Bréking: nem él már a legnagyobb sztár EVÖR. Nem, nem Tina Turner. Nem, nem Elvis Presley. Nem, nem Paul McCartney. Michael Jackson, minden idők 3. legtöbb lemezét eladó művésze, akinek a neve említése nélkül élet le nem élhető, a tehetség szobra, az ellentmondások BAH csomópontja, a mindenki által értett, és közben meg nem értett, a popzene többszöri újradefiniálója, mindenki letagadott gyermekének, Billie Jeannek atyja, a táncért való rajongás bogarát sokunk fülébe egy életre elültető, és mindenkit a székből felállító ember: nincs többé.

Az A38-on életem egyik legjobb buliján ugrándoztam, és MC Kemon mondott valamit két mondatban Michaelről. Nem volt egy ember, aki elhitte volna neki a hírt. Meg sem hallottuk.

Látom magamat, ahogy gyerekként a We Are The Worldöt vezénylem a "hifi" előtt, piros bőrdzsekit próbálok autentikussá tenni, bicskázást gyakorolok a Beat It mintájára, elparodizáljuk, ahogy bedobjuk a 25 centest a zenegépbe 10 méterről. Ahogy C64-en csodálom, hogy újraalkotta valaki egyik legnagyobb slágerét, ahogy megijedünk a Thriller újszerű trükkjeitől, és ahogy értetlenül nézem azt is, ahogy koncertjeiről hordágyon cipelik ki a bátaszéki intelligenciát, és azt is, hogy ilyen jelenség egyáltalán létezik.

Ő már megadta nekünk, amit el tudunk képzelni. Amit el sem tudunk képzelni, azt magával vitte. Nélküle nem tudtuk dolgokról, hogy léteznek. Természetesnek vesszük ezt a nagyságot, mert volt, aki megmutassa, aki kitágítsa a határokat, amikről azt hittük, véglegesek. Tudom, ahogy OJ ártatlan, úgy ártatlan ő is... mindannyian másképpen vagyunk betegek. Ha úgy van, ahogy van, az megbocsáthatatlan. De vitatlhatatlan, hogy azzal a teherrel, ami egyúttal isteni áldás, és cipelte vállán 50 éven keresztül, élet helyett az jutott neki, hogy minket szórakoztasson. 6 éves kora óta teszi ezt, és ha azt kell átgondolni, mi a szórakoztatás, nem tudom körülírni a neve nélkül.

Sokkal többet tett, mint amennyit elvett, és sokkal több fog hiányozni, mint amennyi volt. Ahányszor elmondom a nevét, nő a szememben. Ahogy Elvis, a történelem írt köré keretet, a tömegkommunikáció adott egyedi lehetőséget, hogy többször olyat mutasson, amit soha előtte nem láttunk. Ez nemcsak a tehetsége, de a kor jellege miatt is megismételhetetlen. Nem is fogadnám el mástól.

Szívem szerint a Jackson 5 People make the world go round felvételét csatolnám, csak hogy lássa, aki még nem látta, gyerekként tartott ott, ahová soha el nem jutunk. Tudom, hogy sírva fogok ébredni, pedig mit számít ez nekem? Rajongó vagyok én egyáltalán? Nem. De a zene egy része halt vele, és mindenki tudja, ha magába néz, mennyire állt hozzá közel, mennyit tett hozzá a csodálatos életéhez, kikre mosolygott rá a zenéjét hallva, és miért nem felejti el, amíg él - amíg tovább él, mint ő. Ilyen nincs. És mégis van.

Csókollak, Michael, köszönöm a ronggyá hallgatott kazettákat, és mindent, ami kitörölhetetlen.