Milyen volt a karácsonyotok? Remélhetőleg semmiben sem hasonlított ahhoz, amilyen Nikki Sixx-nek volt 1986-ban…

Időben leadtam a drótot édesanyámnak, így karácsonykor nem igazán őszinte meglepetéssel, de annál nagyobb örömmel téptem fel Nikki Sixx Heroin Naplók c. kiadványának csomagolását. A már fizikai megjelenésében is súlyos kötet benyomását keltő könyvet kézbe veszed, és szinte már keresed is benne a bónuszként kapott steril fecskendőt…
A Heroin Naplók zenei aláfestéseként Sixx egy óriási lemezt is kiadott 2007-ben a Sixx:A.M elnevezésű formációval. A cd-vel már korábban találkoztam, jó ideje elérhető, a könyv magyar kiadása viszont meglehetősen friss. A lemez anélkül is működik, hogy túl sokat tudnál Sixx-ről vagy a Mötley Crüe-ről, így gyorsan kedvenccé válhat. Amitől az album igazán különleges, az a zene mögött megbújó koncepció, drámai hangulat és persze Sixx múltja. Mindamellett, hogy a számomra eddig ismeretlen James Michael  énekes zseniális teljesítményt nyújt. Ha megvan benned a kellő empátia egy szánalmas függőségben szenvedő zenész iránt, akkor nagyon magával tud ragadni, mert minden dallamában érezni a kínt. Sixx-et kitűnő dallamérzékkel és zeneszerzői képességgel áldotta meg a sors. Elég meghallgatnod ezt a lemezt, és elhiszed, hogy a Mötley-t tényleg ő juttatta a csúcsra.

A napló keletkezéséről annyit érdemes tudni, hogy Nikki fékevesztett hullámvasúthoz hasonlító élete egyik legnyomorúságosabb időszakának (1986 karácsony – 1987 karácsony) írásos dokumentuma. 1986. december 25-én, az akkor már rég függő Sixx azon vette észre magát, hogy egyedül, meztelenül üldögél a karácsonyfa alatt, tűvel a karjában és puskával az ölében. Ekkor kezdett a naplóírásba, mégpedig három okból kifolyólag:

1. Egyáltalán nem voltak barátai, akikkel beszélhetett volna (józanul annyira antiszociális volt és feszengő, hogy fogcsikorgatva menekült az emberek elől)
2. Így vissza tudta olvasni, hogy mit is csinált előző nap (buli utáni reggelen bugyi és melltartó gazdájának beazonosításához is praktikusnak bizonyult)
3. Maradjon utána valami, ha elpatkolna (ez folyamatosan benne volt a pakliban)

A X-Mas in Hell tulajdonképpen a sztori kezdete:

 A naplóírás olyannyira bejött neki, hogy szinte minden nap kényszeresen lejegyezte, ami a fejében járt, naplóját pedig folyamatosan magával hurcolta minden útjára. Az emberekkel képtelen volt kommunikálni – így jobb híján papírra vetette gondolatait. A naplóírás egyszerre helyettesítette a barátait, családját, de még a pszichiáterét is.
Az elkallódott jegyzetek aztán pár éve előkerültek. Sixx pakolászás közben véletlenül lelt rá, belelapozott, és elszörnyülködött saját magától. Úgy döntött, hogy egy újságíró segítségével pellengérre állítja magát, remélve, hátha lesznek, akik tanulnak a történetéből. A rövid és még rövidebb bejegyzésekből álló töredékeket Nikki és akkori életének legfontosabb szereplői jelenkori megjegyzései színesítik, magyarázzák.

A napló keletkezésének idejében  – a Girls, Girls, Girls album felvételeinek és az ezt követő turnénak az ideje ez – zuhant Sixx igazán mélyre. Legalábbis először. A zenészeknél szokásos alkohol és kokain játszmák mellet ekkor kapott rá a herkára, ami aztán csaknem megölte őt (pontosabban kétszer "meg is ölte", de mindkétszer mákja volt).

A sok fotó montázzsal, torz rajzokkal, dalszöveg részletekkel sűrűn díszített, fekete-fehér-vörös könyv olyan olvasmány, amit nincs kedve letenni az embernek. Egymást érik a hihetetlen sztorik, visszaemlékezések, önmarcangoló fejtegetések, és közben szép lassan kibontakozik nemcsak Nikki pontos jellemrajza, de összeáll a kép a Mötley másik három zenészét és a zenekar egészét illetően is. Sixx jól ír, szemléletesen, stílusosan, és meglepően intelligensen. Ami érdekes, időnként - még a legnyomorúságosabb időszakaiban is - humorosan. Persze ez nem könnyed humor, sokkal inkább cinikus, lemondó vagy épp sértő.

Egyértelmű, hogy Sixx rohadt nagy mázlista (ugyanúgy, mint mondjuk Anthony a Chili-ből). Mindent megtett azért, hogy kicsinálja magát, de valahogy mégis megmaradt. Odafent nagyon szerethetik őt, kérdés, hogy miért, mert finoman fogalmazva is egy egoista, erőszakos, infantilis seggfejként lehetne jellemezni akkori személyiségét. Ez derül ki saját írásaiból is, de egyöntetű a kommentezők (banda tagok, zenész kollégák, producerek, testőrök, szomszéd stb.) hosszú sorának véleménye is. 

