Zenei bloggerként - mert többek közt azok is vagyunk - irígykedve tekintünk azokra, akik kedvencüknek hódolva írnak, akár rajongói blogot, akár egy stílusról szóló blogot, elkalandoznak a hip-hop vagy csak a drum & bass világába, vagy éppen a jazzbe. Mindenevő mindeníróként büszkék vagyunk a 2008-as GoldenBlog kult kategóriájában induló és szavazó bloggerekre, hogy a mára már 1 évnél régebben működő GregJazzBlogot a legjobb tíz közé emelték.

A jazz olyan műfaj, aminek ha valaki nem rajongója, néhány évente adnia kell egy esélyt, mint a spenótnak, a halnak, vagy a kocsonyának, hátha valami változott... máskülönben olyan párbeszédekről és élményekről marad le, ami ha nem is pótolhatatlan, a világ egyik legnagyobb csodája. Gregnek tettünk fel kérdéseket a blogjáról, és az általa istápolt műfajról.

B-oldal: A 2008-as Goldenblogon a kult kategóriában helyezést értél el - ez hozott valamilyen média megjelenést, rádióinterjút, ilyesmit?
Greg: Meglepetés volt számomra az egész, hiszen alig több mint 4 hónappal a GregJazzBlog indulása után a kategória 70 jelöltjéből rögtön a 8. helyezést értem el. Néhány rövid netes cikket leszámítva nem volt nagy felhajtás, mégis stabilan a duplájára nőtt a blogom olvasottsága a verseny óta. Mondom mindezt annak ellenére, hogy egy igencsak rétegműfajról van szó, egy igencsak kicsiny országban.

B-oldal:  Hogyan ismerkedtél meg a jazz műfajjal? Volt idő, amikor elszédített valami más?
Greg: A gimnáziumi éveim előtt kezdtem el érdeklődni a jazz iránt, azonban az elején még nagyon nem jött be nekem. De azt már akkor éreztem, hogy egy igen szofisztikált és rendkívül változatos dologról van szó. Az is igaz, hogy egy valóban nehéz és bonyolult műfaj is egyben, s az ember nem tudja olyan természetességgel és annyira gyorsan befogadni, mint a könnyűzenét. Főleg a gyakori instrumentális jelleg és a sok improvizáció miatt. Fokozatosan érdemes megismerni, rá kell hangolódni, csakis úgy lehet igazán megérteni és megszeretni. Rá lehet szokni, higgyétek el! Annak idején alapvetően csak a pop és a rock műfajokat kedveltem. Először Sting zenéjén és muzsikustársain keresztül kezdtem el jazzt hallgatni, mivel ő a Police után remek jazzerekkel játszott együtt. Nem sokkal később rá kellett jönnöm, hogy ezek a zenészek a világ legnagyszerűbb hangszeres tudásával és kreativitásával rendelkező művészei. Nos, számomra innen már egyenes út vezetett Miles Davishez, a fúziós jazz szülőatyjához, valamint a Weather Reporthoz, amely a ’70-es évek népszerű jazz-rock formációja volt. Tulajdonképpen így nyílt meg a kapu mindenki máshoz is, akikkel ők valaha közösen játszottak…

B-oldal: Mik azok a jazztől legtávolabb eső műfajok, amiket rendszeresen hallgatsz, vagy amiből vannak kedvenceid?
Greg: Pop, rock, blues, funk, soul, reggae, world music. A technon és más, kizárólag elektronikus zenén kívül szinte minden jöhet. Stinget már említettem, mivel ő a legnagyobb kedvencem, és egyébként réges-régen jazz bőgősként kezdte. De sorolhatnám még a következőket: Genesis, Phil Collins, Peter Gabriel, Eric Clapton, Pink Floyd, Steely Dan, Frank Zappa stb. Mégis a leggyakrabban jazzt hallgatok, mivel ebbe a műfajba egészen a ragtime-tól az acid jazzig rengeteg különféle irányzat belefér. A jazz nemcsak swingből áll, a kínálat szinte végeláthatatlan.

B-oldal: Melyik zenével, jazzel kapcsolatos műsorokat nézed a TV-ben? m1 A38 koncertek, Duna TV vagy Mezzo késő esti adásai? Mit ajánlasz a jazzt kedvelőknek?
Greg: Keveset szoktam tévézni, de ezeket mind ajánlom, mert tudom, hogy időnként nagyon színvonalas adásokat lehet kifogni főműsoridőn kívül. A Mezzo szerintem egy aranybánya. Azonban ha kifejezetten kíváncsi vagyok valakire, akkor nálam az első a YouTube. Rádiót szintén ritkán hallgatok, de a Jazzy jó kiindulópont lehet egy, a műfajjal most ismerkedő számára. Leginkább azonban a saját fejem (azaz fülem), hangulatom és ízlésem után megyek, és erre a net a legmegfelelőbb.

B-oldal: A magyar jazz milyen szerepet kap a blogodban?
Greg: Egyelőre ez még egy marginális téma, mivel a blogom profilja elsősorban a tengerentúli fúziós jazz. Hazai vonatkozású programajánlókat és interjúkat (pl. Borlai Gergővel, Kaltenecker Zsolttal) azonban már eddig is olvashattak az érdeklődők a GregJazzBlogon. A közeljövőben azonban egyre több magyar CD- és DVD-ajánlóval is igyekszem felhívni a figyelmet a legjobb előadókra és projektekre.

B-oldal: Milyen zenét mutatnál annak, aki nem szereti a jazzt, hogy beleszeressen?
Greg: Fontosnak tartom a fokozatosság elvét, így kezdetnek elsősorban a lightosabb fúziós jazz vagy smooth jazz előadókat ajánlanám nyugodt szívvel, mint a trombitás Chris Bottit, a szaxofonos Dave Kozt, az énekes Bobby McFerrint, a gitáros George Bensont, a billentyűs Jeff Lorbert, a basszusgitáros Marcus Millert, vagy az olyan formációkat, mint a Mezzoforte, a Fourplay, a Spyro Gyra és a Yellowjackets. Talán ezek a nevek sokaknak nem teljesen ismeretlenek…

B-oldal: TOP5 kedvenc előadód EVÖR?
Greg:
1. Sting
2. Richard Bona
3. Jaco Pastorius
4. Miles Davis
5. Keith Jarrett

B-oldal: Melyik dalt küldöd a B-oldal olvasóinak?
Greg: Egyértelműen a legnagyobb jazz fusion klasszikust, a Weather Reporttól a Birdlandet. Akinek ez tetszik, az már jó úton halad!

Jazz Bass | The Hungarian Depeche Mode Fan Club