Mikor már azt hiszed, hogy a két fesztivál között rád telepedő szürke hétköznapok annyira szürkék, hogy a munkahelyeden szinte megőrülsz, akkor olyan apróságok tudnak mosolyt csalni az arcodra (az enyémre legalábbis...), hogy azt olvasod: ma este EAST 17 koncert a RIO-ban!

Óriási! Nyilván NEM megyek el rá, ellenben az infó és az ingyenes hetilap közepén lévő beharangozó flyer képe (melyen az öregedő fiúcsapat három (!) tagja morózusan feszít) bearanyozta a napomat. Akármennyire is szabadulni próbálunk a 90-es évektől, vagy a nosztalgikus énünk, vagy az új évezredbe is teleportálódó dancefloor veszi át felettünk a hatalmat.

Miután kutakodtam az emlékeimben, majd visszanéztem a 90-es években született dalokat és videókat, a tapasztalatok alapján egy dolgot egyből le is kell szögeznem: a 90-es évek elején születő fiúbandáknál, csak a 90-es évek végi és 2000-es fiúbandák rosszabbak. Az East 17 talán még a legvállalhatóbb mind közül, annak ellenére, hogy a négy tagból bruttó 2 énekelt itt is (a cingár jófiú + a kis kopi), a több az ugribugri feladatokat, valamint a félmeztelenkedést oldotta meg. Ez így együtt pár Bravo címlapra, kisebb-nagyobb sikítozó lánytömegekre, valamint a mostani reunion-ra elég is volt. Az egyesülésből úgy tűnik, hiányzik a kis kopi, aki tulajdonképpen a fő énekes volt a csapatban, így erős a gyanúm, hogy a mai koncert nem is félplayback, hanem playback lesz... Ennek ellenére a mai este az idő visszacsévélése lesz, hiszen a kétkazettás fiatalkorunkat azért mégse tagadjuk meg.

Mielőtt a 30 közeli lányok elrohannának 30 közeli fiúkra vadászni a RIO-ba és fordítva, álljon itt a TOP5 East 17-dal EVÖR, hadd szóljon a munkahelyeken:

1. Thunder
2. Steam
3. It's alright
4. Stay
5. House of Love

Ha pedig a zenekar fantasztikus történelméről :) szeretnétek olvasni, ajánlom a 90-es évek popsztárjaival foglalkozó zeneblogot!

Az alábbiakban testvéroldalunk, a interjúját olvashatjátok Pásztor Annával, az Anna & the Barbies énekesnőjével. A zenekar ma az AHA előtt lép fel a Sportarénában!

Most a legnagyobb hír rólatok, hogy ti lesztek az A-Ha előtt júl. 14-én. Hogy kerültetek ti oda? Hogy passzintottak össze titeket meg az A-Hát, vagy hogy passzintjátok össze ti magatokat vele?

Magam sem tudom. Mi mostanra levetkőztük magunkról azt a kezdeti színházias hacacárét, ami bármilyen jó is volt, igazából csak rejtőzködés: nekem nagyon súlyosan szükségem volt valamire, ami mögé elbújhatok, és amihez értek. Én meg színházban leledzettem nagyon sokáig, meg a kortárstáncban, Amerikában is azt tanultam, aztán meg Gór Nagy Máriánál is, az is nagyon jó volt… de ez így még kevés. Most fel merjük vállalni magunkat meg amit csinálunk, valahogy tényleg azonosnak érezzük magunkat magunkkal. Sokáig a rappen meg hiphopon rugóztunk, de kiderült, hogy ahhoz értünk, amiben benne éltünk 15 éves korunk óta, az pedig az alternatív rock, vagy úgy általában a rockzenének a populáristól a punk rockig terjedő világa, ebben tudunk bármit is letenni az asztalra. És ahogy rockerek lettünk, na most jött egy ilyen ajánlat az A-Hától.

Ha így letisztult a megközelítés és a hozzáállás, akkor a következő lemez várhatóan jóval egységesebb is lesz, mint a Medallion, ami elég eklektikusra sikerült.

Azért is lett a Medallion eklektikus, mert jó 7 évnyi anyagból válogattunk, nem is élő hangszerekkel vettük fel, hanem beültünk egy kis vályogházba Dabason, és mindenki hozott ezt-azt, régi számokat vettünk elő, újítottunk fel, így lett 16 szám. Most már mindent élőben csinálunk, és a dob-basszus-gitár mindenképp ad egy irányultságot. Ráadásul most én is elkezdtem nem csak szöveget, hanem zenét is írni. Gitárral írok és nem vagyok egy nagy virtuóz, de elakkordozgatok, és közben rendesen jönnek a jó számok.