A banda
„Elég sokat ütöttem a Mötley-t. Egyszer betörtem Tommy orrát, eltörtem Nikki bordáját, és sokszor szarrá vertem Vince-t, mert…nos,mert egy seggfej” – Fred Saunders biztonsági főnök visszaemlékezése

A Mötley ebben az időben négy totál önző, szabályokat nem ismerő, elkényeztetett fasz, de tényleg. (Ráadásul hajbanda! - Overdrive) Nemhogy szeretet, megbecsülés nem tartja össze őket, de időnként nagy örömmel teszik pokollá egymás életét is. Vince-ről azt rakja össze az olvasó, hogy négyük közül ő a legnagyobb pinabubus, és talán a legkevésbé függő (már ha a szeximádat nem függőség). Mars a szeretetreméltó, visszahúzódó, csendes, de full alkoholista, koncerteken ásványvíz helyett folyamatosan vedeli a vodkát. Tommy infantilis kis pöcs, aki – a heroint kivéve – mindenben gondolkodás nélkül követi a vezért, vagyis Sixx-et. Sixx annak ellenére, hogy teljesen kezelhetetlen, kiszámíthatatlan, diktatórikus vezető - ezzel mindenki gyűlöletét kiváltja -, a csapat motorja, dalszerzője és kreatív összetartó ereje.

Koncertek, zenekarok, kollégák
„A legnagyobb, legmocskosabb, leghangosabb rock banda akartunk lenn a Földön. Tudtuk, hogy jó úton járunk” - Sixx visszaemlékezése

Természetesen a történetek jelentős hányada a zenéről, turnékról, zenésztársakról szól. Röhejes olvasni Slash-ről, aki Sixx kistesójaként rendre annyira szétcsapja magát, hogy reggelente összehugyozza Nikki kanapéját (kevésbé vicces, hogy Nikki második „halálakor” annyira részeg, hogy tehetetlenül bámulja éppen liluló cimboráját). Vicces hallani, hogy Gene Simmons hogy védekezik a függőség ellen (amikor Sixx piával és kokóval kínálja, mindent visszautasít, Niki nem érti: „hát te mit csinálsz, ha nem iszol, és nem anyagozol?”, „Dugok”, így Gene, „Na, jó, de utána?” értetlenkedik Sixx, „Hát, megint dugok!”). Komikus, hogy a Whitesnake-kel közös turnén hogy fikázzák folyamatosan David Covardale-t. Hihetetlen, hogy Dickinson felesége az ablakon mászik be Nikki szobájába, hogy megprücsköltesse magát (ó, ez fájhatott, Bruce!), vagy, hogy azért dobják ki őket a KISS turnéról, mert a "Rock’n’Roll All Night" alatt a színpad mögött ketten tömik felváltva a KISS dobosának nőjét. De van itt még egy rakás híresség, Steven Tyler-től kezdve Lemmy-n, Axl Rose-on át a Skid Row-os Sebastian Bach-ig.

Betekintést kapunk a sok ökörségbe is, ami a turnén folyt. Nikki egyik kedvenc hobbija például, hogy elegáns hotelek folyosóin a szobaajtókat befújja hajlakkal, majd miután meggyújtotta őket, bekopog, majd röhögve elszalad. Csoda, hogy sorra mindenhonnan kibasszák őket? És az milyen, hogy egy élő rádióadásban azt kell kitalálni a rajongóknak, hogy milyen zajokat hallanak az adásban, miközben Tommy és Nikki a farkával csapkodja az asztalt…?!

CSAJOK = GOND
 
„Mikor felkeltem, egy bugyi volt az éjjeli lámpámon. Emlékszem, hogy feljött a szobámba egy csíkra, de ez minden, amire emlékszem. Istenem, remélem, nem dugtam meg”- Sixx az egyik háttérénekesnőről

Sixx előszeretettel fejezi be a CHIKS = TROUBLE alapvetéssel a puncis sztorikat (ezzel a címmel a 2008-as Mötley lemezre is született egy dal). A napnál is világosabb, hogy Nikki képtelen volt egy kicsit is normálisan viszonyulni a nőkhöz. Ha engem kérdezel, egyrészt azért, mert teljes szívéből gyűlölte az anyját, másrészt meg azért, mert a szerelmet nem nőben találta meg, hanem a heroinban. Gyönyörű, ahogy a Girl with Golden Eye mesél erről.

