Előre bocsátom, hogy rajongónak tartom magam, nem kicsinek, nagynak. Talán nem is nekem kellett volna írni ezt a postot, de ez mégiscsak elvi kérdés.
A The Mars Volta soha nem volt híres-hírhedt arról, hogy agyon promózza a friss megjelenéseit, még tán egy nyomoronc hírlevelet sem küldtek, nem volt sajtóhadjárat, csinnadratta, dobpergés, pörget eleget Thomas Pridgen. Ez a lemez is szinte derült égből pottyant közénk, csak aki igazán érdeklődik, az futhatott bele idő előtt. Ez külön szimpatikus, adja el őket maga a zene, nem kell a promó púder. Igazából nem is biztos, hogy ezt egy rendes, tisztes sorlemeznek szánták, hisz ezt a nyolc számot még tavaly nyáron, nem sokkal az előző, csak szuperlativuszokban jellemezhető The Bedlam in Goliath után rántották fel egy brooklyni stúdióban. Ismerve a kreatív agy Omar Rodriguez Lopez kapacitását, ez nem meglepő.
A saját unplugged lemezzükként harangozták be és valamiféle szabad értelmezésben olyan is lett, persze nem lettek mikrofonfejű Zorán, egy párhuzamos unplugged világba tettek egy kitérőt. Popnak is titulálták legújabb gyermeküket, ez is ráhúzható, ha például bármelyik előző Volta lemezhez hasonlítjuk.
Szóval, mint rajongó mondom, hogy akinek ez a lemez első hallásra bejön, az vagy Omar, vagy a kiadó embere, vagy csak a sznobizmusa mondatja. Félreértés ne essék, a lemez nem rossz, de kell idő, mire beérik, ha egyáltalán valaha beérik mindenkinek. Valahonnan hallhattak Omárék Mátyás királyról, mert olyanra sikerült a lemez, hogy érthető is, nincsenek nagyon kimatekolandó megoldások, meg nem is érthető, mert összerakod amit hallasz, de hiányérzeted van, hogy akkor most ezzel mit is akartak mondani, hol van a Mars Volta-s varázslat. Elsőre azt mertem gondolni, hogy na, akkor most van még egy The Mars Volta lemezem, aztán a második-harmadik hallgatásnál már kezdett hatni az a varázslat, amit annyira szeretek bennük. Jön, de csak akkorát üt, mint egy pikoló, a többi album meg mint egy legénybúcsús pálinkázás.
Aki eddig is szerette a őket, be tudja fogadni az Octahedront, de szerintem senki kedvence nem lesz. Aki most ismerkedik a The Mars Volta-val, ne ezzel a lemezzel kezdje. Ahogy Omart és Cedricet ismerjük, nem kell sokat várnunk, hogy megjelenjen egy új album, ami egy „rendes” Volta soralbum lesz. Állítólag már ezzel együtt fel is vették….
A lemezt most is a The Mars Volta írta: Omar Rodriguez Lopez a zenét, hangszerelést és Cedric Bixler Zavala a szövegeket, a vokál témákat.
A dalokat pedig a The Mars Volta group játszotta fel, akik a két fenti úron kívül Marcel Rodriguez Lopez (Omar tesó) az ismerősen csengő nevű John Frusciante, Isaiah Ikey Owens, Juan Alderete de la Pina és Thomas Pridgen. Jegyezzük meg ezeket a neveket, mert nem tartom kizártnak, hogy a nem is oly távoli jövőben a XXI. századi rockzene kiemelkedő és meghatározó alakulataként tartjuk számon. Emlékszem még, amikor a Vulgar Display of Power-t nem igazán zárta a keblére a hazai metál magazin. Remélem én is ekkorát tévedek ezzel a lemezzel.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
atika85 · http://funkyforum.hu 2009.07.04. 17:50:11
Ugye előre lehetett tudni, hogy ez most egy ilyen lesz, Cedric nyom ilyen dolgokat mostanában, ízelítő is volt már belőle szilveszterkor, én kifejezetten vártam, hogy ez jöjjön. Imádom az elborult 30 perces számokat, vagy 1000szer hallottam olyan bootlegeket amin a Drunkship kicsúszik fél órára, és azokat tartom a Volta legjobb pillanatainak, de ezek a számok annyira jók, annyira szépek, hogy nem lehetett őket elsőre nem imádni. Cedric szerintem a Coma/Frances óta nem énekelt ilyen jól, ez nagyon viszi magával a lemezt.
Najó, persze az sem utolsó szempont, hogy pont az ilyen dolgokra vagyok ráhangolódva mostanában, de én már a Bedlam b-side dolgoknál is azt mondtam (Things Behind The Sun, Pulled To Bits, stb), hogy kell nekik csinálni egy ilyen lemezt, mert ebben is kurva jók.
De azért a Luciforms odabasz még egy nagyot a végén, csak, hogy biztosan tudjuk kiket is hallgatunk :D
Összességében nagyon jó próbálkozás volt (mert tényleg semmi más nem volt ez a lemez, mint próbálkozás), a következő lemezektől meg lehet remélni, hogy nem lesznek olyan unalmasak egy idő után mint a Bedlam. És jöjjön már az a kurva koncertlemez!
Rálf atya 2009.07.04. 20:48:56
Már vártunk!
Ettől szép az élet, ugyanaz a dolog kettőknek mást jelent és ad, mindamellett, mindketten maradunk, asszem örökre, Volta fanok.
Elfogadom érveid és nézeted, mindamellett én továbbra is barátkozok az új lemezzel. De örülök, hogy neked tetszik!
A lényeg, hogy mind megtaláljuk ebben a lemezben, vagy a Voltában a szépet és okozzon nekünk örömet.
Köszönjük, hogy megosztottad véleményed. Nekem pl a Bedlam lemez nem nem tud unalmas lenni a századik hallgatás után sem.
Én nem csak a koncertlemezt várom, de a DVD-t is!
Üdv a B-oldalról!
atika85 · http://funkyforum.hu 2009.07.04. 22:52:16
Háromszor nekifutottam, hogy miért unalmas a Bedlam, de nem tudom megmagyarázni. Majd ha egyszer több tequila lesz bennem, vagy magasabban szállnak a gondolataim talán megírom :)
Nah hát meg az a fránya dvd is, amit már évek óta ígérget Omar, meg isten tudja még mennyi minden van szétszórva a stúdióban.
És akkor még mindig itt van az Omar szóló rész is, remélem a Xenophanes végre egy élvezhető lemez lesz.
Vityus 2009.07.11. 20:50:19