Értetlen fintorral olvasom az elméleteket az index cikkeket követő kommentekben, amelyből a helyszínen meg nem jelenőktől megtudhatom, hogy a VOLT-on egymás szemetében fetrengenek igénytelen punkok, a Balaton Sound ugyanakkor kizárólag kifelé élők gyűjtőhelye, ami semmiről nem szól, csak a látszatról. Én szeretnék mindenkit kapacitálni, hogy legalább 1 napra nézzen ki nemcsak a neki fekvő fesztiválra, de bármelyik másikra is, hogy meggyőződjön a fentiek ellentétéről. Azokat megértem, akik genetikailag fesztiválnegatívok, és egyikre sem mennek ki, hiszen fárasztó kis műszakok ezek, és egyik rendezvény sem egy márványpadló.

Idén eddig a Pannónián, a Tatai Évzáró Fesztiválon, a VOLT-on és a Heineken Balaton Soundon jártam, pénteken Hegyalja, közben a B-oldal.tv forgatott a Fishing on Orfűn, és még megyünk a Fezenre és a SZIN-re, ami biztos, és minden különösebb tervezés nélkül eddig is kimentem a Szigetre, nyilván most is fesztiváléhes leszek addigra újra. Orfűre jövőre személyesen is elmegyek, mert csak jót hallok vissza, a helyszín önmagában megvásárolja mindenkinek a szívét.

És akkor Ozorát még meg sem említettem, az az a hely, ami ottalvás szempontjából számomra FOLD, abszolút vétó, de mégis valahogy csalogat... valamint pajkos szemmel méregetem a San Francisco-i Outside Lands és a szingapúri Heineken VIP Music Experience fesztiválokat, mert ezekre a Heineken kétszemélyes utazást sorsol ki.

A VOLT-on tavaly úgy állt egymás mellett a 60 éves Marylin Mansonos nagymama és a Coke terasz deep zenéjére megbénuló elektronikus zenerajongó, mintha mi sem lett volna természetesebb. Idén ugyanúgy elismerő bágyadt vigyorral álltunk egy Eric Clapton hasonmás mögött a Soulfly koncerten, mint a Bernáthy and Son live acten a T-nél.

Emlékeztek, mit adtak nekünk az öregek a Buena Vistából? Aztán évről évre ahányszor jöttek, kevesebben voltak, én meg egyre rosszabbul éreztem magamat. Ibrahim Ferrer halála húzta ki alólam végleg a szőnyeget, imádtam az öreget.

Nem gondoltam, hogy ilyet leírok, de idén a Dialektus - Európai Dokumentum- és Antropológiai Filmfesztivál (Budapest, 2010. június 23-28.) keretében sor került a Sierra Leone's Refugee All Stars film vetítésére az afrikai filmekhez kapcsolódóan. A zenekar az országból Guineába menekült zenészekből alakult, és 2004-ben tértek vissza hazájukba.

Én persze messze nem vagyok olyan művelt, hogy antropológiai filmfesztiválokat látogassak, de a jelenséget a közszeretetbe átültethetőnek tartom. A San Francisco-i Outside Lands fesztivál kapcsán találtam rájuk, erre ugyanis egy kétszemélyes utazást lehet nyerni (heineken.hu), ha az ember Heinekent vásárol, amivel idén elég jól állok. A VOLT és a Balaton Sound széria után pénteken a Hegyaljára készülök, már előre félek, de kezdem tudomásul venni, hogy különböző sörmárkák kegyetlen line-upokat produkálnak világszerte, és ennek ez egy elég szép külföldi példája, amely során a Golden Gate Parkot alakítják át fesztiválozók otthonává, zenei játszótérré. Nem tudom, melyikőtök járt bármelyik hazai fesztivál vagy nagyrendezvény helyszínén "békeidőben", olyankor látszik, hogy mekkora csodát tesznek a szervezők.