Család

„Szerintem eddig jó munkát végeztem, de még nem végeztünk…nem, amíg meg nem halsz, és akkor…csak akkor leszünk kvittek” – részlet egy anyjához írt levélből

Nem kell pszichológusnak lenni ahhoz, hogy a deviancia gyökerét a gyerekkorban keressük. Akinek csúnyán el van tolva a kisgyermekkora, az ritkán lesz a család és az iskola büszkesége. Hát, Nikkinek el lett tolva. Apja nagyon korán elhagyta a családot (hallgasd meg a Dead Man’s Ballet című dalt) és anyja is ritkán érzett kedvet a szülői szerephez. Emiatt Nikki mindkettőjükkel szemben pusztító gyűlöletet érzett nagyon sokáig. Szeretni kizárólag a nagyszüleit tudta, akikhez anyja kénye kedve szerint passzolta le őt pár napra, hetekre vagy hónapokra. Más kérdés, hogy amikor meghalt az imádott nagyi, olyan szinten anyagozott, hogy képtelen volt elmenni a temetésére. Mindössze annyira futotta tőle, hogy emlékül megírja a Nona-t a Girls, Girls, Girls-re. Valljuk be, ez azért nem sok. Hogy bezáruljon a kör, az ilyen és hasonló gyengeségek miatt öngyűlölet kínozta. És már lehetett is keresni a megfelelő vénát, hogy enyhüljön a fájdalom (megjegyzem, kísértetiesen sok a hasonlóság Sixx, Kurt Cobain és Anthony Kiedis gyerekkorát és sorsát tekintve. Egyikük szülője sem olvasott sokat Vekerdy Tamástól.)

Függőség

„Tudod mi az igazán szar? Ha a herointól és kokaintól egyszerre hánysz és fosol. Az egyik tuti rossz helyre megy” - Sixx

A napló központi témája. Alig van olyan bejegyzés, amiből nem lehetne érezni, hogy Nikki mekkora bajban van, hogy milyen kétségbeesetten keresi a kiutat. Hiába a pénz, siker, szex és rock’n’roll, folyamatosan szenved, néha tényleg szívszorító. Időnként laza 10 napig nem fürdik, alig eszik, csont soványra fogy, és már a péniszén sem talál szúrásra alkalmas eret. Belövés után gyakran hallucinál, csak szekrénye belsejébe kuporogva érzi biztonságban magát. Állandóan kommandósokat vagy fegyveres mexikói behatolókat vél felfedezni a házában. Megdöbbentő lehetett látni, ahogy meztelenül, puskával a kezében kúszva indul ellenük a kertben. Halállal való játszadozásaiban két hűséges társa van, Prince egykor barátnője, a teljesen lökött Vanity (azóta megtért és prédikátor lett), illetve Robbin Crosby, Ratt gitáros. Vanity csak nyűg neki, bár imádnak együtt anyagozni. Robbint viszont testvéreként szereti, megindító a hozzá fűződő barátsága, illetve lelkiismeret furdalással terhelt gyásza, amikor Robin csóró hajléktalanként végül halálba lövi magát. Azt hiszem, Nikki megmentésére egy csúcsformában lévő Csernus doki sem indult volna jó esélyekkel.

Túl a nehezén

„Hogy megtartsam a boldogságom, szét kell osztanom belőle annyit, amennyit csak tudok. Korábban ezt zagyvaságnak gondoltam. De működik! Elképesztő. Egy fickó, aki leginkább csak dőzsölt, elvett, fáradtságot nem ismerve rugdosta az embereket, most ennek szellemében él. Elképesztő.” - Sixx, 2006-ban.

Ami szép az egészben, az a vége. A test elhagyással színesített második túladagolás (1987. dec. 25.) után Nikki varázsütésre megváltozik (Life is Beautiful), és elhatározza, hogy megpróbálja megmenteni magát. A naplóbejegyzések itt véget érnek, de hogy mi történt azóta 2006-ig, azt egy vázlatos összefoglalóból megtudhatjuk. Ahogy az már ilyen esetekben lenni szokott, a gyógyulás rettentő nehéz, és az út tele van kacskaringókkal, zsákutcákkal: tönkrement házasságok, elhagyott gyerekek, többszöri visszaesés a drogokkal vívott harcban. De Nikki, ha kínkeservesen is, magára talált. A korábban önző, szemét zsarnok megbékélt önmagával és a világgal. Megtanult megbocsájtani. Hosszú évek után, apja sírjánál békét kötött a rossz apával, és rendezte kapcsolatát anyjával is, akiről ma már igaz szeretettel beszél. Visszatalált a gyermekeihez. Alapítvány hozott létre az otthonról elszökött gyerekek támogatására. Újraindította a Mötley-t, ahol most négy egymást szerető, támogató, megbecsülő cimbora játssza a Rock’n’Roll-t. Kiadta a könyvét azért, hogy hátha segít vele valakin, aki elolvassa. Nem megszállott módon, hanem a saját értelmezésében megadta magát egy felsőbbrendű hatalomnak, ha úgy tetszik, Istennek. Megtanult engedni és boldognak lenni…
Az egész szinte giccsesen szép: reményt ad, hogy van kiút, hogy van esély megjavulnia az embernek, bármi rosszat is tett, és van esélye megtalálni a boldogságot.

(A Napló még nem említi, de jelenleg szerelmével, Kate von D-vel úgy turbékolnak, mint egy galambpár. Hát nem édesek?)

Az egyik legszebb dal a lemezről: Accidents can happen. Sok szerencsét, Nikki!

[A Nikki Sixx - Heroin Naplók című könyv a Cartaphilus gondozásában jelent meg.]