Nos, úgy tűnik, hogy a számomra leginkább életképesnek tűnő zenei magazin beadta a kulcsot. Rálf atya továbbította nekem azt a levelet, amit az előfizetők kaptak decemberben.

Tisztelt Előfizetőnk! Sajnálattal tájékoztatjuk, hogy a Wan2 magazin a Hamu és Gyémánt Média Kft. gondozásában nem jelenik meg a jövőben. Azon előfizetőink részére, akik a magazinra szóló érvényes előfizetéssel rendelkeznek, kiadónk az előfizetési díj időarányos részét visszatéríti. Ezért arra kérjük Önt, hogy jelezzen vissza nekünk 2012. január 31-ig annak érdekében, hogy mielőbb rendezni tudjuk Ön felé a fennálló tartozásunkat. Bízunk a megértésében, és egyúttal köszönjük a Wan2 magazin felé eddig tanúsított érdeklődését.

Ennyi. Talán a Wan2 volt az egyetlen, mely a hozzám közel álló zenei újságírói stílust képviselte, azaz egyfelől voltak hírközlők és a múlt klasszikusait is napirenden tartók. Az újság beszámolt az aktualitásokról, de mindig szerepeltetett legendás zenekarokat, emlékezett életművekre és klasszikus albumokra, a szerzők sosem felejtették el a 70-es, 80-as évek korszakalkotó bandáit. De ez még nem lenne elég, hogy így riszpekteljem őket. Azt hiszem, hogy a Wan2 szerzőiben benne volt az az önirónia és az az összekacsintó humor, ami kevés újságírói bagázsban van benne manapság. A cikkeket olvasva nem azt éreztem, hogy ők kötelességtudó újságírók, hanem egy vicces alkotói közösség képét láttam, még akkor is, ha az adott zenekar, amiről a cikk szólt, nem volt a szívem csücske. Hát, itt tartunk. Kereskedelmi szempontból életképtelen lett az újság, mely szerintem elkeserítő. Főleg akkor, mikor egy londoni lemezbolt hátsó sarkában kb. 10 zenei újság van a falon. Tudom, nem hozzájuk kell hasonlítani magunkat, na de akkor is... Ez van, a Wan2 magazin januárban már nem jelenik meg, aztán majd kiderül, mi lesz később...

Fogyunk kérem, fogyunk.

Ha tetszett a cikk, csatlakozz a B-oldal Facebook csoporthoz!