De miről is van szó:

SZENZÁCIÓ! David Gilmour és Roger Waters... még egyszer mondom: szóval David Gilmour és Roger Waters EGY SZÍNPADON. Minden előzetes bejelentés, hír, pletyka nélkül, egy jótékonysági est keretén belül, kb. 200 szerencsés láthatta a Pink Floyd két legendájának négy számos programját (‘To Know Him Is To Love Him’, ‘Wish You Were Here’, ‘Comfortably Numb’, ‘Another Brick in the Wall (Part II)’).

Nem tudom, hogy ez miért pont most történt, hiszen a két flótás évtizedek óta rosszban van egymással, lehet, elkezdték írni a bakancslistát. Szóval, aki nem hiszi, hogy EZ megtörtént, annak álljon itt a bizonyíték. (Még több kép ITT!)

Július 20-án hozzánk érkezik az amerikai tánczene királya, Jerry Lee Lewis, a rockandroll zene kitalálója és mai napig legnagyobb egyénisége.

A Rolling Stone magazin beválasztotta "Minden Idők Legjobb Művészei" közé és természetesen egyik lemeze is benne van ugyanezen magazin "Minden Idők Legjobb 500 Albuma" listájában is. Hat felesége volt, köztük saját 13 éves unokatestvére is, mely frigy annyira felháborította angliai közönségét, hogy egy egész koncertkörutat le kellett mondania. Nem volt eseménytelen az élete, sőt, családi tragédiák árnyékolták be zenei pályájának tündöklését. Míg az egyik oldalon ünnepelt művész volt, akinek dalai folyamatosan a slágerlisták élén voltak, a másik oldalon magánéleti tragédiák árnyékolták be életét. Sajnos a 70-es éveket szinte folyamatosan kórházban töltötte, hogy a drog-, ital- és kábítószerproblémáitól meg tudjon szabadulni. A nyolcvanas évek hozták el számára az újrafelfedezést, mikor életrajzi filmje megjelent és a legnagyobb Hollywood-i sztárok játszották benne a főbb szerepeket. 2006-ban, 71 évesen (!) új albumot jelentetett meg és segítőnek olyan híres zenészeket hívott meg, mint Eric Clapton, B.B. King, Bruce Springsteen, és Mick Jagger.

Azon gondolkodom, hogy intézzem-e el ezt a videót annyival, hogy JAPÁNOK. Nem tudom. Nem értem, mi folyik a videón, sem szakmailag, sem emberileg :). Az biztos, ez a DJ cipő nem töri a lábad, cipőfűzőt nem kell bekötni és szarba sem tudsz vele lépni. Makkosban is kapható, ugyanott charleston oktatás.

Az utóbbi pár hónapban szinte minden számottevő hip-hop banda, kiadó a klipek forgatásába kezdett. Fogalmam sincs, mennyibe kerül egy ilyesmi, de biztosan nem két forintba, pedig egy kivétellel mind csak Youtube-on pörög. De ott nem is akárhogy! Hatalmas a nézettsége ezeknek a videóknak, ami azért elgondolkodtató, mennyi embert is mozgat meg a magyar hipháp. Csemegézzünk hát ezek közül, megpróbálok szubjektív maradni, mert van olyan, ahol a zene szar, a klip pedig magas színvonalú, és van, ahol pont fordítva. Tehát:

Akkezdet Phiai - Hisz Sztori (Kiskece)

Nos, itt egy nagyon nagy szöveget kísér végig egy nagyon nagy zene, hozzá egy szerintem nagyon unalmas, semmitmondó képanyaggal. A bölcsész-megfejtős repperek, meg Akkezdet-mániákusok szerint ez is zseniális, de szerintem nem az. Ettől függetlenül a maga nemében színvonalas. (Kottazűr lemezajánló a B-oldalon!)

Tirpa - Mit Ér a Pénz?! (kzr. DopeMan, AZA)

Nagyon jól eltalált zenei alap, a klip ötletét értem, de a kivitelezése nem lett valami szemet gyönyörködtető. Tírpáért kicsit kár, mert bár ez sem rossz, de már nem az a scarcity-s érzés van benne szerintem. Dope -mint mindig- itt is kicsit vicces, AZA verzéje meg kicsit nem passzol. De a HAV 2010 ígyis-úgyis nagy robbanás lesz, "mint amikor a repcsi belement a toronyba". Ők mondták, én elhiszem. 

