Megjelent a Turbo második lemeze! Igen, lemez, fizikai formátum, rockzenével tele. Ha kicsit rézandráskodni akarok és az első lemezhez hasonlítom, akkor a következőket tudom megállapítani a második korongról:
- A második lemez nem sokban tér el az első albumtól.
- De mivel az első album is kurvajó volt, így ez miért lenne baj?!
- Ha kicsit a dolgok mögé nézünk, akkor megállapíthatjuk, a második lemez kiforrottabb, töményebb, érettebb (de hülye szó), és ha van ilyen kategória, akkor ráhúznám az „igazi második lemez” címkét is.
Úgy tűnik, a Turbo továbbra sem ad alább abból a színvonalból és abból az irányból, amit az első lemezzel kijelöltek maguknak és azoknak, akik őket szeretni akarják. Nincs itt öngyújtós ballada, nincs bonjoviskodás, vagy nyitás a Danubius hallgatók felé, ami számomra a legjobb jel. A második lemez végleg kijelölte a zenekar útját. Kompromisszum nélküli rockzene.
Ez pedig egyfelől riszpekt, másfelől picit sajnálom és sokkal inkább féltem őket. Remélem nem lesz igazam, de félek, ha a külföld nem kapja fel a zenekart, a hazánkban ezzel a zenével elérhető maximális lefedettséget és sikert ezzel a lemezzel elérték. A velük készült interjúkat olvasva és hallgatva kihallatszik, ők is érzik, amíg Budapesten kialakult egy masszívabb rajongótábor, addig vidéken sokkal nehezebb a zenekart befuttatni. Persze, jön majd a fesztiválszezon, a zenekar sok-sok helyen fog fellépni, várhatóan jó hangulatú koncertek lesznek ezek, de valahogy érezni a zenekar határait, és erről legkevésbé a zenekar tehet, hiszen – még egyszer mondom – a Lost Measure egy fantasztikus rockalbum. Az igazi választ a fesztiválszezon után fogják megkapni.
Az új lemez kiválóan szól, nincsenek üresjáratok, az album élő hatást kelt és megfelelően keverednek a pszichedelikus és az improvizatív részek. Ha a bandából ki kell emelni valakit, akkor a fantasztikus dobhangzásért felelős Delov Jávort és a gitárost, Vígh Dávidot emelném ki.
A lemezbemutató koncerten, azaz május 20-án ti is megbizonyosodhattok arról, hogy van egy világszínvonalú rockbandánk, akire ha nem vigyázunk, elkallódik. Én ezt nem szeretném, de ugyanazt érzem, mint a Grand Mexican Warlock esetében. Pénteken a csapat a régi Vágóhíd, azaz az R33 báltermében megrendezésre kerülő lemezbemutató koncerten mutatja be új albumát és bizonyítja majd be, hogy méltó szavaimra. Ha tehetitek, legyetek ott.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
aranyláz 2011.10.03. 19:42:04
Külön-külön sok számuk tetszik, de folyamatosan nem bírom hallgatni, hm. Mondjuk Tori Amosszal is így vagyok sokszor.