nemzeti Opera vigye színpadra a francia forradalom 200. évfordulójára. Kezdetben elég erős ellenállásba ütközött, saját maga azt nyilatkozta róla, hogy ez összefüggésben van a mai napig tartó angol-francia ellentéttel, de aztán sikerült mindenki számára ésszerű kompromisszumokat kötni. Bemutatása után a kritikusok nem győzték méltatni és dicsérni, így nem meglepő, hogy minden előadása telt házas volt. Az operából készített lemez első helyezést ért el mind a Billboard Top Classical listán, mind a Sony Classical listáján az USA-ban és Nagy-Britanniaban egyaránt.
Roger Waters sokoldalú művész (mondhatni géniusz), aki nemcsak a popszakmában, hanem a komolyzenében is kimagasló sikereket ért el. 2011. június 22-én a Budapesti Sportarénában is fellép a The Wall Live koncertkörút alkalmával, így aki élőben is meg szeretné hallgatni az most 2006 után újra megteheti. Talán utoljára láthatjuk színpadon.
Nincs is kellemesebb meglepetés, mint a fenyőfa alatt diszkréten meglapuló koncertjegy. Sokat már nem is szabad gondolkozni, hiszen a jegyek 90%-a már gazdára talált...
Miért pont ők? Lemmy erre csak annyit mondana: We are Motörhead! És ennél nem hiszem, hogy kell több. Legfeljebb annyi, hogy itt az új lemez, a The World is Yours, és annyira jó, hogy kötelező felírni a karácsonyi listádra!
Miért pont ez? Ez a kérdés azért jogos, mert az új album akármelyik dalát választhattam volna. A fanyalgók azt gondolják, azért, mert mind tök egyforma. De nem erről van szó: mind a tíz dal megüti azt a szintet, hogy simán szerepelhetne most itt. Mit megüti? Magasan felülmúlja! A The World is Yours tarolni fog, ez biztos, mert egy tökéletes Motörhead album! Ismerős minden momentuma, de leszarod, mert így is friss, energikus, és újra bebizonyítja, hogy Lemmy és társai egyszerűen megunhatatlanok!
Tényleg nem könnyű választani, de legyen mondjuk a Brotherhood of Man a morcosabb fajtából:
A Nekrológ blog álhalálhírekkel foglalkozik. Több neves vagy éppen hirhedt blogszemélyiség vagy éppen közéleti személyiség lelte már méltó halálát sorai között. Ezt a vendégposztot a Nekrológnak köszönhetjük, ezek szerint a temetéseken szokott lenni zene...
A kilencvenes évek második felében, valamilyen Hyde-parkban tartott jótékonysági koncert apropóján olvastam az alábbi okosságot: „ A rockzene soha sem váltotta meg a világot, most meg már nem is akarja.” A popzene helyzete még ennél is egyszerűbb, hiszen művelőinek és rajongóinak soha sem voltak világmegváltó tervei. (Hogy a rock mikortól hígul poppá, abba most ne menjünk bele).
Íme egy szubjektív lista (a sorrend kizárólag időrendi) azokból a számokból, amelyek már gyárilag bikicsunájok. Őszinte, bájos minimalizmusukkal annyira nem akarnak semmit sem mondani, hogy az értelmes szöveget részben, vagy egészben mellőzik:
1. Afric Simone - Ramaya (1975)
A mókáskedvű mozambiki már a nagyszüleinket is hülyítette
„Ramaya Bokuko Ramaya Abantu Ramaya
miranda Tumbala Ho Ho Ho
ramaya Bokuko Ramaya Abantu
ramaya Mitumbala
aricki Brr Mutuana Gipelile
aricki Brr Kewana Gipelile
aricki Brr Tatana Bitonga
hey Jamboji Bara Bara
hey Jamboji Bara Bara
mulangati Chilungati
hey Chira Ba Ba”
“Minden idők legtúlértékeltebb együttese” - halljuk a marginális, ám annál dühösebb kinyilatkoztatást a Beatlesről; mellé ellenpólusként valami zseniális kétalbumos, de méltánytalanul háttérbe szorított bandát a 60-as évekből. Mert amazok Lennonéknál már hónapokkal korábban dolgoztak torzított hangzással, és konceptalbumuk már 63-ban megjelent. Csak hát nem engedték őket érvényesülni...