Fhészek-Odupla - Könnyű Pénz (kzr. Turha)

Erről mondjuk nem sok mindent tudok elmondani, ilyen is van. Odupla keményen összeveszett a Killakikitt-tel, Akkezdet Phiaival, meg ki tudja még kivel, keményen odaszól mindenkinek, állítólag rílség az is, amiket a klipben reppel (ni próbál), meg hogy ő egy ilyen kemény figura. Hát lehet, de ez attól még eléggé foscsi.

Barbárfivérek - Utcadiploma (kzr. Tirpa, Saiid)

Erről már meséltem, egy igazán frankó trekk, mondanivalóval, még ha az néhol kicsit butítóan is hat. A klip maga meg olyan, mint amilyet előtte elképzeltem neki körülbelül. (Ez jót jelent.) A csaj is jól néz ám ki benne...

Funktasztikus - Fanyarország (kzr. Sub Bass Monster)

Tróger klip, bár érdekessége ennek az egész történetnek, hogy Funk annyira képszerűen fogalmazza meg mondanivalóját, hogy az egész történet videó nélkül is már-már vizuális élményt is biztosított. Ettől függetlenül nívós munka.

Norba - Stílusjegyek

A Kriminal Beats is képviselteti magát a listán, de még hogy! Szerintem az egyik legjobb a felsorolásban. Norba egymaga is szórakoztat 3 és fél percen keresztül, más meg közreműködőkkel tölti ki a járatidőt. Figyeld, hol rontod el - sakktáblás kép: poén, na meg milyen igaz! Feltűnik Nospa, Bankos, Caramel és DJ Kool Kasko is a klipben. Igazán életszerű az egész.

Punnany Massif - Hétvégre

Szerintem nagyobb bulizós szám, mint a Partyarc. Szokatlan, könnyed hangvétel a Punnanytól, nagyon laza, élvezkedős zene. A ShenKick nagyot üt, RendbenMan alapja, mint mindig, most is tökéletesen festi a hangulatot. Ez a hegedű - scratch kombó már védjegynek számít náluk, haveri beszámolás alapján élőben (Orfűn) is tökéletes. Na bulizzatok! 100, hogy kihagytam nem egy videót, de nem izgat annyira. Továbbra is azt akarom hangsúlyozni, hogy az nem semmi, hogy ennyi klip születik, ráadásul underground szinten. A letöltött lemezek világában.

Írta: Zaltee (http://nevemzolika.blogspot.com/)

Gyerekek. Suhanunk a Balaton Soundon. Tegnap több embert vesztettem el, mint amennyit találtam, azaz több narancslét tudtam meginni, mint maga kifacsarni. Míg a szombati napra várható gimnazista áradat valószínűleg David Guetta fellépését lepi el, én magam részéről Paul Kalkbrenner mutatványára vagyok kíváncsi, amivel semmivel nem vagyok kifinomultabb, hiszen getta a nagyszínpadon lesz, Pali pedig a lakossági sátorban.

De én ezt várom. A fickó a Berlin Calling című filmben amit hoz, az valami zseniális. Egyszerűen beenged az életébe, amitől azért is éreztem jól magam, mert ugyanúgy Ableton Live-ban kever zenéket, ugyanúgy viszi mindenhová a hangcuccait, mint én, de ezt még masszív drogfüggőséggel is meg tudta fejelni, ami nem pozitív, de valami alja módon emberi. Ahogy a lemezszerződés elbukásának pengéjén táncol, és csak bevesz még ezt-azt, hogy úgy mássza meg a járdát hazafelé, mintha létra lenne, megmutatja a sötét arcát is ennek a fene jó zenevilágnak.

A film nem romantizál, Pault nővel csalja meg a barátnője, a kiadó pont le se szarja, nem valami hodályba megy afterpartizni, hanem a lokál Renegédbe, és a drogelvonón is csak a zenén jár az esze. Régen nem fordult elő, hogy aktuális elektronikus zenész inspiráljon, akik azért lássuk be, bár sokan megélnek 30 éveket aktívan, többségben gyorsan jönnek, gyorsan mennek. Pedig tavaly a fickó filmje után valahogy átrendeződött a zenélés fontossága bennem, és át lehet érezni a filmből azt is, miért jó, ha valaki nem szenteli az életét a könnyűzenének, és azt is, hogy miért nem jó mégse. Nagyon jól elkapja azokat a hangulatokat, amikor egy zeneszerző (nevezzük a konzervatívabb zenék kedvelői kedvéért inkább csak producernek) egyedül tud lenni a zejénével, amihez senkinek semmi köze, és nem tudhatnád meg ilyen filmek nélkül, ha amúgy nem éled át. Beethovenről az egyik cikkben mellékeltünk egyébként egy ilyen videót, persze Gary Oldman tolmácsolásában.

