A B-oldal álomzenekar természetesen mit sem érne egy valamire való basszusgitáros nélkül, itt az ideje, hogy megválasszuk.

Mielőtt hirtelen döntést hoznánk, az alaposság okán nézzük végig, hogy mitől lehet valaki jó és kevésbé jó ezen a hangszeren. Szokták mondani, hogy a basszusgitár a kapocs a dob és a gitár között, mint Susan nővér volt a Firpo testvérek és az árvaház között. Azt is szokták mondani, hogy a basszusgitár az a hangszer, amit egy átlag zenehallgató nem szúr ki a zenét hallgatva, de ha nem szólna, hiányérzete lenne. Nem tartom magam a zeneelmélet Öveges professzorának, de talán még Joshi Bharatjának sem, de abban biztos vagyok, hogy mint a ritmusszekció része, a basszusgitár nélkülözhetetlen hangszer a könnyű (és nehéz) zenékben. Pótolható, de a tea sem citrompótlóval az igazi.

Az ideális basszusgitáros mindenképpen legalább annyira hozzájárul a zenekar arcához, hangzásához, mint pl. a gitáros, vagy az énekes. Vagy még jobban. Amikor megkérdezzük barátainkat, hogy tudnának-e öt basszusgitárost mondani, az előbb említett típusból sorolnának. Mi is ezekből fogunk.

Ha csak a hangzásunkkal, a kinézetünkkel vagy mozgásunkkal tűnnénk ki, még nem jelentené automatikusan az esélyt arra, hogy a basszusgitározás nagykönyvében egy fejezet névadói legyünk. Vegyük sorra, hogy mi az amivel már ki lehet tűnni az átlagból, ami persze nem feltétlenül jelent emlékezetes játékot is:

Kevés húr vagy sok húr: Egy átlagos basszusgitár 4 húrral bír, akinek ez nem elég, az vagy lehangolja, vagy eleve 5 húros hangszert vesz. Az 5-nél több húr már csak a magasabb hangokhoz lehet szükséges, az meg már nem az alapozásról szól, ott tudni is kell, nincs mókásabb, mint amikor egy 6-7 húros hangszeren be se hangolja a mester az alsó húrokat, úgyse fog hozzájuk érni. Van akinek erős az önkritikája és a 4 húrosról a D és G húrokat le is veszi, ne zavarjanak. Ezt tökélyre a svéd D.A.D. basszusgitárosa fejlesztette, ő csináltatott magának egy 2 húros hangszert. Nem tanácsolom senkinek, hogy egy ilyennel állítson be a konziba felvételizni.

Fretless: A bundozás nélküli basszgitár olyan, mint egy Forma 1-es autó: sok mindenre képes, de érteni kell hozzá. Persze egy mezei koncertlátogatónak nem feltétlenül tűnik fel, hogy fretless, de pont elég ha hallja.

A pánt hosszúsága: az egyik legfontosabb külsőség. Minél lentebb lóg a gitár, annál lazább - sokan ezt hiszik. Igazuk van, de pusztán a lógatás nem jelent lazaságot. Punkban, úgy alapban a rock n rollban illik hosszúra engedett pánton lógatni a basszgitárt. Jazz, blues és popzene esetében rövid pánton, fenn tartják a basszusgitárt, amitől a pengető kéz (többnyire jobb) könyöke jól kiáll. Itt is igaz az alapvetés, a szélsőségek mókásak és feleslegesek. Ha nagyon lenn van a gitár, nem lehet vele jól futni a stadion színpad kifutóján, nem lehet rendesen lefogni a húrokat egy komolyabb téma alatt. Ha nagyon fenn van a gitár az se jó, hiába könnyebb lefogni a húrokat, nagyon bénán tud kinézni, bár az első sorban álló rajongó lányok egy hosszú szóló alatt könnyebben férnek hozzá és gyújtanak rá így a bőrszivarra. A Level 42 basszgitárosa pl. olyan magasan hordja a basszusgitárt, hogy ha egy kicsit magasabban lenne, nem tudná tőle kinyitni a száját.

A gitár, mint társ: a fej nélküli basszgitár nálam kizárt, az álomzenekarba ilyennel bejutni nem lehet! Itt is két szélsőség van, aki széltől-portól is óvja hangszerét és aki össze-vissza ragasztja matricákkal. Ez utóbbi jól tud kinézni, de ha nincs dög a játékban, a jelenség értelmezhetetlen. A másik szélsőség, amikor a gitárt a koncert végén összetöri a zenész (Krist Novoselic, Nikki Sixx). Ezt csak akkor tartom jogosnak, ha elromlott a hangszer, egyébként nem szimpatizálok a mutatvánnyal. De ez nem kizáró ok az álomzenekarba való bekerüléshez.

Mozgás: szeretem, ha egy zenész beleéli magát a zenébe és ez a metakommunikációjában is kiül (itt most nem Edwin Martonra és Mága Mágusra gondoltam). Ezt a keveset mozgó jazz bőgősök (akár ülve) is simán hozzák, a wireless erősítés korában pedig a rock zenészek lehetőségei határtalanok. Tetszik a ratm tag Timmy C fej-törzs egybe bólogatása, a Clawfingeres csávó esztelen pörgése, Fieldy bőgős tartása és persze Flea ugra-bugra mutatványai. Követelmény egy kiemelkedő basszusgitárostól, hogy karakteres legyen külsőleg a játéka, anélkül, hogy egy hangot is hallanánk belőle.

Pengetővel vagy ujjal játszás? Tök mindegy. Lehet így is-úgy is kutyául vagy pengén játszani. A slappelés sem alapkövetelmény. De előny!

Egy a lényeg: szürke eminenciások kerüljenek, ne tűnjön a basszugitáros a háttérben kísérő session zenésznek.

Emlékeztető: az eddigi szavazások alapján a B-oldal álomzenekar tagjai: Freddie Mercury (ének), Mike Portnoy (dob), Jimi Hendrix (gitár), Richard Wright (billentyű). Meleg Márk már öltözteti őket, és hónapok óta próbálnak! Kérjük kedves olvasóinkat, hogy az alábbi listából szavazzanak, hogy ki legyen a B-oldal álomzenekar basszusgitárosa! Ahogy a korábbi álomzenekar szavazásoknál, ezúttal is a poll-r.hu regisztrált felhasználói tudják bővíteni a listát, lépjetek be és adjátok hozzá időben a hiányzó kedvenceket, ha úgy gondoljátok, arra érdemes: