Nem is olyan régen több-kevesebb sikerrel összegereblyéztem, hogy szerintem mi jellemezi a rock himnuszt mint dal típust. Néhány személyes kedvenceimet is összegyűjtöttem, de mivel mindezt kizárólag külföldi bandákra koncentrálva tettem meg, és ti is sorra nyomtátok a magyar kedvenceket, nem állhatom meg, hogy kitekintsek a magyar szintérre. Annál is inkább nagy örömmel teszem ezt, mert, ki tudja miért, a magyar rock gazdag óriási rock himnuszokban! Mielőtt a dalokra kanyarodnék, a korábban meghatározott stílusjegyeket hadd egészítsem ki néhány hungarikummal. A magyar rock himnuszok ugyanis, bár hordozzák a himnuszok jellegzetességeit, nem mindenben hasonlítanak a nagy példaképek himnuszaira, de nem ám!

A magyar rock himnusz jellemzői

• Az igazi nagy magyar rock himnuszok szinte mind a „hőskorban” születtek, lehetetlen körülmények között, többnyire olyan mostoha gitárokon, amelyeket Blackmore legfeljebb tűzifaként vett volna számításba.
• A magyar rock himnusz általában egyszerű, mint a kettes lego. A példaként szolgáló külföldi dalok komplexitása sem verdesi az egeket, de nálunk… hát, a fakezű gitárosok (tisztelet a kivételeknek) egész garmadája írt felejthetetlen dalokat.
• A „Ki kit koppint?” teszten bizony néhány dal elvérezne. Általában a himnuszaink mögött megbújik a nyugati kedvencek néhány frappáns megoldása. De számít ez valamit?
• A magyar rock himnusz biztos értékmérője egyértelműen Juhász „Nézz a szemembe” Előd Zenebutikja és Dévényitibibácsi Három Kívánság című jótékonysági műsora volt. Hányszor vártam én is epekedve, hogy egy szerencsés labdaelkapó kérjen már valami „keményet”! Kijelenthetjük, hogy azok a dalok, amelyek soha nem bukkantak fel egyik adásban sem, nagy valószínűséggel nem tekinthetők rock himnusznak.
• A szövegek változatosságát tekintve, úgy gondolom, túlléptünk a nyugati mintákon, de legalábbis témaválasztás területén sikerült újat hoznunk. Sokszor hősies pátosz vegyül a napi megélhetési gondokat felmutató, szociológiai korképként is felfogható szövegekkel („a ruhám bőr és nem ballon, az arcszeszem is csak pitralon”), időnként nyakon öntve megragadó vagy éppen zavaros lírai képekkel.
• A ’70-es-’80-as évek Magyarországán a zene nemcsak a csajozás, bulizás jól bevált eszköze volt, hanem a rendszer elleni lázadást is szolgálta, a politikai tiltakozás hol jobban, hol kevésbé bujtatott eszközét is jelentette. Ez volt az oka, hogy az igazán „veszélyes” rock himnuszt nem lehetett megjelentetni lemezen, netán kislemezen, ahogy ez akkoriban dívott. Ahogy az már a népmesék esetén is jól bevált, szájról szájra terjedt a koncertek, zenekarok, dalok híre.
• Furcsa paradoxonként a feketelistára tett előadók dalai az úttörőtáborok, építőtáborok kötelező kellékeként segítették a fiatalokat a lenini - és a lányok bugyijához vezető - úton.

Meg kell mondjam, nehezen tudtam összerakni a tízes listát, olyan bőséges a kínálat. Mindenesetre az alábbiakat tuti, hogy nagyon lehet szeretni. Íme, a legnagyobb kedvencek néhány személyes megjegyzéssel megspékelve: 

P.Box – Vágtass velem

Vikidál Gyula hatalmas kedvencem volt. Ma már feszengve hallgatom, ha néha élőben hallom őt: vajon sikerül-e neki úgy lejönni a színpadról, hogy ne döntse teljesen porba a szobrot, amit magamban én állítottam neki. Hatalmas énekes volt, remek bandákban énekelt óriási dalokat.

Korál – Ne állj meg soha

Fecót nagyon szerettem, mint ahogy a banda többi tagját is. Szimpatikus, intelligens zenészek. Az a fajta erős klasszikus háttér, amivel Fecó rendelkezik, plusz a kimagaslóan értelmes, sokszor lírai, szomorkás szövegek teljesen egyedivé tették őket. Kamaszkorom egyik kedvence volt a Túlsó Part című lemezük. Önsajnálóknak és szerelmi bánatban szenvedőknek mind a mai napig erősen ajánlott.