Persze nem feltétlenül értünk velük egyet, ám egyúttal nem is biztos, hogy a Beatles volt a legjobb (dehogynem). Mindenesetre most, John Lennon sajnálatosan korai halálának 30. évfordulójára összeállítottunk 10-10 saját kedvencet a (válogatásalbumok színét követve) piros (1962-66) és a kék (1967-70) korszakokból. Természetesen számtalan csodálatos nóta maradt ki, köztük a szólóban megjelentek is - de hát a Beatles az együtt volt az igazi.
Most megjósolom nektek, hogy a System of a Down jövőre jön a Szigetre. Nincs semmilyen bizonyíték a kezemben, csak az alább bejelentett koncerthelyszínek.
2011.06.02. - Milánó - Milan Fiera Arena
2011.06.04. - Nürnberg - Rock im Park
2011.06.05. - Nürburgring - Rock am Ring
2011.06.06. - Párizs - Omnisports de Bercy
2011.06.09. - Interlaken - Greenfield
2011.06.11. - Castle Donington - Download
2011.06.13. - Nickelsdorf - Novarock
2011.06.15. - Berlin - Wuhlheide
2011.06.17. - Göteborg - Metaltown
2011.06.19. - Seinäjoki - Provinssirock
Forrás: http://www.systemofadown.com/main.html
Hírlevélre feliratkoz, vár, remél.
A Chickenfoot zenekar (vagy ahogy mostanában szeretik az ilyet hívni: "szupergrupp") tagjai a sikeres együttműködés után szétrebbentek, és annak ellenére, hogy újabb lemezt ígérnek, egyelőre mindenki visszament a saját bandájához.
A folytatásig, avagy egy újabb koncertig - így az ünnepek előtt - Jimi Hendrix klasszikusát küldik ajándékba a rajongóknak. Parancsoljatok.
A Tudosók - Apa kocsi hajt című blődlidal engem az egyetemi időkre emlékeztet és most újra előkerült, magától. Nem tudom honnan, de a postafiókomban találta magát, majd idekerült a blogra, vázlatként. Oda pedig véletlenül nem kerülhetett.
Anno, először az egyetem számítógéptermében láthattam / hallhattam a dalt és persze abban az időben mindenki ezt nyomta, dúdolta, idézte, továbbküldte, jópofáskodta. A mai generáció - ha figyelne az ilyen örökérvényű szösszenetekre - már a villamoson cigánhifizné, hogy "Apa kocsit hajt, figyelmesssen, tapasztaltan, türelmesssen"...
Ahogy a dalt most újraéltem, a szerző után is elkezdtem kutakodni, anno biztos nem tettem. Az Apa kocsit hajt című klasszikust egy bizonyos Bada Tibor (művésznevén: Bada Dada) írta, aki korábban festőművészettel és költészettel is foglalkozott. Egészen 2006-ig...
Nyugodj békében Bada Dada, hiszen "Apa a szememben egy hős személy"!
Nyilván sokan nem láttátok szombat este 23 óra tájékán az M1-en a Dob + Basszus Live műsort, melynek vendége a Quimby volt.
Ha érdekel, alább megtekinthető. BENNE:
Közhírré tétetik, hogy a Cartaphilus könyvkiadó könyveit az Alexanda webáruházon keresztül 40% kedvezménnyel vásárolhatjátok meg december 3. éjfélig.
Karácsonyi ajándéknak ajánlom az általunk már olvasott könyveket, például:
Számomra a zenehallgatás, a zene élvezete, az egyet jelent a koncert látogatással. A bakelit és a CD, meg a többi csak laboratóriumi körülmények között készült lenyomat. Persze mivel többször be tudok tenni egy Chili lemezt a játékosba, mint ahányszor megnézhetem őket élőben, erősen élek ezekkel a lenyomatokkal.
Nehéz erről a témáról írni, mert egy-két kihagyott (utólag tök mindegy, hogy miért) koncert miatt még ma is kaparom a falat, ha rá gondolok. Meg is fogadtam egyszer, hogy ahova csak tudok, ami csak kicsit is érdekelhet, oda elmegyek, mert ki tudja. Tartottam is egy ideig, de újból elkezdtek kimaradni a tutira vett koncert látogatások, bármilyen sok koncertre is elmegyek, mindig van, amit ki kell hagynom és sajnos néha ritka hülyén szelektálok.
