(csak egy apróság: miközben persze nem kell szeretni sem az X-Faktort sem semmi hasonló műsort, de néha tényleg el-elmosolyodok hogy honnan és hogy kapnak ezek egy -egy kisebb vagy nagyobb rúgást. :-)

Az X-Faktor egy sztár-kereső műsor: olyan embereket keresnek, akik népszerűek lehetnek, akik jól állnak a színpadon, akik jó előadók - ezért is olyan nagy hangsúlyú a közönség szavazata. És azzal együtt, hoyg sok remek ember kap így lehetőséget, remek "utógondozással", menedzseléssel, lehetőséggel (érdeke a csatornának és az előadóknak is), ez NEM zeneszerzői verseny, ennek NEM célja a zenei sodor átirányítása, ez bizony tényleg a népszerűségről, és vállalltan arról szól.

Az érdekes számomra, hogy sokan (öreg zenészek, alternatív arcok, újságírók, akárkik) zeneszerzőkkel, kész zenekarokkal szembesítik őket, és "rántják le" (?) róluk a leplet. De miért is? Ezek NEM dalszerzők, NEM reformerek, NEM forradalmárok - sőt: ezek MOST lesznek sztárok, és "CSAK" előadók. Hogy jók-e vagy nem azon lehet vitatkozni, de a cél a népszerűség, a sztárság - és azért csak-csak megtöltenek pár sportcsarnokot itt és ott (együtt pláne, de időnként külön külön is).

(Azért a minőségről a sok fanyalgás ellenére valamit mond, hogy Presser, Balázs Fecó, Miklósa Erika meg ki tudja még ki dolgozik nagyon szívesen ezekkel a versenygyőztesekkel és helyezettekkel. És ismét: nem szerzőként, de előadóként.)

Mondandóm lényege: lehet utálni az X-Faktort meg bármi egyebet, csak más előadók érdekében (is) tegyük meg azt, hogy nem olyanokkal hasonlítjuk össze, akik nem ugyanazon a pályán fociznak.

@mB: RTL reklám "a zene jövője az X faktor". Ne láss bele többet. Nem hasonlítottam senkit, senkihez.

@Interstellar Overdrive: jajmá :-)... dehogynem hasonlítottál, a két mondatodból a második CSAK a kettő összevetése:

"a zene jövője kurvára nem az X-faktor, hanem az ilyen alkotói műhelyekből kijövő produkciók"

(Azért nehogy már egy reklámszlogennel azonosítsunk egy műsort... ;-) Amúgy meg bocs, és béke - talán tényleg apróság, de az is igaz hogy mindig meglepődöm az ilyen oldalrúgásokon, hát most kiszaladt belőlem.)

a zene jövője ez, punktum: www.youtube.com/watch?v=QBP8imm03Mo

@mB: nagyon jó dolog amit leírsz de azért meg lehet érteni az "öregeket" is mert sok olyan zenész, énekes van aki már évek óta nem gyenge színvonalon űzi a szakmáját és kevesebben hallottak róla mint akármelyik tehetségkutató akármelyik "sztárjáról". ráadásul ezek a felfedezettek nagyságrendekkel több lehetőséget meg támogatást kapnak mint az "öregek". nem értek a zenéhez de így is kihallom h kb a 60%-kuk ezeknek a megax-eknek bizony nem oda való. nem képviselnek semmi pluszt csupán kicsit jobban énekeltek általánosban aztán egy hivatásos brigád kidolgozta őket. a jelenlegi x-faktor 3 döntőse közül egyiket se hallgatnám szívesen viszont a selejtezőkben volt egy srác aki egy Vad fruttik nótát már-már az eredetivel megegyezően adott elő, ami bizony nem könnyű. a zsűri szemén látszott h nem ismerik az eredetit [nekem senkim sincsen] és le is szólták a gyereket elég szépen vagyis már nem lehetnek hitelesek.
szóval értem azt amit írtál és nagyrészt igazat is adok Neked. csak azért lássuk a hátrányait is a dolognak.

@ecky: azt érdemes tisztázni, hogy mik is ezek a tehetségkutatók: a kereskedelmi tévék az ország (és pláne maguk) számára keresnek sztár-jelölteket. Ezt a saját módszerük, szempontrendszerük szerint teszik - ezért vad olyan kijelentést tenni (szerintem), hogy "a 60%-uk nem oda való". De, pontosan oda való - máskülönben az aki beválogatta őket, nem válogatta volna be. Ha nem lenne rájuk fizetőképes kereslet, akkor a tévénézők (a saját pénzükön, sms-ekkel, koncertjegyekkel, albumvásárlással) nem tartaná bent és nem tartaná fent ezeket a karrierreket. A tehetségkutató nem a "világ nagy igazsága", hanem egy tehetségkutató, ami a maga szempontrendszere szerint működik - szerintem jól.

Bocsánat, de azt várni hogy a szakma nagy öregjét annyian ismerjék (és valaki úgy támogassa), mint egy MOST felkapott sztárt: naívság. A SZTÁRSÁG leglényege, hogy NÉPSZERŰ, és a tehetségkutatók erre építenek, eszerint válogatnak - s hogy jól teszik-e vagy sem, azt azért jól jelzi hogy még a kiesők is folyamatos szereplői azóta is musicaleknek, színdaraboknak, ilyen-olyan fellépéseknek, nagy koncerteknek, meghívja őket Balázs Fecótól kezdve mindenki (vagy ők hívják meg a nagy öregeket). És hát JÓÓÓÓHOGY több támogatást kapnak, mint egy "egyszerű rockzenész" - ez számomra a rendszer működőképességét jelzi: hát jóhogy fektetek abba, akit ÉN fedezek fel az ÉN szempontrendszerem szerint. Illetve azt is jelenti, hogy a kiválasztottam fontos nekem, pénzt áldozok rá, ez mindkettőnknek jó: ő jól énekel, én támogatom és híres lesz és sokat ad el, amiből én is részesülök. Ez elég kerek - nagyjából ezt sírta és vágyta volna az egész agyar hetvenes és nyolcvanas évek: LEGYEN szponzoráció, legyenek szervezők, turnémenedzserek, promóterek. Ezeknél a tehetségkutatóknál VAN - és működik is.

De vissza a sztár kontra "nagy öreg" dologra: ez mindig is így volt: a Neoton Famíliát többen ismerték mint a KEX-et, a Boney M-et többen mint Roy Harpert, egyik örök nagy kedvencemet. Lehet ezen sírdogálni, de egyszerűen más pályán fociznak, és más a viszonyuk a dalokhoz, dalszerzéshez, és az időhöz is. Csupán önvédelemből is gondolom (ahogy fentebb is írtam), hogy felesleges ezekbe a fiatalokba rugdosni és hasonlítgatni őket az igazi reformerekhez, dalszerzőkhöz, forradalmárokhoz, rockzenészekhez. És nem azért mert "jobbak" vagy "rosszabbak", hanem mert MÁS a kettő. És mert felesleges, energiapocsékolás másokat ekézni. :-)