Vasárnap kiemelt zenei esemény lesz a ZP-ben, hiszen az Incognito és a Bin-Jip zenekarok lépnek fel! A Bin-Jip-et (Harcsa Veronika zenekara) már régóta vadászom, az Incognito-t pedig a funk-jazz kedvelőinek nem kell bemutatni. Akinek mégis kell, annak itt a lehetőség, hiszen 400 Ft-ért bárki megválthatja holnap este (a ZP-ben!) az ismeretséget. 

Még májusban láttam az Azokon a napokon zenekart a Dürerben, először. Nagyon fasza bulit nyomtak, illeve kaptak egy tortát a 10. szülinapjuk alkalmából. A jubileumi évben sikerült az első albumot is kihozni, immáron Napokon név alatt, Are You Happy címmel. A név változás oka számomra ismeretlen, de mivel fordult már velem elő, hogy barátnőmről kiderült, hogy nem is az az igazi neve, ahogy nekem bemutatkozott, nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget.

A Düreres buliról olyan emlékeim vannak, hogy egy zajosabb, pszichedelikus, elszállós settet prezentáltak, ehhez képest a lemez meglepetést okozott. Lehet, hogy be voltam rúgva, mert az elszállások, pszichedelia nyomokban megjelennek ugyan, de ez egy jól fésült, de fickós rock lemez. Azok közül is a jobb fajtából. Annyira zajos, hogy felkapd a fejed, annyira technikás, hogy hegyezd a füled és annyira színes és hangulatos, hogy mosolyra görbítsd a szád. Ha lenne egy sörözőm, tuti sokszor pörgetném ezt a lemezt, mert a "maradjunk, igyunk még egy kört" hozzáállás nagy táptalaja.

Ismét találtam egy géniuszt (bizonyos Scott D. Davis), aki híres dalokat ad elő zongorán és nyilván nem mutatnám nektek, ha mindezt nem kurvajól tenné.

Visszatevéses mintavétellel ajánlom az alábbi videókat:

Nem közhelyeket fogok puffogtatni, inkább egy tippel szolgálnék azoknak, akik szeretnék szinten tartani hangulatukat két fesztivál között, esetleg szeretik a ska-punkot és nem tudnák, hogy megjelent a gödöllői Kötelező Közhelyek zenekar várva várt 2. lemeze, meg mindenki másnak akinek van szabad 5 perce.

Van itt minden, mint a búcsuban: ska, skate, punk, rock, roll, fúvósok, kórusok. Szeretjük.

Tessék rámenni, ismerkedni a hazai szintérrel. Itt a myspace, emitt meg a honlap, itt lentebb pedig bepillanthatunk, hogy milyen egy Kötelező Közhelyek koncert mikroklímája: 

Minden zenekarnak nagyon fontos a komfortfokozat, melynek érdekében a legkülönfélébb ridereket fogalmazzák meg, idióta promótereik és a rendezvény szervezői számára. Ki nagyképűen, ki megszeppenve, de mindig van valami elmebeteg hülyeség, mellyel a szervezőket a plafonra lehet ugrasztani.

Egyik klasszikus a Van Halen zenekar húzása, akik kiválogatott M&M cukorkákat kértek, de úgy hogy, ne legyen köztük barna. Kérhettek volna csak piros gumimacit is, vagy pisztácia fagylaltot Terence Hill-módra, esetleg Burda magazinból sálat kötő Yoko Ono-t, avagy ugyanazon napon született kurvákat. Moby például konditermet kért a színfalak mögé, majd nagyot röhögött, mikor a tavalyi BS szervezők ezt is teljesítették neki...

Mi sem vesszük most komolyan magunkat és ennek érdekében leközöljük a B-oldal álomzenekarának (Freddie Mercury, Jimi Hendrix, Mike Portnoy, Flea, Richard Wright) riderét!

Minden idők legjobb gitáros csillagásza, vagy csillagász gitárosa 63 éves lett tegnap. Ez őrület. Eleve abba belegondolni, hogy már akkor 40-es volt, mikor "megismertem" és már annak is 12 éve, hogy először láttam élőben. Én születtem rosszkor.

Ahogy mondtam, az idei VOLT-on a Kruder & Dorfmeister duo nyűgözött le legjobban, így nem véletlen, hogy nagy bizalommal vettem elő a korábban (legálisan!) ingyen letöltött Sixteen F**king Years Of G-Stone Recordings című albumot, mely a G-Stone lemezkiadó dupla albumba öntött koronázási ceremóniája, hiszen a 13 új dal mellett 12 klasszikust is tartalmaz.

Ha hisztek egy gitárcentrikus rockernek - aki egyre inkább elmélyül az elektronika bugyraiban, de ebben a műfajban nyilván nem 100%-ban hiteles - ez egy szenzációs korong. Nem fogok úgy tenni, mint egy hardcore rajongó, aki "már ott volt a kezdeteknél", de igenis hangos szóval szólalok fel és kardoskodok a lemez megismerése mellett mindenkinél, aki egy kicsit is elkalandozna az elektronika és a downtempo világában.