Jőjjön azon TOP10 koncert, melyet kihagytam és ezt azóta nagyon bánom:
Alanis Morissette - MÜPA 2005. május: A maga módján nagyon aranyos kislány ez az Alanis, a lemezeit kifejezetten szeretem, ritka nagy barom voltam, hogy nem mentem el. Egyenlőre kicsi esélyét látom, hogy pótolhatnám ezt az estét. A 2008-as Szigeten sem tudtam megnézni, remélem nem ez a végzetem, hogy nem láthatom őt.
At the Drive-In - Bécs 2001 Valentin nap: Az At the Drive-In volt az egyik olyan zene, amit a kedvenc lemezboltomban meghallottam és a második szám után mondtam is, hogy vissza ne tegyétek a tokot a helyére, itt a pénz, kérem a lemezt. Akkoriban nem voltam olyan mobilis, pénzem se sok volt, ki kellett hagynom ezt a koncertet. Valószínű ezt soha nem fogom tudni pótolni.
BB King - Sportaréna, 2009 július: A Mezzo Tv-n láttam régebben egy BB King koncertet. Késő este vot, de tisztára felébredtem. Akkor azt mondtam, hogy ezt látnom kell élőben, ha még tudom. Ennek ellenére kihagytam, amit a mai napig bánok, mert nagy eséllyel az volt az utolsó sanszom.
Everlast - Bécs, 2001. március: abban az évben ezt is ki kellett hagynom, pedig nagyon rá voltam gyógyulva Whitey Ford-ra és állítólag kurva jó volt a koncert. ÁÁÁÁÁ. A legutóbbi lemeze nagy kiábrándulás, ki tudja jön-e erre még, meg mit akar zenélni a jövőben. Szólóban.
Explosions in the Sky - A38, 2004. március: Elbasztam. Nincs jobb szó rá. Azóta voltak Bécsben, jövőre Asterdam, Berlin, nem szabad még egyszer hibáznom.
Jackie Orszáczky - A38, 2007. augusztus: Ezt még jobban elbasztam. Mondjuk nem mondta senki, hogy Jackie eléggé beteg és pár hónapon belül meg fog halni. Így már nem láthatom őt élőben, be kell érnem a koncert DVD kiadásával.
Leonard Cohen - Sportaréna, 2009. augusztus: Érdekelt, érdekelt, a Született gyilkosok filmzene óta ismerem és szeretem, de be lehetem rúgva, hogy nem mértem fel józanul, hogy mennyire jó lesz a koncert és valószínűleg már nem igen fog visszajönni az öreg. Marad a londoni koncert DVD-je.
Queen - Népstadion, 1986 július: Még nem tudtam, hogy mekkora élmény lehet egy koncert, de a Queen nagy kedvenc volt. Utólag bánom, hogy nem erősködtem, hogy a pesti rokon vigyen el, de tudom, esélytelen lett volna. A pesti buli után még 5 koncertet adtak augusztusban és a 4 alapító tagot azóta se látta közönség együtt egy színpadon. Nem is fogja.
Roger Waters - Kisstadion, 2002 június: azon a héten rakott ki a volt csajom, de nem csak az életéből hanem a lakásából is, örültem, hogy fedelet találtam, a Maslow piramis alján voltam, Roger meg a tetején. Azóta már láttam, látni fogom jövőre is, de őt mindig meg kell nézni. Na, ki nevet a végén?
The Mighty Mighty Bosstones - Wiesen, 2002. október (?): Bár feltámadtak tavaly, de nem érzem azt a lendületet, ami erre hozhatná őket, hogy régi adósságomat törlesszem maga felé: végre megnézzem az egyik kedvenc bandám élőben.
A kommentekben várom a kedves olvasók gyónásait!
Hétfő este az A38-on ismét egy zseni koncertnek lehetett szem és fültanúja az a maroknyi ember, aki nem volt rest a jeges szél ellenére sem hajóra szállni. Én nem tudom, hogy tényleg ennyire beragadt-e a Pannon Puma (tény, hogy irreálisan drágák a jegyek) vagy manapság már mindenkinek többet ér a Barca-Real, mint egy jó rock-buli, de a gyenge félház nem volt szívderítő látvány. Persze, a Stuck Mojo-n még ennél is jóval kevesebben voltunk, mondjuk talán százan (!), és az is akkorát szólt, hogy mindenki sopánkodhat, aki kihagyta!
Nos, a Képzelt Várostól elnézést kell kérnem, de a legnagyobb igyekezetem ellenére is sikerült lecsúsznom a koncertjükről, pedig tényleg kíváncsi lettem volna. Majd legközelebb.