Piramis- Kóbor angyal

Egy számomra furcsa banda, zaklatott sorsú emberekkel. Som Lajos sosem volt egyszerű eset, de azt hiszem Révész sem lehetett az. Sanyika magyar Robert Plantként őrjítette meg a csajokat a hangjával, fazonjával. Egyszerű, de szívhez szóló zene, a jányok sokat sikonyáltak rá a koncerteken. Nem véletlenül.

Bikini – Legyek jó

Ahogy Lojzi irányította ezt a bandát, az mindig is imponált nekem. Könnyen fogyasztható, egyszerű zene, de nagyon tudják, hogyan kell slágert írni. Úgyhogy írtak is tucatnyit. Mindig volt mondanivalója a dalaiknak: humorosan fogalmaztak meg komoly dolgokat, és az élet nagy igazságait roppant frappánsan tudták összefoglalni („tudod a férfi megy, a nő pedig marad”) Ja, és imádom D. Nagy „s” hangjait!

Prognózis – Tele van a város szerelemmel

Ezt a klipet nem tudom kihagyni. Az alsógatya (gumibugyi?) örök rejtély marad. Krumpli fejű Vörös Pista egy óriási szívű, szeretnivaló bohóc. Amúgy ízlésesen és érzéssel gitározik, és őszinte, nagyon igaz szövegeket írt. Sajnálom, hogy a többi zenekarhoz mérten tartós, nagy sikert nemigen arattak. Viszont Pista szólóban még most is nyomja, zeneszeretetére alapozva bízom benne, hogy nem elégedetlen a sorsával.

P.Mobil – Kétforintos dal

Egyszerű de nagyszerű. Vikidál itt is több, mint meggyőző. 

Lord – A Vándor

A kiválasztottak kiváltsága, hogy ismerik és szeretik ezt a bandát. Pohl Mihály remek énekes, Erőss Attila pedig kiváló gitáros. Gidónak pedig jó a bajsza. Igazán híres talán csak ez az egy daluk lett. Mit mondjak, ez igazságtalanság velük szemben.

Beatrice – Boldog szép napok

Ferót régebben sokkal jobbal lehetett tisztelni, mint manapság. Én legalábbis így vagyok vele. Mindig nagy volt a pofája, rendesen oda is mondogatott a hatalomnak, sokkal direktebben és keményebben, mint bárki a zenész kollégák közül. Meg is lett az eredménye: kapott érte eleget, lemez meg nagyon sokáig sehol…Ennek is köszönhető szerintem, hogy széles körben ismertté csak a Boldog szép napok és a Nyolc óra lettek. Viszont ha Péter Bócsi kedvencére vagy kiváncsi, stikában hadd említsem meg a Nagyvárosi farkas-t!

István a Király – Szállj fel szabad madár

Bevallom, ma már, ha meghallok egy részletet az István a királyból, menekülök! Talán túlhallgattam, de anno ez óriási dobás volt. Édesanyám nemzeti érzelmektől fűtve és a rendszer elleni lázadásként, mert hogy ennek akkoriban ennek ilyen vetülete is volt ám, még a legelső előadások egyikére is elment, és magával vitt engem is kisgyerekként. Akkor keveset fogtam belőle. Aztán nem sokkal később már az általános iskolai Ki mit tud?-on saját tánc koreográfiát táncolt az osztályunk a dalra nagyon komoly jelmezekben. Én „nép” voltam. De kurva kemények voltunk. Főleg Koppány (a Sanyi).

Edda -  Kölyköd voltam

Patakiék rock himnusz gyárosok, de tényleg. Az Edda nagy szerelmem volt (de még Lovasi is utal ilyesmire…). Felejtsük el, hogy Pataki mit hoz ma, a korai Edda fenomenális volt, és én azt mondom, hogy még mai füllel is az! Abban a korban, abban a társadalmi, politikai helyzetben az első három lemez zenéje, szövege, energiája: utolérhetetlen! Minden bizonnyal kellett hozzá Slamó is Pataki mellé.

Az alábbi klipet mindenképp érdemes megnézni. Egyrészt azért, mert csodálatos Attis kezeslábasa, frizurája, bajusza és kialakulóban lévő gesztusrendszere, másrészt számomra lenyűgöző a koncert ereje, hangulata. Ej, azok lehettek a szép idők, amikor a fiatalság nagy tömegekben így szórakozott! Sajnos, ahhoz, hogy ennek részesei lehessek, nekem is pár évvel korábban kellett volna megszületnem. Hatalmas.

Rock himnuszok | Fekete metal