A pénteki után az utolsó SZIN-es nap a napfény városában rácáfolt a város hírnevére és esősen telt. 17 óra körül azért kilátogattam, megnézni az aznapi felhozatalt.

Hamar leragadtam a fiatal Dystopia zenekar koncertjénél. Ők is a medencéből avanzsált Silent Disco helyszínen léptek fel. Az eső esett, a nézők a medence közepén álló hosszúkás sátor alatt találtak menedéket, vagy a sörsátorból hallgatták az előadást. Úgy tűnt az eső rányomta a bélyegét a koncertre, sátor alá szorítva a rajongótábort, azért páran tomboltak színpad előtt is, vállalva az elázás kockázatát. A zenekar ennek ellenére mindent beleadott, zúzós, de minőségi metál muzsikát toltak, headbangelésre késztetve engem is, pedig akkor hallottam a dalokat először. Ügyes zenészek, az énekes-gitáros Vári Gábor jó frontembernek bizonyult, humoros átkötő szövegeivel feldobta a hangulatot.
A koncert végén indulni készültek, de a közönség visszatapsolta őket, igényünknek nyomatékot adva sokan kirohantunk a sátor menedékéből a színpad elé, hirtelen megtelt (na jó ez túlzás, de azért voltunk ott jó páran) a "küzdőtér", én is az első sorban találtam magam. Az akció meghatotta a zenekart, frontember meg is jegyezte, de azért csinálhattuk volna ezt a koncert elején is. :) Ráadásként eljátszották Sting - Englishman in New York dalának metálosított változatát. (Megy is a téma a Feldolgozás alatt blogomra...) Remekség volt.

A koncert után a Pepsi színpadon játszó Sex Action bulira siettem. Meglepődtem, mert több emberre számítottam. Ganxstáék hozták a jó kis piszkos rockandroll slágereiket. Nem volt rossz választás az új énekes, Áfonya, illett a hangja a dalokhoz, de nekem azért Szasza hiányzott a buliból.

A pajzán dalok után volt egy kis holt idő, kihasználtam egy kis nézelődésre. A 30Y a nagyszínpadon játszott, belekukkantottam az ő előadásukba is, kicsit távolabb a színpadtól, lehet a távolság miatt, de egy kicsit keveselltem a gitárt a hangzásból. Pár szám erejéig hallgattam őket, így tanúja voltam, mikor a Bogozd ki elején, hirtelen több irányból rengeteg tinilány szaladt elő, duzzasztva a nagyszínpad előtti tömeget, a szám után pedig megfordult a népvándorlás iránya, sokan eljöttek. Hát igen, a sláger hatása a társadalomra. :)

Én is elindultam más program után nézni, útközben kicsit megálltam a medencében zenélő Shortbus Circus-nál. Kínosan kevesen voltak rájuk kíváncsiak, pedig egy tehetséges pesti zenekarról volt szó, de errefelé nem ismertek másrészt véleményem szerint nem fesztiválra valók. Kellemes, de lassú alternatív rockot játszottak, önálló koncerten egy klubban működhet, de egy fesztiválon az ember inkább olyan programot keres, amin bulizhat-tombolhat, legalábbis a nagyja. Az énekes átvezetőjén meg hallatszott a csalódottság vagy az unalom, én is eljöttem. Kezdett hűvös lenni az eső is hol eleredt, hol alábbhagyott, így hazaugrottam egy pulóverért.

Visszatérve az Isten Háta Mögött végét csíptem el. Először hallottam a zenekart, zenéjük elég egyedi és nem egy könnyen fogyasztható. Az alternatív és progresszív rock ugyanúgy hatással volt rájuk, mint a metál és a rap (de nem nu-metalra kell gondolni). A tagok elég lazák voltak, "elmentem pisilni, majd jövök" kijelentéssel sem találkoztam még koncerten, míg a gitáros könnyített magán, addig sem állt le a koncert, az énekes gitáros nyomott egy egyedi altrock-rap számot, majd folytatták a zúzást. Jó lett volna ismerni a dalokat, mert tetszett a zene, így csak érdeklődőként hallgattam a muzsikájukat, de azóta májszpésznek-tecsőnek hála pótoltam a hiányosságot, legközelebb már felkészülten megyek a koncertjükre.

Ezután jött a nagy dilemma! Jószerivel párhuzamosan játszott a Nevergreen, Belga, Quimby és a Subscribe. Leghamarabb a Belga kezdődött, tele is volt a Parti Aréna sátor, még az ajtón kívül is álltak, így erről letettem, legyen akkor ez a nap a metálé, a Belgát meg majd bepótolom. (ismerősök bejutottak, azt mondták, csak az ajtónál volta nagy a népsűrűség, benn azért volt hely, meg panaszkodtak a hangosításra: gerjedt a mikrofon, meg ilyenek)

A szomszédban, a medencében játszott a Nevergreen, így őket néztem egy darabig. Eljátszották a Frozen földolgozásukat, aminek külön örültem. A koncert vége felé, elindultam, a pepszi színpadhoz, ahol Subscribe tartott koncertet. Rosszul emlékeztem a kezdésre, mert a roadok még javában pakoltak. Visszasiettem a Nevergreenre, így a végét még elkaptam.

Aztán végre elkezdte a Subscribe a  bulit. Ez volt az első Subi koncertem, nagyon élveztem. Jól tolták a srácok, az eső ellenére is elég lelkes tömeg gyűlt össze. A koncert alatt még egy lánykérésre is sor került. Miután kitomboltam magam a Subin, már nem volt konkrét célom, így ténferegni kezdtem.

Egy picit belehallgattam a The Rasmus fellépésébe a nagyszínpadon. A dizájnon kicsit meglepődtem, klipekből nekem 4 feketeruhás-feketesminkes-feketehajú gyászhuszár rémlett, itt meg mindenki világosban volt. Csak pár dalt hallgattam meg tőlük érdeklődéskép, nekem túl popos volt, de ahogy néztem, a tömeg jól érezte magát, és ez a lényeg.

Gondoltam nekem ennyi volt az idei szin és elindultam kifelé, de ismerősökbe botlottam, akik invitáltak a hamarosan kezdődő Péterfy Bori és a Love Band előadására, de odáig nem jutottunk el. A Borsodi Malátabár mellett haladt az utunk, ahol megfogott és beszipantott a Colorstar zenéje. A zenekar egyesíti a pszichodelikus és space rockot az elektronikus zenével, jazz és népzenével, és ami még ami épp az eszükbe jut, olyan formában, hogy az táncolható, bulizható legyen. Különleges, pszochodelikus atmoszféra lengte be a malátabárt, jó volt látni a sok önfeledtül táncoló embert. Nem illett az aznapi programom közé, de nagyon tetszett, magával ragadott a hangulat. A koncert után hazaindultam, sokan meg épp akkor érkeztek, hogy egy jót bulizzanak a hajnalig tartó diszkóban.

ui.: szépek voltak a lányok.