Az, hogy a fickó mögött van egy részben fiktív történet, és ezt arccal vállalta, eljátszotta, és bemutatta az esetlenségét, olyan intimmé teszi a fellépést, mintha házibulit csinálna, pedig biztosan lesz vagy 3000 ember.

Korábban járt már nálunk Paul, a Merlinben 2009-ben, gondolom sokan rendre lemaradtak róla. A most 33 éves Dj és producer egy kis Barabás Lőrinc egyébként, mert ahogy Lőrinc is a Rewindon tolta a trombitát, Paul is trombitával live actezett a kilencvenes évek közepén Paul db+ néven.

Már nincs jegy, maximum a jegyüzéreknél húszezerért (wtf?), de azért mondom: Heineken Balaton Sound, Burn Aréna, 0:30, Paul Kalkbrenner. Remélem, tréningfelsőben tolja vagy focimezben, megint belé fogok szeretni. 

Egyik kedvenc írom, Breat Easton Ellis nemrég jelentette meg új könyvét, ami történetesen első regényének a Nullánál is kevesebb című műnek a folytatása. Emlékeim szerint a könyv filmes feldogozása sem volt sokkal több a nullánál, és ez így van a fiatal Robert Downey Jr. szereplése ellenére is.

Az Imperial Bedrooms című "folytatás" 25 évvel később tér vissza a regény szereplőihez és ahhoz a nárcisztikus világhoz, amiről az író majd minden könyve szól. A könyv magyar verziójáról egyelőre nincs hír, de addig ajánlom figyelmetekbe a Könyves blog írását, valamint a lenti trailert. Ha ez sem elég, akkor kérdezzétek a zenéről Patrick Batemant.

A Feldolgozás alatt blog meghirdeti 2010-es Feldolgozás készítő versenyét!

A verseny célja az általatok készített zenei feldolgozások bemutatása, megmérettetése. A Feldolgozás alatt blog olyan zenekarok, vagy zenészek nevezését várja, akik nem rendelkeznek hivatalos nagylemezzel (demo felvételek természetesen lehetnek), vagyis elsősorban amatőr zenekaroknak szól a verseny.

A feldolgozásnak értelemszerűen különböznie kell az eredetitől. A kiírás szerint feldolgozást minden műfajban lehet küldeni és bármi nemű zeneművet átalakíthattok. A beérkezett művek számától és stílusától függően a szervezők külön csoportokra bontják a nevezett dalokat stílus szerint. (Mert ugye nem lehet összehasonlítani, ha valaki Judas Priestet rappel azzal, aki DJ Bobo dalokat harmonikázik...) Egy kategória biztos: Lehet megzenésített verssel is indulni!

Be lehet küldeni már kész szerzeményeket is, de nagy öröm, ha pár jelentkező kreativitását előhozná a verseny és épp emiatt a felhívás miatt állnának neki feldolgozást készíteni. Ez utóbbi csoport felkészülésének időt adva, 2010. augusztus 31. éjfélig lehet benevezni a dalokat a feldolgozasalatt@gmail.com e-mail címre.

A pályamunkákat lehetőleg valamilyen videomegosztó portálra feltöltve (pl.: Youtube, Indavideo, Videa, Dailymotion, Metacafe), annak a linkjét beküldve nevezzéek. Ha ez nem megoldható, akkor küldjétek mp3 formátumban. A beérkezett művek szeptember elején lesznek bemutatva.

ÁÁÁÁÁ, epic! Felesleges bármit is mondanom, ez kérem szépen a Szomszédok teleregény (szó eleve!) képregény változata. Taki bácsi, Vágási Feri, Jutka, Góliát, Virág doktor, Hável és a többiek megrajzolva, a jövőnek eképpen is megörökítve. Imádom azt a baromállatot, aki ezt kitalálta!

Hét dala: Napokon - Inside

Miért pont ez? Bár a zenekar már közel 10 éves pályafutásra tekinthet vissza, a debütáló lemez ("Are you happy?" címmel) csak most jelent meg, melyről itt van az első klip!

Még több Napokon a MySpace-n, vagy július 23-án a ZP-ben!