Nem divatkálkbrennereseknek hadd szóljon egy másfél órás Paul Kalkbrenner set, 2009-ből, Párizsból. Néhol vannak benne hanghibák (az elején pl. ne ijedj meg), de kifejezetten élvezhető. 

Főleg, ha nem jutottál be idén a Balaton Sound party sátorba, avagy ott lelted olvadásos végzeted a techno oltárán.

Paul Kalkbrenner @ Paris, 2009

Köszönet raoul_duke-nak a linkért!

Na! Itt az új BLE klip, méghozzá a Strange Night című dalhoz! A klip a "sétálás" motívumra épül, mely újabb lökés, hogy megírjam a TOP5 sétálós klip EVÖR cikket. (Springsteen, Massive Attack, Cramberries és a többiek...)

Addig is kövessétek a fülhallgatós Senát! (Vagy nézzétek meg a BLE másik klipjét az albumról, amit a B-oldal.tv rakott össze...)

És nehogy azt higgyük, hogy ez csak a német nyelvű kultúrához és országokhoz talán leginkább kötődő Magyarországon jelent valamit - a 80-as években az osztrák Falco Rock me Amadeusa az USA-ban és az Egyesült Királyságban is, Nenától a 99 Luftballons (na jó, angol nyelvterületen tényleg Red Balloons) pedig szintén az első helyezésig vitte.

Itthon pedig aztán a mai napig legendás a Trio - a bécsi csempészszállítmányokból is annyira ismerős, fehér Casio VL1 szintin előadott - Da da da-ja

Nem fogok belemenni a módszertani szőrszálhasogatásba: ami a 80-as években német nyelven szólt szintetizátoros-punkos (palm muted) alapokkal, azt idesorolom. 

• Peter Schilling - Major Tom (Völlig losgelöst): Volt ennek egy angol, hasonlóan sikeres verziója is, de az soha nem lehet az igazi egy német előadó esetében sem. David Bowie Space Oddityje által ihletett, a 80-as évek szintpopjában újragondolt minidráma talán önmagában is elég lenne a németek zsenialitásának érzékeltetésére.

A szerdai nap kezdődik és ma estig tart a Veszprémi Utcazene Fesztivál, ahol a délutáni programok keretében tényleg fellépnek utcazenészek, akik közül a zsűri és a közönség megválasztja a "legjobbat", a győztes kalapjába pedig 500.000 pénz is kerül!

Mindamellett, hogy a hétvégén én is meglátogatom a rendezvényt, a fesztivál fő motívuma engem is megihletett, így gondoltam, szedjük össze a TOP5 utcazenészt!

Kívül 36 fokos rekkenő hőség, belül kellemes légkondicionált hűvös fogadta azt a 6-7000 embert, aki elhatározta, megnézi hogyan szól ma a 80-as évek sikercsapata az A-HA. Utolsó fellépésüket láthatjuk, mert a turné befejezésével bejelentették, hogy végleg feloszlanak, nem kívánnak a továbbiakban együtt zenélni.

Erősen túltengett a 30-40-es korosztály, akik családostul érkeztek és az elcsípett beszélgetésekből egyértelmű volt, hogy a hölgyeknél kiemelt figyelemben részesült Morten Harket énekes sármos megjelenése és markáns északi bája. A másik, hogy túl az 50-en vajon mennyi maradt meg ebből és megpillantása kivált-e ugyanazokat az érzelmeket amiket a 80-as években okozott.
Előzenekarként az Anna & the Barbies lépett színpadra és mind zenéjük mind megjelenésük meghökkentette a nézőket. Elsőre furcsa volt az énekes Pásztor Anna színpadi viselete, ami fekete fűzőből, ehhez passzoló fekete nadrágból állt, a hátán egy hatalmas selyem anyag összecsavarva, aminek a vége leért a földig és a fején egy fényes szarv. A zenéjük is eltért attól, amit az A-HA előtt vártak, de mindez csak az első pár számig tartott, a negyediknél már tapsolt és fütyült nekik a közönség. Pásztor Anna bevallottan nagy A-HA rajongó, elmondta hogy tinikorában kapott egy kazettát és rongyosra hallgatta a rajta lévő számokat, így rendkívül örül, hogy előttük játszhatnak. Hamar bemelegítették a közönséget és végül az este első kellemes meglepetéseként vonultak le a színpadról.

Számtalan kérdés cikázik a fejemben... Mennyi endorfinnak kell az agyba tolulnia, hogy ilyen reakciókat váltson ki? Mi költözött be a fején található fészekbe? Vajon hónaljban Camachora izzadta-e a szavalóversenyes ingét? Milyen közönség lehetett ezen a házibulin? A David Guetta szett  után volt lassúzás is? Hatvanévesen mi is meg tudunk majd még így őrülni? De a legfontosabb: DJ BÁCSI, OTT TETSZETT LENNI SZOMBATON A SOUNDON?