Félelem és reszketés Las Vegasban

Félelem és reszketés Las Vegasban

2009.01.20. | mavo

„With a bit of luck, his life was ruined forever.
Always thinking that just behind some narrow door
in all of his favorite bars, men in red woolen shirts
are getting incredible kicks from things he'll never know.”
(Hunter S. Thompson: Fear and Loathing in Las Vegas)

Az azért milyen, hogy egy eszeveszett könyvből a Gyalog Galopp rendezője csinál filmet, és annak Johnny Depp lesz a főszereplője? Pán Péter egy drogos álomban, és mindehhez egy korszak zenei kivonata a kíséret. Cuki, mi?

A cím nem hazudik. Tömény rémálom következik nagyon sok percben, a bajba került főhősök folyamatosan próbálnak előre menekülni, minek folytán egyre  szigorodik a helyzet. Eredetileg egy motorversenyre igyekeznek, ám az utat már ott elrontják, hogy  Dr. Gonzo — Thompson (a könyv és a film szerint) szamoai származású ügyvédje (Benicio Del Toro) — a nyitott autó csomagtartójába mindenféle káros vegyszereket és tiltott növénykéket kér. Igen, olyasmit. Még jócskán odébb vannak Las Vegastól, de már egy ártatlan stopost paráztatnak, és még el sem érték a mélypontot. Az első szállodába álnéven, irgalmatlanul belecsózva érkeznek meg, ráadásul korábban futólag már egyéb veszedelmes kemikáliák is alkalmazásra kerülnek. Az ügyvéd éppen csak téridő ugrásokat nem végez, az asztaloknál őshüllők cseverésznek szívószállal koktélokat szürcsölgetve, mogyit rágcsálva, a faragatlanabbja még közösül is a vérben úszó szőnyegen, miközben Perry Como gyerekcsináló hangja kereng a háttérben.

Perry Como - Magic Moments

Aki eddig nem értette, Syd mitől kattant meg, az legalább sejteni kezdi. Persze Thompson sem bírta teljesen ép ésszel. 

A szobát pár nap alatt leamortizálják, Thompson és egy ismeretlen fiatalember a vécében  jó eséllyel tönkreteszi egy naiv lelkű tőzsdeügynök (Alex Craig Mann) egész hátralevő életét (lásd az idézetet a cím alatt, és a videót alább), a versenyről persze szinte semmit sem tudnak, a szobaszámlák elborítják a tükröt, az ügyvéd lelép és Thompson ott marad egy vas nélkül. Ittasan és csontig beállva még gyorshajtana kifelé Vegasból, persze a rendőr  (Gary Busey) megállítja, de csak aludni küldi, cserébe puszit kér tőle, mert magányos. Thompson a keresztútnál a szerencsétlen stopos roncsaiba botlik — már ha ez autóval elkövethető cselekedetnek számít.

Jefferson Airplane - Somebody to Love

Józan ész azt diktálná, ez itt a vég, holott dehogy, ismét irány Vegas. Dr. Gonzo organizálási tudományának hála a két mákvirág darabokra hullott aggyal részese lesz egy drogellenes rendőrkonferenciának, valami adrenalin izével túladagolják magukat, széthullanak a napok végleg, ügynököt fabrikálnak egy rémült takarítónőből, hogy ne kelljen beengedniük a legyalázott szobába, majd miután átsöpörtek az egész városon és egy fiatal lányon, aki Barbra Streisand képeket fest és pedofília miatt szeretné az ügyvédet feljelenteni, árkon-bokron át hasítanak a repülőtérhez, ahol az ügyvéd integet és kiszáll a filmből szó szerint.

Mint említettem, a második, az első szomszédságában levő szállodában sem teljesen újszerű állapotban hagyják ott a szobát, és már a második nyitott tetejű csoda szenved komoly sérüléseket a kezeik közt, tehát ha nem menekülnek el, évmilliós börtön fenyegetné őket, ám a sikeres szökésüket bebugyoláló akkor és ott hőst fabrikált belőlük: hibásat, paranoidot, a puska csövét szájba vevő fajtát, de hőst, akárcsak korábbról Hemingway vagy későbbről Kurt Cobain és természetesen maga Thompson, akinek hamvait ágyúcsőből küldték el utolsó útjára. Mert az amerikai álom gyönyörű, ugyanakkor kíméletlenül öl.

Közben egyre egy végképp a távolba veszett időszak képei: ezerkilencszáz-hetvenegy, tüntetések, őrület, az amerikai álom rövid percei, Nixon, egészségre ártalmas cuccok, és persze rakenroll a Rolling Stonestól a Dead Kennediesig. Narrációként gyönyörű szövegrészletek a könyvből magából, melyek mondatai kis műszerészkalapácsokként ütögetik be a kor réseibe a cselekményt és annak szereplőit, akik meggondolatlanul, gyakran rémült arccal, de csintalankodnak egyre, és a legdurvább pánikroham kellős közepén is csak arra gondolnak, hová lehet tovább fokozni ezt a kusza horrort maguk körül.

Majd csettintenek az ujjukkal, és vége.

Dead Kennedies - Viva Las Vegas

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://b-oldal.blog.hu/api/trackback/id/tr95880775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

B-oldal

Zenék és képek, amelyek meghatározták és meghatározzák az életünket. Koncertek, filmek, helyek, zörejek, képszerű emlékek a hangszóróból és a vászonról - ha mondanivalód van, írd meg: nosferato | Overdrive | rálf atya

A hét dala

Kövess a Facebookon!

süti beállítások módosítása